Az első tréninget 2000 februárjában Baján, a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjának Kollégiumában tartottuk. Mivel ezt egy csak hétvégére terveztük, a későbbi, több alkalmat is magába foglaló tréninghez képest nagyon sűrű volt. Ebbe az egy hétvégébe tömörítették össze a Márai Sándor Alapítvány szakemberei az általuk korábban kidolgozott 100 órás programot az önismereti résztől a konfliktuskezelésig. Ez a koncentrálódás magyarázza az írásokban tükröződő nagyon mély, sokszor katartikus érintettséget. A résztvevő (kísérő) tanárok számára is megdöbbentő volt látni tanítványaik megindultságát. Látszott a diákokon, hogy nem igen tudják hogyan elhelyezni ezt az élményt, amely merőben más volt ahhoz képest, amit korábban átéltek, vagy amit akár csak elképzelni is tudtak. Ez később, saját iskolai közösségeikbe visszatérve, komoly problémát is okozott nekik. Volt, aki, azt, ami azon a hétvégén vele történt, utólag, környezete hatására manipulációnak tartotta: a pszichiáterek a játékokkal manipulálták.
A csoportban a nem-cigány fiúk erősen előítéletesek voltak. A lányoknál ez nem volt tapasztalható. A roma diákok azzal az aggodalommal érkeztek, hogy a tréningen ők csak eszközök lesznek, de jó érzéssel csalódtak.
Ezeket a leveleket eredeti formájukban közöljük, stilizálás és kihagyások nélkül. A három iskola diákjainak beszámolói váltják egymást.
Véleményem szerint ez a hétvégi tréning és az egész program rendkívül fontos. A nemzetiségek közötti problémák (előítéletes ismeretség stb.) leküzdésére és különböző kultúrák találkozására kitűnő lehetőség. Sikerült előítéletmentes légkört létrehozni és beszélgetni a nemzetiségi problémákról. Sikerült meggyőzni az ott lévőket arról, hogy a romák nem feltétlenül rosszak. Új képet alkotva magukban a nem romák megértették a romák nehéz helyzetét és elgondolkodtunk azon, hogy milyen megoldásokkal lehetne a társadalmi problémákon segíteni. A hétvége sok beszélgetéssel és lazító feladatokkal telt el. A beszélgetés nem volt unalmas, és az tetszett különösképp, hogy nem előadásszerűen vezették elénk a dolgokat.
Mikor péntek délután mentünk a bajai buszhoz Kecskeméten, jó kedvem volt. Örültem, hogy elmehetek egy hétvégére ebből a szigorú légkörből. A cigányságról előítéletekben gazdag véleményt vittem magammal Bajára. A hosszú, kicsit unalmas utazás után megérkeztünk a Duna-menti kisvárosba. A kollégium felé utazás közben kezdtem szorongani, s mikor az épület ajtaján beléptem, feltűnt nekem egy csoport, akik körben ülnek, beszélgetnek, néha nem magyar nyelven szólnak egymáshoz. Szobánk elfoglalásakor meg is jegyeztem barátomnak, mennyire nem tetszik, hogy a cigányok nem magyarul kommunikálnak. Szinte sértésnek vettem. Kimentünk egy élelmiszerboltba, mert éhesek voltunk. Miközben ettük a kenyeret, még mindig a támadáson járt az eszünk. "Hogyan szívassuk meg őket?" Visszamentünk épp hatra, a vacsoraidőre. Vacsora után egy terembe mentünk, ahol 36 cigány és magyar ember vegyesen két csoportra lett osztva. A mi csoportunk egy másik terembe ment, ahol körberakott székekre ülve vártuk a folytatást. Cetlire ráírtuk a