Kik olvasták a körlevelet, miért, miért nem? Vizsgálatunk [1] során arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen fogadtatása volt a körlevélnek a katolikus gimnáziumokban a tanárok, a diákok és a szülők körében. A következő kérdésekre kerestünk választ.
Kik olvasták a körlevelet, miért, miért nem?
Milyen benyomást tett a körlevél az olvasókra?
Melyek a körlevél elmélete és a tanárok/diákok gyakorlata közti eltérések?
Melyek a körlevél eszményei és az egyházi iskola gyakorlata közti eltérések?
Milyen az iskola nevelő szerepe a családokkal kapcsolatban?
Mekkora az egyetértés a körlevél állításaival?
Melyek a megkérdezettek számára fontos kérdések a családdal kapcsolatban?
Mennyire meghatározó a megkérdezettek életvitele számára az egyház megnyilatkozása
egyes konkrét kérdésekben?
Nem volt célunk - mivel a kívánatos feltételek nem álltak fenn - a felmérésben részt vettek szociális feltérképezése, jóllehet ennek szükségességével és jelentőségével tisztában vagyunk. Továbbá a mintavétel nem tekinthető reprezentatívnak a magyarországi katolikus középiskolákra nézve, így az eredmények - amelyek tehát nem általános érvényűek - csupán arról számolnak be, hogy van két katolikus gimnázium, ahol így és így fogadták a körlevelet. Úgy gondoljuk azonban, hogy ez is elég gondolatébresztő.
A felmérést két vidéki katolikus gimnázium diákjai közt végeztük, egy fiú- és egy leánygimnázium 9-12. évfolyamaiban, összesen százhúsz diákkal. A kérdőívet kitöltettük egy állami zenei szakközépiskola huszonhárom diákjával és huszonkilenc roma gimnazistával is. A két egyházi iskolából összesen tizenhét tanár és negyvenegy szülő vett részt a felmérésben. A diákok vonatkozásában ez kellő számú adat, a tanárok és szülők esetében kevésbé. A kérdőíveket a fiúknál tanítási órán töltettük ki, a többi résztvevő hazavitte, és kitöltve leadta a kérdőívet.
Egy héttel a kérdőív kitöltése előtt a diákok és a szülők egy része megkapta a körlevél egy-egy példányát, ők pedig vállalták, hogy elolvassák a dokumentumot. A körleveleket örömmel fogadták, főként a szülők és tanárok, de a diákok közt is komoly volt az érdeklődés, az egyik iskolában már a megjelenéskor minden tanár kapott a körlevélből.
A körlevél által felvetett kérdésekkel kapcsolatban igen pozitívak reakciókat tapasztaltunk: a megkérdezetteket érdekelte a téma. A kérdőív kitöltése után beszélgettünk is a diákokkal a körlevélről. Érdekes módon a tanárok mutatták a legkevesebb hajlandóságot a kérdőívvel való komolyabb foglalkozásra. A tanároktól visszakapott kérdőívek gyakran hiányosak voltak.
A kérdőíven nyitott, attitűdskálás és többválasztós kérdések szerepeltek.
A kérdések témakörei a következők voltak.
A körlevél fogadtatása.
A körlevélből általunk kiválasztott három idézetről véleménykérés.
A körlevél állításaival, illetve a témához tartozó állításokkal való egyetértés
vagy egyet nem értés vizsgálata.
Mennyire fontos az egyház tanítása a megkérdezettek számára bizonyos családdal
kapcsolatos témákban?
Milyen feladatai vannak az egyháznak a családokkal kapcsolatban?
Mit tesz az egyház a családokért?
A családi problémák megoldásában, a családi életre való felkészítésben kiktől
várnak segítséget a megkérdezettek?
Milyen témák érdeklik a családdal kapcsolatban őket?
A család és az iskola kapcsolata.
A felmérést megelőzően alig akadt olyan a diákok között - a egyházi iskolások 6%-a, nyolc fő -, aki olvasta a körlevelet. A felmérés kapcsán ezen felül részben vagy egészében még harminckilencen olvasták annak szövegét (32,5%). A tizenhét megkérdezett tanár közül hat végig, hét részben olvasta a körlevelet, közülük néhányan kérésünk nyomán. A negyvenegy szülő közül huszonegy olvasta.
