A Magyar Pax Romana (MPR) 2000. évi - sorrendben 10. (összességében 42.) - kongresszusának egyik fő témájául azért választotta a családot, mert ezzel is ki akarta fejezni, hogy fontos eseménynek tartja a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) A boldogabb családokért! című pásztorlevelének megjelenését.
Az ilyen típusú körlevél a MKPK új kezdeményezésének számít, hiszen ez a most megjelent mindössze a második. Az elsőt, amelynek Igazságosabb és testvériesebb világot! volt a címe, 1997-ben adta közre és élénk társadalmi visszhangot váltott ki. A család kérdése már ebben az első pásztorlevélben is nagy hangsúlyt kapott. "Az egyház a társadalom legfontosabb elemi sejtjének a családot tartja" - fogalmazták meg az első pásztorlevél írói. Ezért természetesnek tekinthető, hogy e második pásztorlevelet teljes egészében ennek a témakörnek szentelték. Ugyanakkor a pásztorlevél társadalmi helyzetelemzése meggyőzően alapozza meg azt a felfogást, hogy a család a századvégi Magyarországon különös figyelmet érdemel.
Abban az átalakuló társadalomban, amelyben élünk, nyilvánvalóan a család vonatkozásában is seregnyi átalakulás figyelhető meg. Ezek között vannak olyanok, amelyeket bízvást lehet üdvözölni; ilyen például a férfi és a nő közötti viszony erőteljes átalakulása. Vannak azonban olyanok is, amelyek riasztóak - ilyen például a tartósan magas abortusz-szám -, s amelyek méltán váltják ki az erkölcsi rosszallást.
Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy ez a pásztorlevél nem tudta felkelteni a magyar társadalom érdeklődését. Szinte észrevétlenül múlt el a magyar nyilvánosságban. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna Budapesten és vidéken olyan, részben a MKPK által, részben tőle függetlenül kezdeményezett rendezvények, amelyek igyekeztek részletesebben feldolgozni a pásztorlevél témáit, egy-egy kérdését a mindennapi élet eseményei közé állítva. Ilyen volt a MPR kongresszusa is. Sajnálkozásunk főként annak a ténynek szól, hogy ezek a rendezvények kivétel nélkül "körön belül" maradtak: kizárólag a társadalom keresztény elkötelezettségű tagjai, pontosabban a katolikusok közül mozgattak meg egy szűk réteget. Jól tükrözi ezt a helyzetet az elektronikus média, vagy éppen a Magyar Televízió érdeklődése. A MPRF kongresszusán a szokásoknak megfelelően jelen voltak, az eseményről, s a megvitatott témákról készültek is riportok, összefoglalók, ezek azonban kivétel nélkül a vallási műsorokban kaptak helyet; például a híradóban vagy a Hét típusú magazinműsorokban egyáltalán nem.
Mindez aligha véletlen. Kétségtelen, hogy a pásztorlevélnek van pozitív üzenete az egész társadalom felé: a család a társadalom alapvető és létfenntartó egysége. "A család az egyház első és legfontosabb útja" - idézi II. János Pál szavait a körlevél. Kétségtelen, hogy meggyőzően képviseli azokat az értékeket (például a hűséget vagy az emberi élet feltétlen tiszteletét), amelyek keresztény elkötelezettség nélkül is az emberi életvezetés fontos elveinek tekinthetők. De az is igaz, hogy a pásztorlevél, miközben például a válást és a válás traumáját a kiemelt kérdéskörök közé sorolja, nem ad megfelelő támaszt az elváltaknak, nincs megoldása az elváltak lelki gondozására, s nincs programja az elvált szülők gyermekei részére sem. Ugyanígy a házastársak, a körlevélben leírtakat alapul véve, aligha számíthatnak az egyház valóságos támogatására a családtervezés terén. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy ami hatást a pásztorlevél egyáltalán kiváltott, azt csak a már elkötelezett keresztények körében tette.
