Vissza a tartalomhoz

 

Kékesi János

Hozzászólás

 

Kedves Barátaim!

Amikor felkértek a hozzászólásra, úgy tűnt, hogy a közösségek egyházáról szóló előadásokhoz kell hozzászólnom. A téma, amit választottam alapjában véve erről szól. Ennek a plébániai zsinatnak vannak azonban olyan elemei, amelyek kapcsolódhatnak a mostani előadáshoz. Másrészt pedig felvillantanék egy rövid kis képet egy faluról, ahol ugyancsak vannak válaszra váró kihívások.

Mi is volt ez a plébániai zsinat?

 

A plébániai zsinat

A zsinatot összefoglaló dokumentum bevezetőjében ezt olvashatjuk a zsinat céljáról és elindításáról:

,,Mi, a Kövi Szűz Mária Plébánia közössége, szeretnénk ezzel a ,,plébániai-zsinattal ,, az Egyházunk Krisztusi arculatú megújulásának elősegítői lenni ebben a Jubileumi esztendőben.

E lelkipásztori terv programja, elsősorban egyházközségünk belső életét kívánja megújítani. Isten népének a világ végéig, így nekünk a Kövi híveinek is esedékes feladatunk továbbadni az előttünk élőktől kapott üdvösséges javakat. Ezt a velünk és utánunk élőknek csak közösségben lehet továbbadni. A szót hitelesítő élettel... Ezekhez az alapelvekhez csatlakozva döntött úgy Mihály atya (ő a plébános), hogy meghirdeti a plébániai zsinatot. Majd az 1999-es nyári, bükkszéki nagytáborban megalakítottuk a zsinati munkacsoportokat, megkerestük, és Mihály atya kinevezte azok vezetőit. Jakab leveléből vettük a mottót - ,,a Hit tettek nélkül halott ,, (Jak 2,17) -, amely lelkesített bennünket abban, hogy állást foglaljunk számos kérdésben, és egyben figyelmeztessen minket, keresztényeket, hogy felelősek vagyunk egymásért a plébániai közösségben.

 

A zsinati munka módszerei

A zsinati munka során tíz munkacsoport alakult, amelyeknek először tapasztalatokat, kellett gyűjteni arról, hogy mi a helyzet a plébánián. A megválasztott munkacsoporti felelősöknek egyben feladatuk volt az is, hogy a szélsőséges vélemények összecsapását elkerüljék. Majd kielemezték a felmérések eredményeit, a közösséget érintő ötleteket illetően. Végül programjaikban, javaslataikban megfogalmazták a feladatokat, hogy a plébániai közösség elkészíthesse a lelkipásztori tervet. Az irányító bizottság bevonta munkájába a plébános mellett a diakónust, aki teológiai tanulmányai során gyakorlati évét töltötte a plébánián, továbbá konzulenseket, asszisztenseket, akik ismereteiket adták tovább és a csoportmunkában vállaltak központi szerepet.

Az előkészítő munka többféle formában zajlott. Ilyenek voltak például a kerekasztal megbeszélések, csoport munkák, felmérő kérdőívek kiadása s feldolgozása, plénum és nyilvános fórumok. Az volt a céljuk, hogy munkájuk során kidolgozzák az ún. lelkipásztori tervet az egész Plébániai Egyházközségünk számára.

A tíz témakör, amit zsinat előkészítői fontosnak tartottak, a következő volt.

1. A felnőtt pasztoráció

2. Az ifjúság pasztorálása

3. A gyerekek pasztorálása

4. A keresők pasztorálása és az ökumené kérdése

5. A karitász tevékenység

6. A plébánia és a lelkiségi mozgalmak

7. A szentségek, liturgia és ima kérdésköre

8. Nyilvánosság a plébánián

9. Az Egyházközség társadalmi szerepe, helyünk a közéletben

10. A plébánia anyagi kérdései

 

Egyszóval, valóban nagyon zsinatszerűen zajlott az egész kísérlet és valóban úgy tűnik, hogy a plébániai élet egészét átfogták a témák kiválasztásában. Ma ott tart a dolog, hogy elkészült egy előzetes dokumentum, melyet vitára szeretnének bocsátani.

Azt kell mondanunk, hogy meglehetősen újszerű ez a kísérlet, és mindenképpen példamutató. Az, hogy mennyire volt sikeres ez az újszerű próbálkozás, majd a következő években derül ki.