Megkérdeztük, hogy mi lehetett a körlevél célja. A legtöbb válasz két csoportba sorolható. Az egyik csoport, mely szerint a MKPK a körlevéllel álláspontját kifejteni, tanítani, a helyes utat megmutatni akarta: megmondani, mi a jó, mi a rossz (kinyitni a szemünket, ráébreszteni...), vagyis a körlevél egy kézikönyv, amelyből utána lehet nézni, mi a helyes. A második csoport azt hangsúlyozta, hogy a körlevél segítséget akar nyújtani, tanácsot, erkölcsi támogatást adni. A körlevél nyomán boldogabbak lesznek a családok, kevesebb abortusz, több gyerek lesz.
Emellett további fontos szempontok jelentek meg. A körlevél célja
az egyház közeledése a mai valósághoz,
gondolatok ébresztése, figyelemfelhívás,
az elmúlt tíz év családpolitikájának elemzése illetve saját családpolitikai
elképzelések propagálása,
állást foglalni a legvitatottabb kérdésekben, amelyek miatt az egyházat támadják.
Többször előkerült a népesedési helyzet megváltoztatása, illetve a nagycsalád, több gyermek propagálása, mint cél említése. Legfeljebb áttételesen szerepelt tehát, hogy párbeszédet kezdeményez a MKPK, hogy vannak nyitott kérdések, hogy ezeken dolgozni kellene.
A körlevél elején kettős célról olvashatunk: egyrészt kifejteni az egyház álláspontját, másrészt megszólalni, szót emelni, a családot érintő kérdésekben. Ez lényegében megfelel a válaszok két nagyobb csoportjának. A 134. pontban megfogalmazott célkitűzés mint üzenet - az egyház párbeszédet szeretne indítani -, úgy tűnik, kevésbé jutott el az olvasókhoz, akik tehát kevéssé érezték magukat személyesen megszólítva.
A tanárok és a szülők részére összeállított kérdőíven szerepelt az a kérdés, hogy számukra melyek a körlevélnek legfontosabb kijelentései? A kérdésre nem sokan válaszoltak. A válaszok között a legjellemzőbbek a következők voltak:
a gyermek egyéniségének tisztelete,
a kortárs csoportok szerepének a növekedése (ezt a felmérés más adatai is igazolni
látszanak),
rossz bérrendszer, az állam felelőssége.
A többi kiemelés az egyház tanításait ismétli (az ember fogantatásától ember, a Szentháromság mint a család mintája, a házasság szentség stb.), vagy erkölcsi, értékrendi ítéleteket mond ki (a több gyermek érték, a nőiség lényege az anyaságban jut legteljesebb kifejezésre, a nő anyaszerepe stb.).
A körlevelet olvasottaktól meg kérdeztük azt is, hogy olvasáskor eszükbe jutottak-e konkrét családok. 27%-nak nem, tehát ők úgy érzik, hogy a körlevél írói nem ismerik kellően a családok helyzetét.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a diákokat milyen családdal kapcsolatos kérdések érdeklik. A válaszokat öt csoportba soroltuk.
1. A családi élettel kapcsolatos kérdések (gyermeknevelés, családtervezés, családi és házassági problémák kezelése, házastársak viszonya, nő-férfi egyenjogúsága, anyagi kérdések, harmonikus családi élet, konkrét konfliktushelyzetek)
2. A párválasztás kérdései (együtt járás, honnan lehet tudni, hogy ki az igazi? stb.)
3. Elméleti kérdések a házassággal kapcsolatban (a válások és a népességfogyás okai, gyermekek száma a családban)
4. Az egyház tanításával kapcsolatos kérdések (miért nem támogatja az egyház a vegyes házasságot?; elítéli-e az egyház a nem hívő családokat?; miért tiltja az egyház a mesterséges fogamzásgátlást?; milyennek tartja az egyház az ideális családot?; miért ítélik el a házasság előtti nemi életet?; milyen születésszabályozási módszereket enged meg az egyház?)
5. Problémák, kihívások (abortusz; kisebbségi családok helyzete; házasság előtti nemi élet, a házasságnak mi értelme van, ha előbb-utóbb úgyis a válás jön? stb.)
Ezek zömében sokkal konkrétabb kérdések, mint amelyekre a körlevél választ próbál adni. A diákokkal a felmérés kapcsán folytatott beszélgetéseknél többször felmerült, hogy a körlevél kikerüli a kényes kérdéseket, illetve csak felületes, számukra legtöbbször nem kielégítő vagy érthető válaszokat ad rájuk.
