Örömmel jöttünk el a Pax Romana által szervezett kongresszusra, hogy röviden bemutassuk a fokoláre lelkiség "hatását" a családra. Nem könnyű ezt a kérdést tizenöt-húsz percben megválaszolni, ezért csupán néhány szempontot villantanánk fel. Lehetetlen a bemutatás, hiszen a lelkiség 1943-as születése óta elterjedt a Föld majd' minden országában, s házas tagjainak, követőinek száma meghaladja a háromszázötvenezret.
Ennek a kongresszusnak egyik témája A boldogabb családokért! című püspökkari körlevél, amelyre a lelkiség folyóirata, a havonta megjelenő Új Város ez évi februári számának egyik cikke reagált:
"Nagy hálával fogadtuk, igazi karácsonyi ajándéknak és meglepetésnek tekintettük a körlevelet, ... mely tele van püspökeinknek a magyar családok iránt érzett szeretetével, felelősségével és segítőkészségével. ... Chiara Lubich 1981-ben a családok római találkozóján mondott szavai jutnak eszünkbe: "Szívünk mélyén talán más helyzetre, más korra vágynánk, melyben tündökölnek a keresztény erények és tisztelik, dicsőítik, mintaképnek tekintik a családot. Lehetetlen azonban, hogy ne szeressük saját korunkat, amelyben Isten életet adott nekünk. El kell követnünk mindent azért, hogy olyanná tegyük a családot és a világot, amilyennek lennie kellene." .... Az ember szívében önkéntelenül is megszületik az az elhatározás, hogy tanúságtevője legyen ennek a ragyogó körlevélnek élete hétköznapjaiban, és abban is, hogy a Szeretet-Istenbe vetett hittel mindenre képesek vagyunk."
Chiara Lubichnak, a Fokoláre Mozgalom alapítójának és jelenlegi elnökének néhány gondolatát mutatnánk be, melyek fényt jelentenek családi életünk számára, s felragyogtatják az Egyház tanítását is. Korunk egyik legégetőbb, legkínzóbb, legidőszerűbb kérdése: mi a család? Szociológusok, nevelők, moralisták, politikusok, pszichológusok a legkülönbözőbb meghatározásokkal szolgálnának, de bennünk felmerül a kérdés: mi a család Isten számára ? Ha kinyitjuk az evangéliumot, akkor jó néhány alapvető gondolatot találunk benne: Amikor Isten megteremtette az emberi nemet, egy családot alkotott; amikor Isten Igéje a földre jött, egy családba akart beleszületni; amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, elsőnek egy új család megünneplésében vett részt.
A család szempontjából nemcsak útmutatásaink vannak - szavak, gondolatok -, hanem egy élő példánk is: a Názáreti család. Az igazi modell és mintakép, ahová Jézus született, amelyben Mária az édesanya, s szent József a nevelőapa. Ha Isten egy családot választott ki, hogy eljöjjön a világra, ez azt jelenti, hogy a család az emberiség számára igen fontos, alapvető valóság.
Idézünk egy levélből, melyet Chiara Lubich egy jegyesnek írt az első években:
"Kérlek, figyelj rám: ne oszd meg a szívedet itt a földön, ne oszd meg a szeretetedet! [...] Kit kell szeretni? Istent, Ő ott van minden teremtménynek a szívében. De neked, mivel számodra ez Isten akarata, különösen egy szívben kell látnod Istent: jegyesed szívében. [...] Számodra Istent szeretni ebben mutatkozik meg: a lehető legjobban szeretni jegyesedet. Őmiatta tagadod meg önmagad egoizmusát, akaratát, azt, hogy saját magadba bezárkózz, őmiatta mondasz le kényelmedről és minden hibádról. Őmiatta van, hogy türelmesebb vagy, hogy tökéletesedik benned az anyaságra való készség, és képes vagy hallgatni, ha valaki hibázik."
Egy másik fontos pillanat: 1948. Chiara találkozik Igino Giordanival, aki országgyűlési képviselő, író, korábban a Vatikáni Könyvtár igazgatója. Ő, aki tanulmányozta és ismerte az Egyházat, addig a pontig úgy érezte, mintha az Egyházban az egyik oldalon állnának az Istennek szenteltek, a másikon pedig a laikusok, a házasok, lelkileg talán másodrendű szerepben. Így ír a erről a találkozásról:
"Chiara mindenki számára elérhetővé tette az életszentséget, félretolta a rácsokat, melyek elválasztották a laikusok világát a misztikus élettől. Kivitte a terekre egy olyan kastély kincseit, amelybe eddig csak kevesen nyertek bebocsátást. Közel hozta Istent: megéreztette, hogy Ő atya, testvér, barát, jelenvaló az emberiség számára."