Érdekes elolvasni ezt a ,,zsinati dokumentumot ,,. A régi és új furcsa keveredését tapasztalhatjuk meg benne. Tekintélytisztelet és forradalmian új gondolatok sorjáznak. Minden témakörben megtalálhatunk egy helyzetfelmérést és a különféle javaslatokat, hogy mit kellene tenni az eredményesebb munka érdekében. A sokféle témából egyet választottam ki, mégpedig a keresők pasztorálása témakörét. Ehhez egy kicsit kapcsolódik a nyilvánosság munkacsoport munkája is.

 

A megszólítandók körei

A munkacsoport a megszólítandók három körét vázolta.

Az első, belső kör a Kövi vonzáskörébe tartozó katolikusok köre, akik rendszeres templomba járók, vagy már amúgy is részt vesznek a plébánia életében. Az ő cselekvési kedvük fokozása érdekében lehetséges és szükséges, illetve elegendő a személyes megszólítás.

E körhöz tartoznak azok, akik ugyan rendszeresen járnak templomba, de egyáltalán nem vesznek részt a plébánia életében. Az ő személyes megszólításuk mellett szükséges egyéb, templomon belül átadható írásos formában terjeszthető anyag is. Ide tartozik még a ritkán templomba járók, az egyháztól eltávolodottak rétege, őket inkább csak írásbeli anyagokkal lehet elérni. Különösen a nagyobb ünnepek alkalmával kell erre felkészülni. A fiatal korosztály megtartását nagyon kiemelten kell kezelni, problémáik megoldásában részt kell venni, különben elmaradnak a plébániai közösségből.

A második, középső körbe a más keresztény felekezetek hívei és közösségei tartoznak. Javasolták, hogy a zsinat után - ha erre igény és mód is lesz -, egy munkabizottság irányítsa azokat a személyeket, akik személyes ismeretségeik révén kapcsolatot tarthatnak fenn az említett közösségekkel, és közös rendezvényeket szervezhetnek. Az augsburgi esemény után az ilyen tevékenység nagyon időszerű.

A harmadik, külső körbe tartoznak a jó szándékú keresők, nem hívők. A velük való kapcsolat eszköze a nyilvánosság, vagyis ha a plébánia, a médiaeszközöket igénybe véve megmutatja magát a szélesebb közönségnek. Gondoskodnunk kell a hozzánk betérő ismeretlenek megszólításáról oly módon, hogy érezzék: nincsenek elvárások velük szemben, feltétel nélkül elfogadjuk és hívjuk őket, hogy Isten szeretetével ismerkedjenek meg.

 

A megszólítás lehetőségei, csatornái

4.1. Az információ csatornája

Itt többféle ötlet is felmerült, melyek közül az egyik, az ún. plébániai levél már évek óta létezik. Évente 3-4 alkalommal jelenik meg, és felhívja a figyelmet a következő idő programjaira, valamint beszámol az elmúlt időszak fontosabb eseményeiről.

Igény van arra, hogy sűrűbben jelenjen meg, és több lelki tartalmú írás is legyen benne. Ezeket írhatják a közösség tagjai, de ha nincs elegendő készen, lehet venni egyéb forrásból is, megfelelő lektorálás után. Úgy ítélték, hogy ez kivitelezhető.

A nyilvánosság csoport ötlete volt, hogy legyen egy tágabb körnek szóló plébániánk levele is, jellegében, tartalmában más, amit teríteni lehetne nagyobb nyilvánosság felé (más plébániák, nem katolikus keresztény közösségek stb.). Évente maximum kettőt lehetne ebből elkészíteni.

Olyan ötlet is fölmerült, hogy készítsünk szórólapot a plébániáról. Egyet vagy kettőt évente, amelyet állandóan aktualizálni kellene. Ezt lehetne osztogatni, illetve a szokott helyeken kirakni. A plébánia életének bemutatása, telefonszámok stb.

A szélesebb médiáról megoszlottak a vélemények. Az Óbuda újság jóval rokonszenves volt, mint a tévé, bár lehet, hogy ez utóbbit a válaszolók félreértették. Nem szerepelni szándékozik a plébánia a tévében, hanem programokat hirdetni, ha az nem haladja meg anyagi lehetőségeit. Mindenesetre nagyobb számban támogatták az újságot. A nyilvánosság csoport ötlete volt, hogy az óbudai plébániákkal közösen kellene az újságban egy rendszeresen jelentkező katolikus oldalt készíteni. Ez elég sok szervezési nehézséget von maga után. Anyagi vonzatát vizsgálni kell a zsinat után. Érdekes volt a nyilvánosság csoport ötlete, hogy legyen saját internetes honlapunk.