Néhány témával kapcsolatban azt tudakoltuk, hogy mennyire fontos a megkérdezettek számára az egyház állásfoglalása. A témák a következők voltak: abortusz, házasság előtti nemi élet, gyermeknevelés, születésszabályozás, fogamzásgátlás, gyerekszám, párválasztás, konfliktuskezelés, női, illetve férfi szerep.
Négyes skálán kellett választani: egyáltalán nem (1), kicsit (2), fontos (3), meghatározó (4).
Az egyházi iskolás diákoknál és tanároknál is az abortusz témájában a legmeghatározóbb az egyház véleménye. Fontos még a gyermeknevelés és a konfliktuskezelés is, és ez a két kérdés még relatívan a legfontosabb a nem katolikus iskolák diákjainak is. A diákoknál csak ezeknél a kérdéseknél nagyobb az átlag 2,5-nél.
A legkevésbé fontos az egyház véleménye a gyermekek számának, a fogamzásgátlás és a párválasztás kérdésében.
A gyerekszámmal kapcsolatban a beszélgetések során felmerült a kérdés, miért fontos a több gyermek: a gyermekáldásra való nyitottság következményeként, a nemzet fennmaradása miatt, gazdasági okok miatt, vagy mert úgy egészségesebb a család?
Ha átlagot veszünk a nyolc adatból, akkor megállapíthatjuk, hogy az így kapott "bizalmi index" a szülőknél a legnagyobb (2,88), majd a tanárok következnek 2,73-mal, végül a diákok (2,51). A nem katolikus iskolák diákjainak indexe 1,94, illetve a romák közt 1,29.
Megkérdeztük, hogy a családdal kapcsolatban melyek az egyház feladatai, illetve hogy mit tapasztalnak környezetükben, mit tesz az egyház a családokért.
A körlevél szerint az egyház előtt hármas feladat áll - családpasztoráció, felkészítés a családi életre, a különleges esetekben és válságos helyzetekben segítségnyújtás.
Az egyházi iskolások közül öten és a roma diákok közül hárman úgy vélték, az egyház ne szóljon bele a magánéletbe. Tehát úgy érzik, az egyház ezzel próbálkozik.
Akik pozitív választ adtak, azok válaszait a következő csoportokba soroltuk.
1. A megkérdezettek 23%-a az egyházba való integrálást, illetve az egyházi struktúrából származó feladatok (szentségek, közösség) ellátását tekinti egyházi feladatnak. Érdekes, hogy a roma diákok szinte kizárólag ebbe a csoportba tartozó feladatokat írtak. Sajátossága az ő válaszaikban, hogy ezeket nem is belső egyházi feladatoknak, hanem a társadalom számára nyújtott szolgáltatásoknak tartják.
2. 8% szerint a tanítás, keresztény nevelés a kitüntetett egyházi feladat. Ez is belső egyházi tevékenységnek tekinthető.
3. Ugyancsak 23% szerint az egyházi feladatoknak kifelé is kell irányulni: a társadalmat jó, helyes irányba kell terelni. Az ebbe a csoportba tartozó válaszokból az tűnik ki, hogy az egyház tudja a helyes utat, és mindent meg kell tennie, hogy minél többen ezt válasszák (sok gyerekes családmodell favorizálása, helyes útra terelés stb.).
4. A negyedik csoport (24% az összes megkérdezett között, a diákok körében pedig a legtöbb [29%]) a társadalom közvetlen szolgálatát tekinti egyházi feladatnak: segítséget felajánlani a konfliktusok oldásában, a szociális gondok enyhítésében, az útkeresők orientálásában.
5. A tanároknál és szülőknél megjelent a politika befolyásolása is mint egyházi feladat.
Különböző zárt kérdéseket tettünk fel egyes csoportoknak, személyeknek, intézményeknek a családi élettel való kapcsolatát illetően.
A katolikus diákok, tanárok, szülők egyöntetűen nagy jelentőséget tulajdonítanak az egyháznak a sérült, problémás, hátrányos helyzetű családok támogatásában (63%-uk jelölte be az egyházközséget, 53% az önkormányzatot, rokonságot, kormányt). A civil szervezetek az összes megkérdezettre nézve az utolsó helyen állnak 28%-os említéssel. Az állami iskola és a roma gimnázium diákjai elsősorban az önkormányzat, másodsorban a kormány támogatását tartják fontosnak.