három legjellemzőbb tulajdonságot, a három legkedvesebb tárgyat és három kívánságot. Számomra a legmeglepőbb tulajdonság a "roma" volt, legfurcsább tárgy a jegygyűrű, a legérdekesebb kívánságok a "romológus", a táncok tanulása és az "orvos" volt. Az orvos azért is, merthogy én még nemigen találkoztam cigány nemzetiségű orvossal. Tetszett, ahogyan sokan kiálltak romaságuk mellett. Nem szégyellték, hanem büszkék voltak rá. Egyébként barátságos, mosolygós arcúak voltak. Egy térképen (amit én rajzoltam) bejelöltük a településeket, ahonnan származunk. Mindenki saját szülőhelyét. Majd kicsit bemutattuk gyermekkorunkat, magunkat. Voltak itt is meglepetéseim. Szinte minden roma cigánytelepről származott. Sokan meséltek nekünk őszintén szomorú körülményeikről. Mélyebben ez gondolkoztatott el először. Ha ezek az emberek ilyen helyekről jönnek, ahonnan elmondták, akkor tisztelni, becsülni kell őket mindenért, amit láttam péntek este. Azért, hogy értelmesen beszélnek, nyelveket tanulnak, ápoltak, nyitottak, vágyaik vannak. Ezzel ért véget az esti foglalkozás, kíváncsian vártam a folytatást. Este még beszélgettünk egy kicsit, aztán elaludtam. A reggeli nyolckor volt, utána kilenckor kezdődött a délutáni program. Mindannyian felírtuk tíz lapra tízszer a választ a kérdésre: Ki vagyok én? Majd a tíz-tíz válaszból egyet mondtunk el, a legfontosabbat. Egy kedves lány azt a lapot választotta, hogy ő egy nulla. Szombat délelőtt kezdtem megérezni, hogy lehet, nem jogosak az előítéleteink. Délután szituációs játékot játszottunk, majd a vezetőnk rajzolt egy piramist, amivel bebizonyította, hogy azok a számunkra alapdolgoknak tűnő értékek nélkül nem lehet sikeres, boldog életet építeni. Este a vendéglőben jól elbeszélgettünk a lányokkal, majd visszamentünk és rögtön elaludtunk. A vasárnapi foglalkozás már nagyon erőltetett menetben, sietve ment. Hármas csoportokba rendeződtünk, és közös dolgokat kerestünk egymásban. Rossz volt búcsúzkodni, mert sok kérdés maradt nyitottan, megválaszolatlanul bennem. Mikor Bajára mentünk, ismeretlenül is rossz véleménnyel voltam a Gandhi Gimnáziumról. Ez is megváltozott. Nagyon megtetszett, ahogyan próbálják kiragadni a hátrányos helyzetből ezeket az embereket. Remélem, sikerülni fog nekik és örülnék, ha létre jöhetne újra egy ilyen találkozó, pl. nyári tábor keretében.
Nagyon hasznosnak tartottam ezt a hétvégi intenzív "feltáró" kurzust. Általános dolgokat nem nagyon tudtam meg nemzeti szokásokról, ami jobban tetszett, az a mások - mint emberek - megismerése. A foglalkozásokon nagyon játékosan sajátítottunk el dolgokat: önmegismerés és mások megismerése, pl. a ki vagyok én nevű játék alkalmazásával. Úgy érzem, hogy társaim kellemesen csalódtak a "reprezentatív" cigányokban, akik mi voltunk, és mi is bennük, bár én nem mentem előítéletekkel. Nagyon hasznosnak tartottam ezt a hétvégét, és jónak tartanám, ha lenne folytatása.
Érdekel a kommunikáció, talán azzal fogok továbbtanulni. Osztályfőnökömtől hallottam, hogy Baján lesz egy kommunikációs tábor, ami csupán egy hétvégém feláldozásába kerül. Így öt iskolatársammal együtt leruccantunk Bajára.