4.2. A tanulás csatornája

Összegezték a tanulás csatornájának alább olvasható lehetséges formáit. Véleményük szerint elég nagy létszámú réteg az, melynek hittani, teológiai, liturgikus stb. ismeretei még bővíthetők

Megoldást próbáltak keresni arra, hogyan lehet ismeretekkel ellátni őket. A kevésbé cselekvőt ezáltal ösztönözni a teljesebb hitéletre, azután pedig a plébániai életben való részvételre.

Ezek a lehetőségek a következők:

 

Felnőtt hittan. Ez ma is van, létszáma állandó, kb. 20 fő, ami kb. kétszeresére bővíthető, ha jobban népszerűsítik.

Külső előadó által tartott, előre meghirdetett előadás a templomban. Előtte igény-felmérés, hogy miről kellene beszélni (a legváltozatosabb témákban vallás, hit, politika, gyereknevelés, drog-fiatalok stb.). Októbertől májusig, évente 3-4 alkalommal lehetne tartani.

Fölmerült az a lehetőség is, hogy a prédikációkat, 1-2 héttel a beszéd elhangzása után, időmegjelöléssel kinyomtassuk.

Esetleg szóba jöhetne hitünk egy-egy sarkalatos pontjának szakszerű leírása, A4-es lapon (pl. szentgyónás, egyéb liturgikus dolgok), időszerűen (pl. advent elején az adventről), kb. 3 hetenként. Forrás: Internet, újságok, könyvek.

A videoklub esetenként tarthat tanító jellegű vetítést. (Ezzel a témával részletesebben a nyilvánosság munkacsoport is foglalkozott!)


4.3. A közösség szolgálatának csatornája.

Többféle ötlet merült fel itt is, melyek közül csak a legéletrevalóbbakat sorolom fel.

Itt kell felsorolni azt az ötletet, mely szerint létre kellene hozni egy olyan ,,plébániai ügyeletet'', mely arra jó, hogyha valakinek valamilyen lelki problémája van, azt elmondhassa, és segítsenek neki megoldást találni. Ez nagyon kényes dolog, csak akkor működhet, ha alkalmas személyek bevonása sikerül. Ezzel a kérdéssel esetleg a lelkiségi mozgalmak tagjai foglalkozhatnak a zsinat után, ha tudják vállalni. Ez esetben a kivitelezés közepesen reálisnak becsülhető. Az ügyelet gondolatával párhuzamosan merült fel egy olyan hálózat létrehozásának ötlete, mely azon testvéreken tudna segíteni, akiknek valamilyen ,,világi'' gondjuk van. Például jogi tanácsadásra lenne szükségük, mert nem tudnak eligazodni a bürokrácia útvesztőiben, sürgős matek korrepetálásra van szükség dolgozat előtt, orvosi tanácsot szeretnének kérni stb. Ennek megoldására egy adatbázist lehetne kiépíteni, mely azok adatait tartalmazná, akik hozzájárulnak, és valamilyen speciális dologban készek arra, hogy segítsenek. Ennek előkészítése és létrehozása a zsinat után kezdődhetne, és bizonyára hosszú időt venne igénybe.

Ide tartozhat a kapcsolattartás a más felekezetek keresztényeivel.

Szándékukban állt számba venni más felekezetű közösségeket, amelyekkel valakinek közülünk van kapcsolata, kapcsolatfelvétel céljából. Ennek nagy jelentõséget kell tulajdonítani, mert rendkívül magas azok aránya a kérdőíves válaszok alapján, akik igénylik a más felekezetűekkel való együttmûködés valamilyen formáját. Elõadások, beszélgetések képzelhetõk el, de szóba jöhet az énekkarok egymás templomában való éneklése, a gitáros együttes máshol való bemutatkozása stb. Két ilyen kapcsolatfelvétel valósult meg eddig.

Az előbb felsoroltakból több minden már megvalósult. A környezetünkben élő emberekkel történő kapcsolatteremtésre, megszólításukra, a keresőkkel történő foglalkozásra plébániánk eddig is tett lépéseket (pl. Kövi-nap, ismertetők újságokban, felnőtt kezdő hittan stb.)

Elmondhatjuk, hogy az országos átlagnál jobban állunk, de elégedettek nem lehetünk; a plébániánk területén élő felnőtt népesség százalékában a közösségünkhöz tartozók aránya hosszú idő óta jelentősen nem változik, és a többség nem mi vagyunk.