Most nézzük a lelkiség pontjait a családi élet szempontjából.
Az első pont, amelyről beszélnünk kell: a "Szeretet-Isten".
Chiara számára a család nem más, mint egy harmonikus összjáték, egy ékszerdoboz, a szeretet titka: a házastársi, anyai, apai, gyermeki, testvéri szereteté.... Nem más hívja életre, tartja össze, teszi családdá, mint a szeretet. Ilyennek gondolta ki, ilyennek teremtette Isten a családot. Fia, amikor a világot megváltotta, felemelte és megtisztította ezt a természetes szeretetet, amellyel átitatódtak a család tagjai, az isteni szeretettel, melyet Ő hozott a földre; azzal a tűzzel, amelyről azt akarja, hogy mindenütt föllobbanjon.
Mindnyájan - találkozva ezzel a lelkiséggel- ezt a kegyelmet kaptuk meg, mely a Szeretet-Isten új megnyilatkozása, mely teljesen átformálta az életünket: felfedeztük, hogy Isten személyesen szeret minket; megértettük, hogy minden Tőle jön: a próbák, az örömök, az élet....Nagyon erős, nagyon szép tapasztalat ez mindannyiunk számára.
De azonnal azt is megértettük, hogy Isten meghív minket, hogy adjunk oda mindent, szeretetére azzal válaszoljunk, hogy Őt választjuk, Őt tesszük az első helyre életünkben.
Számunkra, akiket ennyire szoros kapcsolat fűz össze a házastársunkkal, gyermekünkkel, mit jelent ez az istenválasztás, mit jelent, hogy Istent az első helyre tesszük? Mit jelentenek Jézus szavai: "Aki nem hagyja el apját, anyját, feleségét, gyermekeit, földjét, nem méltó arra, hogy az én tanítványom legyen"? Mit akar mondani Jézus, amikor kijelenti: "Nem azért jöttem a földre, hogy békét hozzak, hanem kardot, mely elválasztja az apát a fiától, az édesanyát a lányától és az anyóst a vejétől" ?
Isten választása nagyon fontos pillanat a család életében: " A család tagjai egyénileg és együtt is arra a magasztos feladatra vannak hivatva, hogy családjukat egyházként, "ecclesiola"-ként építsék." Tehát "egyénileg és együtt." A család egyes tagjai is egészen Istennek ajándékozhatják magukat, s mert teljesen az övéi, képesek lesznek szeretni.
Istent választani azt jelenti, hogy szeretni Istent 24 óráról 24 órára, szívünkben Ő lakozik, Őérte tesszük a dolgokat, Őérte élünk. Azt jelenti, hogy Őérte szeretjük a felebarátunkat 24 óráról 24 órára, s az első számú felebarátunk, aki mellettünk van, az a férjünk, a feleségünk, a gyerekeink. Isten tehát elküld a hozzájuk, hogy az Ő szeretetét vigyük el, miután egész életünket Neki ajándékoztuk. Isten szeretetét, amely minta a számunkra, a következők jellemzik: elsőként szeret, mindenkit szeret, érdek nélkül szeret és eggyé válik.
A következő pont, mely nagyon fontos házaséletünkben: a szenvedő-elhagyott Jézus, aki a kereszten így kiált: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"
Chiara azt mondja, hogy a fájdalom az életünkben olyan, mint a harangszó, mely hívja a lelket az Istennel való egyesülésre, meghív, hogy elszakadjunk a földi valóságtól, hogy kapcsolatba lépjünk Istennel.
A családi életben sokféle kereszt van: érdemes megtanulni felismerni és átölelni. Vannak nagy próbatételek, nagy nehézségek a házasságban, mély értetlenségekkel; szinte begyógyíthatatlanok. Próbatételek a gyerekekkel, súlyos betegségek, széthullás. Olyan hosszantartó próbák, melyek nem múlnak el, melyeket nem tudjuk, miként oldjunk meg.
Vannak mindennapos próbák, a hétköznapi meg nem értések a házastársak között, képtelenség, hogy megértessem magam a gyermekemmel - akik csak nőnek, de úgy tűnik, nem értjük egymást. Vannak kétségeink, hogy hogyan döntsünk az életünk egy bizonyos pillanatában, vagy a családtagok közötti kapcsolat elnehezül, nem sikerül igazi, mély párbeszédben lenni, esetleg éppen a férjünkkel. Aztán itt vannak az elbátortalanodások, vagy a gyerekek korlátjai, esetleg kisebb-nagyobb fizikai tökéletlenség, vagy iskolai kudarcok.