Az indulást megelőző napokban tudtam meg, hogy ez egy kisebbségi konfliktuskezelő tréning lesz. Nem bántam a dolgot, sőt kíváncsian vártam. Annál is inkább, mivel egész életemben összesen tíz percet beszélgettem cigány emberrel. Azt is csak azért, mert pénzt akart kérni vagy ilyesmit. Elképzeltem, hogy a hétvégémet egy rakás büdös, toprongyos és primitív cigánnyal kell eltöltenem. Ez volt az érem másik oldala. Kicsit mérges voltam, de úgy gondoltam, hogy majd kárpótol mindenért, ha egy jót röhöghetek rajtuk. Helyszínre érkezésünkkor döbbenetes látvány fogadott. Egy csoport cigány fiatal üldögélt az aulában. Némelyik újságot olvasott, a többiek beszélgettek. Türelmesen vártak. Ráadásul ugyanarra, amire én. Ezt alig hittem el. A találkozás első percétől folyamatos volt a ledöbbenésem és csodálkozásom.
A tréning beszélgetésekből, játékokból és egy kis fejtágításból állt. Két csoportra osztottak minket a kiváló pszichiáterek, akik vezették a tábort. Most először alkalmam nyílt cigány fiatalokkal beszélgetni. Minden csoport, persze, kevert volt. Kiderült, hogy a roma diákok Pécsett a Gandhi Gimnázium tanulói. Mindegyikük tovább szeretne tanulni. Mindnek van célja, vannak elveik és érveik. Tudjuk, hogy a cigányok milyen körülmények között laknak. Ők szeretnének szakítani ezzel, és mernek utat törni, hogy változtassanak helyzetükön. Le a kalappal előttük! Cigány fiatalokkal beszélgettem abortuszról, eutanáziáról, színházról és mindenről. Mivel lehetőséget kaptak, és azt ki is használják, hát tanulnak és művelődnek gőzerővel. Nemcsak a cigány, de az európai és magyar kultúrát is meg kell tanulniuk a gimijükben. És meg is teszik. Ugyanolyan emberből vannak, mint én. Nem büdösek, nem toprongyosak és nem primitívek. Emberek, felruházva azokkal az emberi gyengeségekkel és erényekkel, amikkel én is rendelkezem. Nagy kár, hogy csak egy ilyen gimnázium van az országban.
Kellemeset csalódtam bennük, és azt hiszem, van értelme foglalkozni velük. Ha mi, magyarok egyszer nem kezdünk nyitni feléjük, megmarad köztünk az árok. De ez, ha nem sietünk, szakadékká nőheti ki magát, amibe mindkét fél belezuhanhat. Mentsük meg a Földünket - ami közös - mentsük meg országunkat - ami szintén közös - és még sorolhatnám, de a legfontosabb, hogy mentsük meg egymást!
Bevezető
Nemrég egy hétvégi program meghirdetéséről hallottam. Egy kommunikációs program, mely cigány ill. roma gimnáziumban tanulókkal volt megszervezve. Igazából nem is azért mentem, hogy részt vegyek, csak egy találkozónak gondoltam.
Mondanivaló
De ha már ott voltam, nem volt mese, és tettem, amit mondtak. Először nem is foglalkoztatott a cigánykérdés, majd idővel egy-két rossz emlék és jó darabkák is megfordultak a fejemben a kérdést illetőleg. Nem mint puszipajtás, hanem mint semleges közeg mentem oda.
Csalódás volt már az első napon is. A várt vagány, hőzöngő, lázongó diákok helyett egészen, mondhatnám igen intelligens, megfontolt, életcéllal tűzdelt gyerekek vártak minket. A csalódás kellemes volt, teljesen meglepett, és boldog voltam, hogy ott lehetek. Meglepetést okozott életfelfogásuk, egyes kérdésekben való megnyilatkozásuk.
Életfelfogásuk, ha teljesen nem is hasonlított, csak apró részletekben tért el a mienktől. Egy pillanat alatt képesek voltak megnyílni, és ezzel kitárták minden fontos és talán kevésbé közérdekű jellemzőjüket, így alaposan megismerhettük őket.
Számunkra talán az idegen közeg miatt is nehéz volt a megnyílás, de látva, hogy egyenlő partnerekkel állunk szemben, vállalva gondolatainkat bátran kimondhattuk azokat. A résztvevő diákok mindegyikét megismertük, a róluk alkotott képet pedig nekik köszönhetően teljesen megváltoztattuk. Voltak köztünk, akik mély előítélettel jöttek, de jó szándékúak, és úgy távoztak, mint ennek a megtapasztalt változásnak a hirdetői.