Az elmondottak kétségkívül egy pozitív példát tárnak elénk. A plébánia elkötelezett hívei érezték a környezet kihívását és a maguk módján megpróbáltak választ találni rá. Kétségkívül az is szükséges volt, hogy a plébános támogassa ezt a kezdeményezést és animálja azokat, akik a végrehajtásban részt akartak venni. Látszik ebből, hogy lelkes és szervezni képes ember feltétlenül szükséges az ilyen pozitív példák megvalósításához. Hogy ez mennyire így van, bemutatok néhány sötétebb képet egy magyarországi falu keresztény életéből.

 

És egy nem túl szívderítő példa

A falunak, amelyikről szó van, kb. 3000 lakosa van. Plébánosuk, aki elég öreg volt, néhány éve halt meg, a kilencvenes évek közepén. Utána néhány évig a közeli város papjai, majd egy környékbeli falu plébánosa járt ki misézni, gyóntatni és temetni. A múlt évben végre kineveztek a faluba egy plébánost, és azóta ott lakik a faluban. Az elmondottakból már szinte következik, hogy a keresztény élet meglehetősen hagyományos formában él a rendszerváltás után is. Legföljebb annyi a különbség, hogy minden gyereket beírattak hittanra. Ez persze komoly problémákat okozott. Eleinte az öreg plébános tartott minden hittanórát az iskolában, kikövetelve magának az első órákat. Meg is kapta. A halála után világi hitoktatók, egy éppen végzős hitoktatónő, illetve később a kántor, kapott hitoktatói megbízást. Az ismerőseim gyerekeinek hittanfüzetein és elbeszéléseiből látom, hogy milyen színvonalon folyik a tanítás.

A plébánia élete nem nagyon változott az új plébános kinevezése után sem. A néhány működő katolikus szervezet, mint pl. a KALÁSZ, nem örül, ha a plébános megjelenik a gyűlésein. Megfagy a levegő - mondják a barátaim - ha közéjük megy, feszélyezve érzik magukat az asszonyok. A rendszerváltozás után visszakapott az egyház egy épületet, de azt akarta elérni, hogy a falu önkormányzata hozza rendbe, tartsa fenn, mondván, hogy úgyis a falu lakói fogják használni közösségi célokra. Az emberek egy részének nem tetszett ez, de nem nagyon mertek szólni, mert az a nézetük, hogy nem jó ellentmondani a papoknak. A ház sorsa aztán más lett, így lekerült a dolog a napirendről. A plébánosnak általában nincs ideje, hogy a hívekkel szorosabb kapcsolatot teremtsen. Az öreg plébános néhány prédikációját volt szerencsém meghallgatni. A legtöbb esetben eljutott a hallgatóság szidásáig és annak hangsúlyozásáig, hogy fizessék be az egyházi adójukat és adakozzanak. Barátaim sokszor bemennek egy közeli városba, de a misén elhangzó prédikációk ott is elég laposak, a gyerekeik azt mondják, hogy rizsa. Az új pap szerencsére már nem az elődei stílusában beszél. Próbálja a plébánia életét újjászervezni. Az még a jövő titka, hogy sikerül e közös hangot találnia a falubeliekkel. Az ifjúsági hittan már beindult és az egyik fiatal pozitívan beszélt róla. Falun azért nehéz egy kritikusan gondolkodó értelmiséginek, mert kevés esélye van annak, hogy hasonló felfogású emberekkel találkozhat, beszélgethet. Budapesten több papot, több közösséget megismerve könnyebben talál megfelelő társaságra.

Összefoglalva az eddig mondottakat. Azt látom, de lehet hogy ez csak pesszimizmusom következménye, hogy némi megújulás inkább csak városokban tapasztalható és ott is a pap személyisége a döntő. Az is problémát okozhat, ha túlságosan a középosztályra és az értelmiségre helyezik a hangsúlyt. A mintának bemutatott plébániai zsinaton több hozzászóló is kifogásolta, hogy a munkások alig vannak képviselve a plébániai életben. A fiatalság zöme középiskolás és főiskolás és azok, akik nem tanultak tovább, nem érzik jól magukat közöttük.

Ez is egyike a megoldandó problémáknak. Értelmesen és érthetően hirdetni Jézus üzenetét, hogy az egyszerűbb gondolkodású emberek is megértsék.

 


Vissza a tartalomhoz