Elhunyt

Weissmahr Béla

jezsuita filozófus

Az elhúnyttal a MPR tagsága Győrben, az idei kongresszuson még személyesen találkozhatott. Tisztelettel és hálás örömmel fogadtuk előadását, megcsodáltuk vitázókészségét és nem gondoltunk arra, hogy ilyen rövid időn belül veszítjük el őt.

*

2005. április 28-án, csütörtök reggel a münchen-bogenhauseni kórházban szűnt meg szíve dobogni. A müncheni Filozófiai Főiskola, Jezsuita Filozófiai Fakultás emeritált metafizika- és filozófiai istentan-professzora, a szegedi Hittudományi Főiskola Nyíri-díjas filozófiatanára, folyóiratunk főmunkatársa, a laptulajdonos Mérleg Egyesület és a Katolikus-Magyar Sajtó-Munkaközösség elnöke 76. életévében járt. Még húsvét hetében Győrött a 47. Magyar Pax Romana Kongresszuson a világegyetem teremtéséről és fejlődéséről tartott előadásában, amint a vitákon is, korát meghazudtoló frissességgel sziporkázott. A váratlan halál végleg megakadályozta, hogy filozófiai életművét befejezze, "summájának" csak első kötetével készült el teljesen, amely ősszel a Frankfurti Könyvvásárra a Kohlhammer Kiadónál Wirklichkeit des Geistes címmel jelenik meg.

Weissmahr Béla értelmiségi, evangélikus-katolikus vegyes felekezetű, ötgyermekes családban Budapesten 1929. szeptember 9-én született. Édesapja vegyészmérnök, neves szabadalmi ügyvivő volt. Az Érseki Gimnáziumban érettségizett. Diákként P. Tornyos Gyula SJ Mária-kongregációjában és a Manrézában lelkigyakorlatozva, a kontemplatív ima állapotáig eljutva ismerkedett meg a Jézustársasággal, amelybe 1947-ben be is lépett. 1949-ben elöljárói kérésére megkísérelte a határátlépést, de elfogták, és hat hónapra elítélték. Szabadulása után 1950-ben mint a szerzetesek többségét rendtársaival együtt Pécsről elhurcolták. Ősztől két évet a szegedi Hittudományi Főiskolán tanulhatott, ahonnan állami nyomásra eltávolították. Kitanulta a marós szakmát. 1954 őszén a budapesti Hittudományi Akadémián hivatalosan is folytathatta tanulmányait.

1956. november 25-én külföldre távozott, és a hollandiai maastrichti jezsuita teológián az addigi újskolasztikus képzésétől lényegesen eltérő, Hegel által inspirált filozófiával és teológiával ismerkedett meg. Ahogy a belga Pierre Scheuer SJ és Joseph Maréchal SJ Kantot és Fichtét összeegyeztette a katolikus filozófiai gondolkodással, ugyanezt tette meg Hegellel Piet de Bruin SJ, amiért aztán el is tiltották őket a tanítástól. Hasonló mély hatást tett rá a flamand D. M. de Petter OP, aki a szintén domonkos Edward Schillebeeckxnek volt a tanára. 1958-ban pappá szentelték, 1959-ben letette a jezsuitáknál szokásos záróvizsgát (gradus), majd elvégezte a nagylelkigyakorlatot, hogy aztán az ún. harmadik próbaidőt Indonéziában végezze el, ahol teológiatanárnak szánták. A Yogjai teológián is érvényesültek de Bruin eszméi, ezek segítették a krisztológiában és a szentháromságtanban Weissmahr Bélát a platóni-arisztotelészi-skolasztikus filozófiától eltérő igazság felismerésében, miszerint a különbözőség az azonossággal egyenértékű, az egyik a másikat kölcsönösen, "dialektikusan" feltételező tökéletesség. A teremtő Istenről tanítva pedig átvette és továbbfejlesztette a szintén jezsuita Karl Rahnernak azt a fejlődéselmélettel összhangban lévő elgondolását, hogy az anyag önmagát felülmúlva hozza létre a szellemi lelket, ami a csodák egészen új értelmezéséhez is elvezette. 1967-ben visszatért Európába azzal a céllal, hogy teológiából doktoráljon. A római Gergely Egyetemen ez 1973-ban sikerült, nem kis nehézségekkel, mert "doktoratyja", a magyar Alszeghy Zoltán SJ bizony nehezen barátkozott meg Weissmahr Bélának a számára idegen gondolataival. A disszertáció Gottes Wirken in der Welt, Ein Diskussionsbeitrag zur Frage der Evolution und des Wunders címmel Frankfurtban 1973-ban jelent meg. 1969 és 1971 között a római Collegium Germanicum et Hungaricumban filozófiai és teológiai repetítorként, angol szóval tutorként dolgozott. 1971-ben került a müncheni Filozófiai Főiskolára, ahol kezdetben megbízott előadóként, 1975-től docensként, 1980-tól rendkívüli professzorként, 1985-től rendes tanárként metafizikát és filozófiai istentant tanított.

Számos tanulmánya jelent meg főleg német nyelven szakfolyóiratokban, és magyar nyelven a Mérlegben, Szolgálatban, Távlatokban valamint a Vigiliában. Két tankönyve magyar nyelven is olvasható Ontológia és Filozófiai istentan címmel.

1990-ben a fordulat után részben hazatért, novíciusmester és filozófiatanár lett Hódmezővásárhelyen, ill. Szegeden, de váltakozva Münchenben továbbra is tanított metafizikát. Lelkigyakorlataiban Jálics Ferenc SJ kontemplatív meditációs módszerét alkalmazta. 1993-ban azonban szívpanaszok miatt le kellett mondania a novíciusmesterségről, sőt szívkoszorúér-dilatációra, majd bypass-műtétre szorult.

A müncheni jezsuita kollégium házi gyászjelentése így jellemzi: "P. Weissmahr Béla nagyon megbecsült, sőt közszeretnek örvendő egyetemi tanár volt, mindennemű modorosság nélkül. Mindig a kérdés tisztázására törekedett, függetlenül attól, hogy ki tette fel neki. Alapos, ismeretekben gazdag és önálló gondolkodásával tűnt ki. Végtelen korrektséggel mindig páratlan figyelmet szentelt testvéreinek. Önzetlenül gondját viselte egy sor embertársának, akik lelkigondozást igényelve felkeresték, sok időt áldozva rájuk. Keresett lelkigyakorlat-adóként és lelki vezetőként ő maga mindig végtelenül igénytelen és szerény maradt." Mi lelki atyát, jó barátot, segítőkész, nagy tudású munkatársat és a jelenkor egyik legeredetibb, magyar, idealista filozófiai gondolkodóját vesztettük el benne. Pótolhatatlannak érezzük.

Holttestének beszentelése és elhamvasztása Münchenben a keleti temető krematóriumában szerdán, május 4-én 10.45-kor, a rekviem a Berchmanskollégium kápolnájában 12.10-kor veszi kezdetét. A hamvait őrző urnát később meghatározandó időben a Kerepesi temetőben lévő jezsuita sírban, testvérei és olyan nagy nevelői, mint Kovács Jenő SJ és Pálos Antal SJ, mellett helyezik el. (Boór János)