Tény az is, hogy a pásztorlevél jó néhány "kényes" kérdést figyelmen kívül hagy. A MPR kongresszusa, melynek előadói a családdal kapcsolatos problématerületek széles spektrumát mutatták be, e kérdések közül többet is érintett. Szerepelt házas pap, szó esett a szexuális absztinencia, illetőleg a cölibátus pszichés kockázatairól, s megszólalt homoszexuális keresztény is, aki megrendítő előadásában egy mindmáig tabunak minősülő témát vetett fel, megfontolásra érdemes szempontokkal.
A MPR azt reméli, hogy A boldogabb családokért! című pásztorlevél fogadtatásának tanulságai alapján olyan további események várhatók, amelyek ebben az egész magyar társadalmat érintő kérdésben csakugyan képesek lesznek megszólítani az egész magyar társadalmat, ahogy eredeti törekvése szerint a pásztorlevél is minden jóakaratú emberhez kívánt szólni. Nagyon nagy szükség van ugyanis arra, hogy ebben az átmeneti világban, a többnyire nem is jószántunkból megélt roppant változások közepette, az egyház iránymutatásai valóban minden jóakaratú embert gondolkodásra késztessenek. Hitünk szerint ugyanis a kereszténységnek van (kell, hogy legyen) olyan mondanivalója a pásztorlevél témájáról, a családról, amely a mai világban felvetődött problémákra is válaszol, s nemcsak ideáltipikus elveket vázol minden társadalmi körülménytől függetlenül, hanem a mai magyar társadalom mindennapjaiban küzdő és küszködő mindannyiunk számára is követhető lépéseket javasol.
Kongresszusával és a kongresszus anyagából készített könyvével a MPR ezúttal is a remélt továbblépéshez szeretne hozzájárulni egy kevéssel. Tradícióihoz híven a jelenlévők nem valamely szervezet képviseletében beszéltek, hanem saját véleményüket kinyilvánító résztvevőkként gondolkoztak, - felelősen, az esetek legnagyobb részében komoly szaktudományos felkészültséggel, pontos szavakat keresve, de olykor kísérletező kedvvel is - a családról és mindarról, ami a családdal kapcsolatos. A konferencia a II. Vatikáni Zsinaton meghirdetett megújulás szellemében vitatta meg a családi élettel összefüggő időszerű és égető kérdéseket. És azt reméli, hogy néhány területen valóban sikerült is előrelépnie. Ilyennek tekintjük például a családtervezéssel összefüggésben gyakran használt "természetes" és a "mesterséges" kategóriák tematizálását.
A kongresszus a pásztorlevélnek azt a hangját igyekezett felerősíteni, amely a gyakorlati lépéseket megalapozó elméleti fejlődés, a fogalmi tisztázás - egyáltalán: a kutatómunka - fontosságára irányította a figyelmet. Így szinte katalizálta a családterapeuták és a lelki gondozás iránt fogékony értelmiségiek eszmecseréjét. A kezdődő dialógus fontos változások kiindulópontja lehet. Erősen reméljük, hogy a MKPK Családi Intézete, melynek létrehozását a körlevél is szorgalmazza, rövidesen megkezdi tevékenységét, s világiak közreműködésével a katolikus családpasztoráció, a magyar családsegítő szolgálatok (egyik) módszertani központjává válik. Ezeken a területeken különösen nagy szükség volna világiak bevonására - a magyarországi pszichoterápiás társaságok tagjai közt számos magas szinten képzett szakember rendelkezik a családpasztorációban is hasznosítható tudással. A kongresszus eredményei közé sorolható, hogy ismételten megfogalmazta a világiak lelkipásztori tevékenységének igényét, s felhívta a figyelmet a pasztorációban részt vevő világiak szakszerű felkészítésének feladatára.
A pásztorlevél fogadtatása arra a felelősségre irányította a figyelmünket, amellyel mi, keresztények tartozunk a világnak. Azt gondoljuk, e felelősség elhárítása olyan botrány volna, amelyet nem vállalhatunk sem egyenként, Krisztus követőként, sem pedig a magyar katolikus egyház tagjaiként, azaz Krisztus misztikus testének részeiként.
A Magyar Pax Romana Fórum Elnöksége