A családi életre való felkészítésben betöltött szerepét illetően a pap a katolikus diákoknál a harmadik helyen áll (38%), leginkább szüleiktől (87%) és barátaiktól (41%) várnak felkészítést. Az iskola (11%) és a tanár (7%) hátul áll, de ez is jóval nagyobb érték, mint a nem katolikus iskoláknál a 3-4%-os említés.
Az egész mintára jellemző, hogy a családi problémák megoldásánál a saját család az elsődleges (91%), őket a barátok követik (31%, ez a katolikus diákoknál 43%), ezen kívül még az egyházi közösségnek van jelentősebb szerepe (17%).
Összességében elmondható, hogy a kortárscsoportok szerepe valóban jelentős, mint ahogy a körlevél állítja, de nem fontosabb a család véleményénél. Családot érintő kérdésekben a diákok 84%-a ad a saját családja, 54%-a a barátai, 25-25%-a a plébános és az egyházközség véleményére. Egy kivétel van: a diákok személyes gondjaik megoldásához legnagyobb arányban, 73%-ban kérik barátaik segítségét, és csak 66%-ban édesanyjukét és 47%-ban édesapjukét.
Arra a kérdésre, hogy mit tesz a megkérdezettek környezetében az egyház a családokért, a kérdezettek több mint fele nem írt semmit, vagy épp azt, hogy nem tesz semmit az egyház (16-41%). Csupán a szülőknél kevesebb ez az arány a felénél (15-27%), több mint a felük adott választ a kérdésre.
A legtöbben anyagi segítségnyújtást említették - az egyházi iskolában ezt a diákok közvetlenül tapasztalják, bár ez a segítség sokszor állami is (23%).
A "semmit" íróknál valamivel többen írnak az egyház belső hitéletéhez kapcsolódó dolgokat (lelkigyakorlat, mise stb. - 20%), illetve kevesebben közösségszervező, -ápoló tevékenységeket, amelyek nem feltétlenül az egyházra magára irányulnak (8%). 7% ír lelki támogatást, családlátogatást, széthulló családok összehozását és ehhez hasonlókat.
Megjelent még - 3%-ban - az imádság, prédikáció.
A roma diákok közt néhányan említették az anyagi segítséget, illetve ketten azt, hogy lelkipásztoruk (egyikük metodista) határozottan a roma családok mellé áll.
Ezek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a megkérdezettekhez képest a körlevél egyoldalúbban jelöli ki az egyház feladatait, a felmérés sokszínűbb képet mutatott. Míg a körlevél több ponton is erkölcsi normákat fogalmazott meg, addig az egyház tevékenységében, ahogy ezt a megkérdezettek látják, ez nem így jelenik meg, vagy ezt a megkérdezettek nem a családok segítéseként élik meg. Az elvárások szintjén viszont ténylegesen jelen van a katolikus normák terjesztésének igénye, de ez értelemszerűen csak az egyházon belül megjelenő igény, kívülről ezt mintha agresszivitásként is értelmeznék. Más téren viszont komoly elvárások fogalmazódnak meg az egyházak felé, és a társadalom talán el is fogadná ezt a segítséget, de ezt egy zárt kérdéssel lehetett volna vizsgálni.
Itt vissza lehet utalni arra, hogy a felmérés szerint a gyermeknevelés és a konfliktuskezelés kérdésében a megkérdezettek a többi kérdésnél jobban hallgatnának az egyház szavára.
A felmérésben résztvevők véleményét kérdeztük három, általunk kiemelt körlevél-idézetről, amelyek közül az első a következő volt.
"A nő legbenső lényege az anyaságban jut a legteljesebb kifejezésre. [...] Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a gyermeket - különösen a több gyermeket - vállaló édesanyák az emberiség hősei közé tartoznak, akik követik az életnek szívbe írt erkölcsi törvényét." (78.)