A róluk alkotott kép merőben új volt nekünk. Szinte a saját életünket láttuk, mint diák, csak más formai külsőben, más kultúrában.
Érdemes lenne kipróbálni nagyobb tömegben is ezt a programot, és így talán nagyobb mértékben szánnák el magukat az emberek a kitaszított kisebbségekkel való nyitásra.
Rengeteg dolog került napirendre, sőt, hoztuk őket közös tető alá, így egyetértve távoztunk a teremből a tréningek után.
A színvonal a legjobb helyen állt, akár a tréningeket, akár a társas programokat illetve. Ezek által kerültünk közelebb, jó baráti viszonyba rengeteg "más" diákkal. A kapcsolat nem szakad meg egy újabb találkozásig, levelezünk vagy e-mailen ragadjuk meg az alkalmat egy merőben más és mégis jó baráti viszony kialakítására.
Befejezés
Az itt megismert diákokra nem jellemző az eltorzított, előítéletekkel teli, indulatos, rosszmájú emberek által elcsépelt cigány szó. Ők nem azok. Ha diák vagy, akkor olyanok, mint te: jegyet kapnak, sportolnak, harcolnak a jobb életért. Ha felnőtt fejjel gondolkodsz, akkor nem kell tőlük gyermekeidet féltened, nem kell utcabeli vitákat csinálni egy "cigány" szomszéd életétől: nyitni, megismerni, közeledni kell. A folytatás napirenden.
Számomra rengeteg érdekességgel és tanulsággal szolgált ez a három nap.
Két egymással szemben idegenkedő kultúra találkozott egymással. A játékos vagy éppen komoly kiscsoportos foglalkozások során megismertük egymás múltját, kultúráját, gondolkodását, életkörülményeit, jövőbe vetett hitét és terveit.
A kötetlen beszélgetések során sok kérdésre választ kaptunk egymástól. Ezeken felül a világnézeti különbségeken sikerült felülkerekedni és közös érdeket kialakítani.
Ez a hétvégi program mindenképpen nagyon fontos volt. Jól éreztem magam a foglalkozásokon, mert viszonylag játékosak voltak, de mégis sokat lehetett tanulni belőlük. Jó volt, hogy a programok nem tanóraszerűen zajlottak, hanem körbe ültünk, és így beszélgettünk az adott témákról. Így mindenkinek könnyebb volt a megnyilvánulás, mindenki beszélt. A csoportok hamar összeszoktak, viszont a két csoport közötti kommunikáció nem működött.
Remélem, a programnak lesz folytatása, és akkor már lesz olyan része is, amikor a két csoportnak több közös foglalkozása is lesz.
Én nagyon sokat tanultam azokból a dolgokból, amikről Baján beszélgettünk, tanultunk. A játékok nem pusztán játékok voltak, hanem mindegyiknek volt valami célja.
Igaz, nem beszélgettünk sokat róla, de azért a szombati napon szóba jött az előítéletesség és a romákhoz való viszony is.
Mindent összevetve feltétlenül szükséges lenne a program folytatása, mert az ilyen témák, amikről ott szó volt, szerintem nagyon érdeklik a mi korosztályunkat.
Sok emberben él az előítélet a különbözőség felé. Aki nem olyan, mint ő, azt nem fogadja be, nem akarja megismerni, megtudni, mi az, hogy más, és abban mennyi szép van. Nem csak a szemmel tapasztalható jegyekre vonatkozik ez. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a többségtől eltérő elvárású, kultúrájú egyéneket kirekesszük köreinkből.
Én is vegyes nemzetiségű országból jöttem, ahol sok rossz döntés született ebből kifolyólag, ezért teljes mértékben megértem a roma fiatalok helyzetét. Engem már kicsi korom óta környezetem elfogadására tanítottak, így nem indultam előítéletekkel a bajai kommunikációs hétvégére.