Amikor találkozunk a fájdalommal, meg kell állni egy pillanatra, szembenézni vele és megérteni, hogy a fájdalom mögött a kereszten függő, elhagyott Jézust fedezhetjük fel. Amikor nevén nevezzük a fájdalmat, olyankor jobban sikerül az igent kimondanunk. Szükséges, fontos kimondani ezt az igent, készen lenni, hogy egész életünkben együtt kell élnünk ezzel a kereszttel; Őérte, Iránta való szeretetből. Aztán, gyakran megtapasztaljuk a békét, az Ő békéjét. Nem szűnik meg a fájdalom, legtöbbször nem múlik el, különösen, ha egy fizikai fájdalomról van szó, de ha pl. az egység hiányáról, vagy valamilyen lelki fájdalomról, ezek sokszor eltűnnek, mert bennünk változik meg valami.
Nekünk, házasoknak is Jézus, aki teljesen odaadta magát szeretetből, "nullává" vált szeretetből, a modell, Ő tanít meg szeretni, hogy szeretetté váljunk a másik számára. Chiara beszél az eggyé válásról: meghallgatni a másikat, megérteni, örülni és szenvedni vele együtt, egészen mélyen befogadni, s mindezt természetesen mindenekelőtt a házastársunkkal. Tudnunk kell a gondolkodásmódunkat elveszíteni, hogy megértsük az ő gondolatmenetét.
Sokszor a meg nem értés - ami összeférhetetlenséggé is fajulhat - abból adódik, hogy képtelenek vagyunk hallgatni. Könnyebb beszélni, mint hallgatni, s sokszor, amikor úgy tűnik, hogy hallgatunk, valójában magunkban beszélünk. Megtartjuk saját gondolatunkat, ítéletünket: "Igen, tudom, hogy miért mondod ezt, miért cselekedtél így, már előre tudom." Ez, hogy már előre tudom, ez nem az, hogy "nullává" válok, hogy egészen kiüresítem magam.
Férj és feleség közötti kapcsolatban alapvető, elengedhetetlenül fontos, hogy egymással szemben a szeretet nullája legyünk. Ha minden tettünket a szeretet hatja át, nincs önzés, egoizmus, akkor a házastársi szeretetünk is egyre tisztább lesz, egyre inkább Isten terve szerinti, aki a szeretet. Arra vagyunk meghívva, hogy 24 óráról 24 órára szeressünk, tehát semmi sem történhetne, ami nem szeretet. Ha mégis valami fájdalom ér, akkor Jézussal megélve ezt, átformálhatjuk szeretetté.
A házasságban egy mosollyal, vagy hogy túllépünk egy udvariatlanságon, megbocsátunk egy tévedést, mindezzel a szeretet növekedik, a köztünk lévő kapcsolat erősödik, szeretetünk egyre mélyebb, "keresztényibb" lesz.
Amikor a házasságban a férj és a feleség keresik, hogy ilyen módon szeressék egymást, lehetőségük van, hogy Jézus közöttük éljen. Megvalósulnak Jézus szavai: "Ahol ketten, vagy hárman a nevemben egyesülnek, ott vagyok közöttük."
Az élet egy szép kalanddá válik ezzel a lehetőséggel, hogy Jézust magunk közt tarthatjuk. De saját tapasztalatunkból mondhatjuk, hogy ez nem könnyű.
Chiara így pontosítja ezt:
"A kölcsönös szeretetet helyes alapokra kell helyezni ahhoz, hogy tökéletesen megfeleljen annak, amit Jézus parancsol. Ő azt akarja, hogy a férj a feleségében ne egyszerűen egy élettársat lásson és szeressen, hanem Őt magát, Krisztust szeresse benne. Magára vonatkoztatja ugyanis azt, amit a férj a feleségnek tesz és fordítva. Ezen felül Jézust a feleségünkben és a férjünkben azzal a mértékkel kell szeretni, amit Jézus kér, és amit ezekkel a szavakkal fejez ki: "Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.""
Ez egy nagyon elkötelezett életprogram, talán túl magasnak, elérhetetlennek tűnik is bizonyos szempontból. Jézus valósága közöttünk más szintet kér, hogy egy szív, egy lélek legyünk, hogy megnyissuk s elmondjuk a lelkünket egymásnak, s mindez nem is olyan könnyű.