A második mondattal való egyetértést attitűdskálán is vizsgáltuk, és azt láttuk, hogy az egyetértés nagyon változó, nagy a szórás. A fiúk sokkal inkább egyetértenek, mint a lányok, szülők vagy tanárok. A leírt megjegyzésekből kitűnik, hogy az anyaságot általában nagyra értékelik a megkérdezettek, de a mondattal gondjaik vannak. A válaszokat a következő csoportokra oszthatjuk:
egyetért, és egy mondattal meg is erősíti, pl. hogy "a férfiaknak méltó
társnak kell lenniük", "az én anyám is rengeteget dolgozik",
stb. (6%)
egyetért, sőt messzebb is megy: "nem is nő, aki nem akar anya lenni",
"fontos, hogy legalább két gyermek legyen" (3%)
egyetért, főképp népesedéspolitikai illetve nemzeti érveléssel (egy említés)
a kijelentés érvényét korlátozná: "csak az hős, aki fel is neveli",
"a gyermekvállalás nem mindig érdek nélküli", "de nem a nemzetiségiek",
"hiába, ha nincs szeretet" (8%) - hasonló érvek a romáknál is többször
előfordulnak
túlzásnak tartja, erőltetettnek, mert szerinte az apa szerepe is fontos, vagy
a gyermekvállalást természetesnek tartja, esetleg kötelességnek (19%)
azért nem ért egyet, mert az első mondatot diszkriminatívnak tartja azokkal
szemben, akiknek nincs, vagy esetleg kevesebb gyermeke van. Megemlítik például
a szüzességben élőket, hogy ők is teljes értékű nők lehetnek. "Egy gyermekkel
is lehet valaki éppúgy hős", stb. (6%)
ezen felül 43% egyetért, illetve 5% nem ért egyet.
A második idézet a következő volt.
"A jelenlegi adórendszer - a kezdeti változtatások mellett is - olyan családokat kényszerít arra, hogy segélyeket vegyenek igénybe, amelyek egy igazságosabb adórendszer mellett elérnék a létminimumot. A segélyezés természeténél fogva megalázó és hosszú távon eredménytelen, másrészt önfenntartásra képes rétegeket csábít a könnyű pénzszerzésre." (147.)
A kettőszázharmincegy megkérdezett közül 2% egyszerűen nem ért egyet, 5% a jelen kormányzat alatti biztató fejleményekre hívja fel a figyelmet, 13% arra világít rá, hogy a kérdés bonyolultabb, nem csak az adórendszeren múlik, 5% panaszkodik a jelen helyzet miatt, 27% egyetért. Mégis ebben az esetben nem az egyetértés vagy egyet nem értés volt az érdekes, hanem hogy mi jutott eszükbe a megkérdezetteknek. A megkérdezettek 12%-ánál (az egyházi iskolák diákjainak 17%-ánál) indulatokat váltanak ki azok, akik nem dolgoznak, csak segélyeket vesznek fel. Sokan közülük meg is nevezik, hogy a cigányokra gondolnak.
Kérdés, hogy vajon ez volt-e a szándéka a körlevélnek, hogy indulatokat hívjon elő. Aligha segít ez a családokon. A roma diákok közül többen írták, hogy a segély nem mindig megalázó, és igenis sokan rászorulnak, szükség van rá. Többen viszont egyetértettek.
A harmadik idézet:
"El kell utasítani a mesterséges megtermékenyítés és a béranyaság gyakorlatát is. [...] Együttérzéssel tekint az egyház a terméketlen és így gyermektelen házaspárokra, és támogatja őket abban, hogy a lelki termékenység valamilyen formáját választhassák, amilyen az örökbefogadás, a különféle nevelési intézményekben való munka, a segítségnyújtás más családoknak, gyermekeknek, sérült embereknek." [...] "Az egyház bátorítja a tudományos kutatást, hogy tárja fel a terméketlenség okait, hogy úgy tudjanak gyermekeket világra hozni, ami az ő és a születendő gyermek emberi méltóságának megfelel" (115., 132.)
A diákokból, tanárokból és szülőkből csupán 21% értett egyet az idézettel. A többi vélemény az egyet nem értést fejezi ki. 9% egyszerűen nem ért egyet. 30% írja, hogy a mesterséges megtermékenyítést nem tartja elítélendőnek, míg a béranyaságot igen, vagy arról nem nyilatkozott. 3% a béranyaságot is kifejezetten elfogadhatónak tartja. 7% elvi okokból sem ért egyet: úgy gondolja, a kérdés magánügy, mindenkinek joga van saját gyerekre stb. 4% az egyházat kritizálja a kijelentés kapcsán: érzéketlennek tartják, úgy gondolják, nem kellene ebbe beleszólnia. A roma diákok többsége sem ért egyet, talán megfontolandó az egyik reakció: "Az egyház... ha Isten létezik, az az ő baja. Ha az egyház tényleg frankón működik, akkor sok sikert."