Érdeklődöm az emberek iránt, az ismeretlen iránt. Ez a vágy minden ott lévő fiatalban megvolt, és a kitűnő szakemberek segítségével felejthetetlen emlékeket szerezhettünk. Ez abban is megnyilvánult, hogy a csoport ragaszkodik hozzá, hogy amennyiben lehetséges, folytatjuk, mintha nem lett volna vége. De akár sikerül, akár nem, levelezés útján tartani fogjuk a kapcsolatot, ami mindenkit örömmel tölt el.
A múlt hétvégén alkalmam nyílt arra, hogy részt vehessek egy kulturális programon. A tábor, ha lehet annak nevezni, a kisebbségi kérdéseket feszegette, melyek igen éles ellentéteket eredményeznek a régiónkban. Én nem foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel ez idáig, nem gondoltam át a mégis látszó, látható gondokat s ezek egyre erősödő hatásait, melyek érintenek mindannyiunkat. Érdekünk, hogy tájékozottak legyünk, s erre egy remek alkalom volt ez a tábor.
Ha szabad így fogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy most az egyszer mi voltunk kisebbségben. Ugyanis 20 gandhis mellett mi csak 13-an voltunk. A Pécsről érkezettek nagyobb része lány volt. Ennek nagyon örültem, cigány lányokkal még soha se beszélgettem. Ez külön élmény volt, mert akaratom ellenére sokkal fogékonyabban kellett velük társalognom. Sokkal finomabban közelít az ember, átgondoltan, kimérten kommunikál. Szerintem tehát az egésznek a lényege az volt, hogy beszélgessünk, s ezáltal közeledjünk az "ilyen emberekhez".
Én előítéletesen érkeztem Bajára. Tapasztalataimra mertem alapozni véleményemet, melyek igen erősen belém ivódtak. Én ezt nem helyeseltem, s ezért próbáltam e témában nyitni. Együtt éltem velük, egyazon teremben töltöttük el az óráinkat. Hogy velük voltam, megismertem a kultúrájukat, szokásaikat, alapvető mentális különbségeiket, melyeket főleg ők tártak ki, s nem nekünk kellett ezeket feszegetni. Mertek beszélni, ők is mertek nyitni. Ha ez nem lett volna meg, oda a hétvégének.
Szerintem az alapvető gond náluk a kulturális hagyományaik igen erős továbbvivése. Az igen korán történő, felelőtlen gyermekvállalásra gondolok itt. Ez az oka, hogy a nevelésre igen kevés jut anyagilag. Meg szerintem egy 17 éves lány nem rendelkezik annyi tapasztalattal, hogy a nevelés sikeres legyen. Ez még biológiailag is alátámasztható. Egy cigánylány igen hamar megöregszik. Szépsége igen nagy csorbát szenved.
Addig, amíg nem tudják ők ezt elfogadtatni a társadalommal (ők ezt belátni nem tudják!), addig nem találunk békére. A Gandhi Gimnázium diákjainak pont ez a célja, hogy elfogadtassák magukat a társadalomban azáltal, hogy diplomás fiatalként előkelő helyet töltenek be munkahelyeiken, s felhívják a figyelmünket. Sőt orvosolják ezáltal az őket, közösségüket ért problémákat. Ezért tisztelem, sőt becsülöm az olyan cigányokat, akik felhagytak a hagyományaikkal, s ráveszik magukat a tanulásra, hogy segítsenek ezen a zűrös helyzeten.
Szóval nagyon jó tapasztalatokkal tértem haza. A tábor elérte várt hatását. A megismerés, mely az eddigi torz képet ledöntötte bennünk. Úgy érzem, a gandhisok mindent megtesznek azáltal, hogy továbbtanulnak. A további lépések tőlünk függnek. Nekünk kell egy olyan nehéz akadályon átvergődnünk, hogy merjük megismerni s megérteni az ő problémáikat. A közös orvoslás lehet csak a legtökéletesebb megoldás. Most úgy érzem, hogy a mi részünkről nekem (többi táborlakónak) kell elősegítenem a továbbiakban e folyamatot.
