E projekt keretében volt 1998. novemberében Pannonhalmán a Magyar megfontolások a Soáról című konferencia, amelyről hasonló címen jelent meg kötet 1999. decemberében.
A konferencia szervezői a MPRF mellett a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, az Evangélikus Hittudományi Egyetem, a Keresztény - Zsidó Társaság, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Országos Főrabbi Hivatala, az Országos Rabbiképző Intézet - Zsidó Egyetem, a Pannonhalmi Főapátság és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolai Szövetség - valamint hozzájuk csatlakozva a H.N. Adventista és a Magyarországi Unitárius Egyház - képviselői úgy vélték, hogy a pannonhalmi konferenciát folytatni kell és a zsidó-keresztény párbeszédnek, illetőleg a magyarországi ökumenikus mozgalomnak fel kell vállalnia a jövőre tekintést is. Sok feladat van ugyan a múlt feldolgozásával, a ténylegesen létező konfesszionális különbségek feltárásának és kölcsönös tiszteletbentartásának ügyeiben, de legalább ugyanennyire fontos a világban élő felekezet és tagjaik részvétele - a spirituális előretekintésen, vagy éppen az üdvösségen való munkálkodáson túl - az evilági értelemben való jövőalakításban.
Ugyanakkor az ezredforduló Európájában maradéktalan egyetértés látszik abban, hogy Magyarország jövője az Európai Közösségben képzelhető csak el. Magyarországon belül ezt az egyetértést nem csak politikai konszenzus hordozza, nem csak racionális gazdasági megfontolások támasztják alá, de az ország kulturális tradíciói is ezt sugallják. Kétségtelen tény azonban, hogy az elmúlt évezred magyarországi társadalom- és politikatörténete főként arra ad példát, hogy a két nagy kulturális minta, a nyugati és a keleti közös határmezsgyéjén mindkét minta érvényesült hol az egyik, hol a másik részleges vagy kiterjedtebb dominanciája mellett. Éppen ezért a manapság tapasztalható egyetértést Magyarország hovatartozását illetően a térségben létrejött valódi döntésnek, illetőleg kollektív felismerésnek kell tekinteni. Mindazonáltal sem a ma tapasztalható egyetértésből, sem pedig a térség történelmi tapasztalatából nem lehet azt a következtetést levonni, hogy Magyarország integrációja az Európai Közösséghez minden részletében megoldott vagy éppen problémamentes folyamat. Tudjuk nagyon jól, hogy az integrációs tárgyalások nehéz tárgyalások, és azt is, hogy az ország felkészültsége az integrációra az integrációs tárgyalások témáiban más és más. Sejthetjük azt is, hogy a legkomolyabb, a legtöbb nehézséget jelentő kérdések voltaképpen nem is részei a tárgyalásoknak. Az integrációs tárgyalások igen sok kérdésre nem adnak választ, sőt a tárgyalópartnerek nem is tekinthetők válaszadásra kötelezettnek. A konfesszionálisan elkötelezett embernek azonban morális kötelessége feltenni ezeket a kérdéseket is, hiszen ezek megválaszolása legalább annyira segíti felebarátainak boldogulását, mint azok, amelyek valóban részei az integrációs tárgyalásoknak. A konfesszionálisan elkötelezett ember például nem térhet ki azon kérdések elől, amelyek - konfessziótól függetlenül, vagy éppen ahhoz kötődően - azt taglalják, hogy van-e tapasztalata, van-e sajátos tudása vallásának perspektívájából az európai integráció ügyében. Vajon azonos módon látja-e a magyar társadalom feladatait a katolikus és a református, van-e tapasztalati különbség, megjelenik-e ez konfesszionálisan is az evangélikus és a zsidó hiten levők esetében, és így tovább. Pontosabban - a különböző konfessziók felől nézve ezekre a kérdésekre - gazdagabbá válunk-e a különbségek felmutatásával, a különböző tudásoknak mindannyiunk számára hozzáférhetővé tételével? Vajon gazdagodik-e Magyarország és ezáltal az Európai Közösség is, ha nagyobb figyelmet fordít konfesszionálisan elkötelezett polgárainak sajátos tudásaira?
Az említett szervezetek úgy gondolták, hogy törekvéseiket egy országos nagyrendezvénnyel a millennium évében lenne célszerű kifejezésre juttatni. Ez a konferencia A vallások szerepe Magyarország európai integrációjában címmel 2000. május 17-én és 18-án volt Budapesten a Scheiber Sándor általános iskola és gimnázium épületében. A konferenciát a szervezők előzetes egyetértése alapján a MAZSIHISZ hívta össze és szervezte a MPRF közreműködésével. A konferencia programbizottságában részt vett: Bencze Márton unitárius püspök, Bölcskei Gusztáv református püspök, Harmati Béla evangélikus püspök, Schöner Alfréd, az Országos Rabbiképző Intézet - Zsidó Egyetem rektora, Schweitzer József országos főrabbi, Szigeti Jenő adventista teológus. A programbizottság elnöke Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, titkára pedig Horányi Özséb volt.