A diákokkal beszélgetve is előkerült ez a téma. A körlevél ezen kijelentése számukra érthetetlen. Felvetették például, hogy akkor is ellenezné-e az egyház a mesterséges megtermékenyítést, ha a petesejteket egyenként termékenyítenék meg, és ültetnék be?
A körlevél nem írja, miért, milyen formáját utasítja el a mesterséges megtermékenyítésnek.
Az egyházi iskolás diákok véleménye szerint az iskola és a család, valamint a család és az egyház értékrendje különbözik. Ez a különbség az iskola és a család között jelentősebb.
A diákok nem értenek egyet azzal, hogy az iskola felkészít a családi életre, illetve, hogy az iskola pozitív családképet mutat. Ezen diákok 63%-a saját családjában látja a követendő családmodellt, 43%-ban meghatározó a kortárscsoport, 20%-ban az egyház, 9%-ban tanár és 4%-ban az iskola.
A családi problémák megoldásában e diákok 84%-a saját családjának, 54%-a a barátok, 25%-a az egyház, 8-8%-a az iskola illetve tanára véleményére ad.
Arra a kérdésre, hogy kiknek a véleményére adnak a diákok a családot érintő kérdésekben, a televíziót a diákok közül alig írta valaki (1%), ezzel szemben a tanárok a második helyre sorolták (47%!). A tanárok szerint az egyház véleménye ebben a témában egyáltalán nem meghatározó, a diákok ezt is másképp látják, ők az egyházat a harmadik helyre sorolták (0%, illetve 23%!). Az iskola e kérdésekben csak 10% alatt meghatározó.
Attitűdskálán megkérdeztük, mennyire értenek egyet a kérdezettek egyes kijelentésekkel. A kijelentések nagyrészt a körlevélben említett állításokkal egyeztek meg, ami nem azt jelenti, hogy a körlevél állításai lennének. Négyes skálán lehetett válaszolni: teljesen egyetért (1), nem ért egyet (4), a köztes értékek: inkább igen, inkább nem.
A kapott értékeket egy szempontból bontottuk: megnéztük, hogy a korábbi kérdésben az egyház tanítását inkább fontosnak tartók és az arra kevésbé adók válaszai mennyiben különböztek. Elsősorban az egyházi iskolás diákok eredményeit figyeltük, az alábbiakban az ő válaszaikról lesz szó, vagy ahol nem, ott azt külön jelezzük.
A diákok a házasság felbonthatatlanságával inkább egyetértenek. Akik kevésbé adnak az egyház tanítására, azok kevésbé (2,09; 1,83). A nem egyházi iskolás diákok viszont nem értenek egyet vele (3,26; 3,28). Nem merül fel azokban sem komolyan, hogy a megkötendő házasságukat esetleg felbontanák, akik kevésbé adnak az egyház tanítására (2,08; 1,89). Érdekes, hogy ez a tanárokban, illetve szülőkben - még a nem egyházi iskolás diákok válaszainál is - inkább felmerül (2,13; 2,74).
Az élettársi kapcsolatot az egyházi tanításra jobban adók határozottabban tartják
alábbvalónak, mint a többiek (3.29; 2.78). Azzal, hogy a házastárs iránti lelkesedés
elmúltával jobb elválni, szinte egyik csoport se tud azonosulni (roma diákok
2,38), minden más csoport 3,00 fölött van.
A sikert, a hasznosságot (1,55; 1,7) és a személyes érdekek
érvényesítését (2,68; 2,8) az egyházi tanítást fontosabbnak tartók kevésbé
tartják fontosnak a családban, mint a másik csoport.
Abban, hogy valakinek házasságon kívül gyermeke születik, a többség talál kivetni valót (2,88; 3,32). Érdekes, hogy legkevésbé az egyház tanítására kevesebbet adó tanárok (2,17).
A házasság előtti nemi életben a diákok inkább nem találnak kivetni valót (2,02; 2,47), még az egyház tanítására többet adók se igazán. Azzal az állítással, hogy az ilyen tapasztalatok szükségesek a kiegyensúlyozott házasság létrejöttéhez, a nagyobb bizalmi indexű diákok inkább nem értenek egyet (2,96), a kisebb indexűek inkább egyetértenek (2,19). A tanároknál az előző csoportban teljes az egyet nem értés (4,00), az utóbbiban sem beszélhetünk egyetértésről (2,67) A szülők sem értenek igazán egyet (2,9).