A lelki bizalom a férj és a feleség között sokszor nehéz, mert van egy félénkség, mert nem szokás természetfeletti dolgokról beszélgetni. Azután a másikat csak emberi szinten ismerjük, ahol nincs szükség lelki kapcsolatra, de el kell kezdeni, legalább kis dolgokkal. Láttuk ezt egymás közt mi is: bizonyos pillanatokban nem volt nehéz, máskor meg bezárkóztunk önmagunkba. Szükség volt arra, hogy valamelyikünk megtegye az első lépést, s elkezdje mesélni a nap egyik kis tapasztalatát. Elég megnyílni egy kicsit, s a másik máris válaszol rá. Lehet, hogy nem találjuk meg mindjárt a helyes szót. Csodálatosan szép kaland ez: el kell kezdeni megtapasztalni, s folyamatosan újrakezdeni benne.
Van olyan pillanat, amikor a közös ima segíti a családot a "lelki vagyonközösségben". Ugyan néha ez sem könnyű, de fontos, hogy elkezdjük. Úgy tűnik számunkra, hogy talán kevés dolog egyesít bennünket annyira, mint a közös ima. Mindkettőnknek van személyes kapcsolata Istennel - nekem is, neki is - ,s ugyanaz az Isten egyesít minket, eggyé tesz. A közös imában így egyidejűleg tapasztalhatjuk meg az egységet és a különbözőséget.
Chiara egy alkalommal beszélt arról, hogy a családfő se nem a férfi, se nem a nő, hanem Jézus közöttünk. Hatalmas igazság ez, mert megérteti velünk, hogy senkinek sincs joga a főnöknek éreznie magát s a másikat alattvalónak. A világon különféle kultúrák léteznek - matriarchátus vagy patriarchátus -, de azt tapasztaltuk, elég mindezt a szeretetbe helyezni, mert a szeretet szeretetet szül.
Sokszor megtapasztaltuk azt is, hogy a családban gyakran előtérbe kerül a férfi vagy a női szerep közötti különbség. Az Ideállal ezek a szerepek, feladatok ajándékká válnak, segítik a másikat, hogy megvalósítsa önmagát, mert a szeretet naggyá teszi a másikat, vagyis nem a saját szerepét helyezi előtérbe, hanem a másikét. A kölcsönös szeretet értékesnek tartja a másikat, s ez egyre jobban megerősíti a köztünk lévő szeretetet.
Megtapasztaltuk, hogy aki szeret, az nem nyomja el a másikat, hanem fénybe helyezi. Egy ponton azonban ráébredünk a másik hibáira, korlátjaira. Mindig el kell ezt hallgatnunk? Nem így van ez. Látjuk, hogy amikor az életünkben sikerült egymás között igazi mély, bensőséges kapcsolatot kialakítanunk, akkor el tudtuk mondani egymásnak azt is, hogyan látjuk a másikat. Természetesen nem robbanhatunk ki: te mindig ilyen vagy, mindig így cselekszel. Látod, hogy mennyire kihoztál a sodromból. ... Ez hibás, nem erről van szó.
Mindez inkább növelte, megerősítette a szeretetünket, sőt azt mondhatjuk, hogy így megismerve egymást, egymásnak tükröt tartani, úgy nézni a másikra, ahogy Isten láthatja: ez hatalmas fényt és örömöt jelent.
Azt kérdezhetitek tőlünk, mindez olyan összetett, olyan sokrétűek a lelkiségnek a pontjai, hogyan élhetjük ezt az isteni valóságot, hogyan tehetjük konkréttá a családunkban pillanatról pillanatra, napról napra? Házasként az életünk annyira változatos, hogy joggal mondhatjuk: "Miként is tegyük? Ezer dolog nyomaszt: a munkahely, az otthoni munkák, a gyerekek, akik éjjel-nappal követelik a figyelmünket, úgyhogy este gyakran megállapíthatjuk: Ma nem is jutott eszembe, hogy mindezek szerint éljek."
A választ megtaláljuk ebben: éljük az Igét. Élve egyiket a másik után, mi magunk evangelizálódunk újra. (A lelkiséget élők szerte a világon havonta a Szentírás egy-egy mondatát próbálják életre váltani, melyhez segítséget ad a Chiara által írt rövid kommentár.)
Az Ige evangelizál, de nekünk is ez a feladatunk, vagyis hogy vigyük, adjuk az Igét a többieknek. A család az "Ut omnes"-ért, a "Legyenek mindnyájan egy"-ért van teremtve.