A konferencia a következő kérdések köré csoportosítva tekintette át a témát:
a. Vannak-e konfesszionálisan különböző tapasztalatai és stratégiái a nemzeti identitás megőrzésének és melyek ezek? És fordítva: vannak-e Európán belül magyar megfontolásra érdemes tapasztalatok? A téma megbeszélését elnökölte Várszegi Asztrik, előadója pedig Engel Pál történész, akadémikus volt.
b. Vannak-e prioritásai a nemzeti és a vallási identitásnak az Európai Közösségben, illetőleg mi következik ebből Magyarországra vonatkozóan? A téma megbeszélését elnökölte Bölcskei Gusztáv, előadója pedig Granasztói György történész, a Teleki László Alapítvány főigazgatója volt.
c. Mi lenne a társadalmi integrációt is segíteni kész keresztény és zsidó teológia, illetőleg mit tud e tekintetben felajánlani a magyar hozzájárulás? És fordítva: vannak-e Európán belül magyar megfontolásra érdemes tapasztalatok? A téma megbeszélését elnökölte Harmati Béla, előadói pedig Hafenscher Károly evangélikus teológus, Heller Ágnes filozófus akadémikus, Lukács László katolikus teológus és Pásztor János református teológus voltak.
d. Milyen tapasztalatokkal képesek segíteni az egyházak Magyarországot a regionálisan szerveződő Európai Közösségben? A téma megbeszélését elnökölte Schweitzer József, előadója pedig Poszler György művelődéstörténész, akadémikus volt.
A konferencián a referátumokhoz az előzetesen közreadott szövegekhez korreferátumok kapcsolódtak. Korreferátumot tartott: Balog Zoltán, Beney Zsuzsa, Béres Tamás, Farkas Beáta, Fazakas Sándor, Fehér M. István, Frenkl Róbert, Gábor György, Gáspár Csaba László, Gerő András, Guiora Alexander Z., Katus László, Kende Péter, Kézdi Balázs, Komoróczy Géza, Kozma Tamás, Kőszegi Ábel, Kulcsár Szabó Ernő, Lengyel László, László János, Mártonffy Marcell, Mezei Balázs, Pataki Ferenc, Patzolay Péter, Scharle Péter, Szabó Iván, Szakadát István, Szécsi József, Tamás Pál, Tillmann József, Törzsök Erika, Vajda Károly és Voigt Vilmos. Néhányan technikai okokból nem tartottak korreferátumot, illetőleg utólag jelezték, hogy írott anyagot adnak a négy téma valamelyikéhez: Bencze György, Danka Krisztina, Dusitza Ferenc, Endreffy Zoltán, Hidvégi Máté, Orbókné Szent-Iványi Ilona, Máthé Gábor, Szilczl Dóra és Ungváry Rudolf.
A konferencián résztvevők a Balassi Kiadó által e konferenciára készített kötetet kaptak kézbe A vallások és Európa I. címmel, amely Pongrácz Mária szerkesztésében a konferencia tematikájában tanulmányokat tartalmaz magyar és nem magyar szerzőktől. A konferencia anyagát tartalmazó kötet A vallások és Európa II. címmel ugyancsak a Balassi Kiadónál előre láthatóan ősszel jelenik meg.
A konferenciát személyes jelenlétével és üdvözlő szavaival megtisztelte Martonyi János külügyminiszter. A konferencián hosszabb-rövidebb ideig 174 személy volt jelen, közülük 64 volt a MPRF érdekeltségébe tartozó. Jelen volt továbbá Seregély István egri érsek, a MKPK elnöke, Szegedy-Maszák Mihály akadémikus és Visy Zsolt kulturális helyettes államtitkár is.
A konferencia első napjának végén az MTA vezetőinek: Enyedi György akadémikus alelnök és Láng István akadémikus, elnöki tanácsadó részvételével kerekasztal-megbeszélés volt Szépe György moderálásában a konferencia témájának további sorsáról. Előzetes egyetértés alakult ki arról, hogy az MTA befogadja ezt a Magyarország az ezredfordulón című kutatási programjába. Ennek technikai részleteiről a közeljövőben lesz egyeztetés.
A rendezők a konferencia-sorozat folytatásáról is határoztak.