Az abortusszal kapcsolatban egyetértés mutatkozik abban, hogy a megfogant ember sérthetetlen joggal rendelkezik az élethez. Az egyház tanítására kevésbé figyelők általában ezzel valamivel kevésbé értenek egyet (1,53 szemben az 1,12-dal). Azzal az állítással azonban, hogy a magzat megölése essen ugyanolyan elbírálás alá, mint a megszületett gyermeké, kb. 0,3-del kisebb az egyetértés. Egyes csoportoknál, mint például az egyház tanítására kevesebbet adó tanárok (2,67), szülők (1,82), nem egyházi iskolákba járók (2,69, 2,88) ez a különbség 0,8-nél is nagyobb.
Az egyházi iskolák diákjai inkább állítják (2,23), mint a többi diák (2,59, illetve a roma diákok 2,78), hogy a saját családjuk minta a jövendő családjuk számára.
A felmérés szerint az iskola és a család értékrendje jobban különbözik, mint a család és az egyház értékrendje (2,65 szemben 2,93-dal).
Azok, akik többet adnak az egyház tanítására, jobban elfogadottnak érzik magukat az egyházi iskolában, de ők sem érzik igazán az elfogadottságot (2,68; 3,05).
Azzal, hogy a papok nem házasodhatnak, az egyházi iskolások értenek
leginkább egyet (2,21), a tanárok (2,65) és a szülők (2,78) kevésbé.
Kevéssé értenek egyet azzal a diákok, hogy az elváltak és újraházasodottak nem
járulhatnak szentségekhez (2,99), azzal kapcsolatban viszont, hogy az egyház
áldja meg az elváltak házasságát is, jobban megoszlik a vélemény (2,41).
A diákok szerint az iskola nem készít fel a családi életre (3,18), és kevéssé mutat pozitív példákat rá (2,95). Ez utóbbit a tanárok pozitívabban látják (2.31), a szülők pedig határozottan pozitívan (1,95).
A diákok számára lényegesen kevésbé fontos (2,42) az iskola és a szülők közti szoros együttműködés, mint a tanárok (1,18) vagy a szülők (1,51) számára.
A diákok az iskolának a családi nevelésben betöltött szerepe csekély (2,91).
A szülők szerint az iskola jelentősen hozzájárul a családi életre való felkészítéshez (2,03). Érdekes, hogy ezt a tanárok pesszimistábban látják (2,44).
Az egyházi iskolák diákjai és a szülők az egyneműek párkapcsolatát elítélendőnek tartják (1,73 és 1,46), míg a nem egyházi iskolás diákok tolerálják (2,91 és 3,15).
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a körlevél a katolikus iskolákban érdeklődést váltott ki, miután eljutott az érintettekhez, azonban a többséghez csak e felmérés kapcsán jutott el. A körlevelet a szülők, tanárok, diákok szimpátiával fogadták, de a felmérés azt mutatja, hogy túlzottan elméleti maradt, több helyen elsiklott a köznapi életben lényeges kérdések mellett. Csak részben sikerült együttgondolkodást elindítania, kiemelkednie a megszokott püspökkari körlevelek közül.
A felmérésben szereplő egyházi iskolákkal kapcsolatban megtudtuk, hogy érdemes lenne a körlevél kapcsán átgondolni a családi életre való neveléssel kapcsolatos pedagógiai feladataikat. Meggondolni, mi az oka, hogy a diákok és a szülők oly kevés jelentőséget tulajdonítanak ezekben a kérdésekben az iskolának, holott az iskolának itt nagy lehetőségei lennének.
A körlevél egyes állításaival kapcsolatban értetlenség fogalmazódott meg. Érdemes lenne ennek okait keresni. Vajon az állításokban van a hiba, vagy csak nem jut el érthetően azokhoz a magyarázat, akiknek szól. Itt is előjött, milyen különbségek vannak az egyház megnyilatkozásai, és a hívők gondolkodása, gyakorlata között. Kérdés, hogy tud-e, kell-e ezzel kezdeniük valamit az tanítóknak (egyháznak), illetve az iskoláknak.
Hasznosnak gondoljuk pedagógiai szempontból is e felmérést, mert segít rávilágítani a nevelésben kevésbé átgondolt kérdésekre, és ehhez jó anyag volt a MKPK család-levele. Reméljük, az átgondolás előbb-utóbb meg is történik.
[1] Köszönet a felmérést támogató iskoláknak és tanároknak. [vissza]