Nekem nem voltak előítéleteim azért, mert ahonnan jöttem, én is kisebbségnek számítok, és ismerem, milyen érzés kirekesztettnek lenni.
Körülbelül tudtam, mire számítsak, mert már volt egy ismerősöm a Gandhiból. Ő mesélt az iskoláról és arról, hogy mekkora hangsúlyt fektetnek a kultúra ápolására. Ez igazán megfogott, és követendő példának tartom, mert manapság, ha az ember "civilizálódik", elfelejti azt, hogy hová tartozik. Ők büszkék rá, hogy romák. Ez sok mindenkit meglepett.
Úgy gondolom, ez a pár nap ráébresztett bennünket arra, mennyire fontos és szükséges az elfogadás és a másság tiszteletben tartása. Azonban rá kellett döbbennünk, hogy valójában semmiben sem különbözünk, mert ami fontos, az belül van. Megismertük egymást, tudjuk, miért gondolkodunk bizonyos dolgokról másként, és ez így a jó.
Elkezdtünk valamit, ami szükséges a faji előítéletek elkerüléséhez. Úgy érzem, köszönettel tartozunk mindenkinek, aki közbenjárt azért, hogy ez a találkozó létrejöhessen.
Mikor hallottam erről a kommunikációs hétvégéről, gondolkodás nélkül jelentkeztem. Hogy miért? Elsősorban a gondolkodás fontos az ember számára, s azt, amit gondol, ki is kell tudni fejezni. Másodsorban egy új társadalmi környezetet ismerhettem meg a pécsi Gandhi Gimnázium tanulói által, akik roma fiatalok. Nem ismertem igazából a cigányokat, s a jelenlegi előítéletek alapján kicsit tartózkodva indultam el. Ezen a hétvégén azonban egy fontos kérdésben dűlőre jutottam: az előítélet nem takarja a valóságot. Olyan megjegyzéseket, általánosításokat hallunk sok embertől, hogy ők rosszak, csak csalni és lopni tudnak, nincsenek tiszta érzéseik, megbecsülésük. Ezt teljes mértékben cáfolom. Nagyszerű képességű fiatalokat ismertem meg, alkalmam nyílt megismerni őket, kultúrájukat, gondolkodásmódjukat, ami igen jó véleményt és elismerést váltott ki belőlem. A csoportban, amelynek tagja voltam, nagyon közvetlen és ismerkedés terén nyílt emberekkel voltam körülvéve. Sok mindent megtudtunk egymásról, sok lánc köt össze minket. Mindent együtt csináltunk, s ami a legfontosabb, meghallgattuk egymást.
Számomra egy fantasztikus élményt nyújtott a hétvége. Azok a baráti szálak levelezés útján fennmaradnak, s remélem, hamarosan folytatjuk e félbeszakított kapcsolatot.
Többek közt a fenti beszámolók hatására döntöttünk úgy, hogy legyen folytatása a tréningnek. A szükséges anyagi háttér előteremtése elhúzódott, ezért csak áprilisban tartottuk a következő alkalmat Pécsett, a Gandhi Gimnáziumban, szintén egy hétvégén. A helyszín választásának részben anyagi okai voltak, másrészt kézenfekvő volt, hogy lehetőség legyen megismerni a diákoknak ezt az iskolát. Mivel ott épp iskolai rendezvény is folyt, abba is be lehetett kapcsolódni. Ugyanakkor a program miatt több gandhis tanuló nem volt jelen, amit a csoportok nehezen dolgoztak fel. Utólag úgy látszik, jobbak a minden résztvevő számára semleges helyszínek. Szintén feszültséget okozott az előző tréning óta eltelt hosszabb idő. Támogatás és megerősítés híján nem tudták a környezetükkel a tréningen szerzett élmények miatt kialakult konfliktusaikat feldolgozni néhányan. A Pécsre vezető úton az egyik diák például végig skinhead énekeket énekelt, amiket elbeszélése szerint aztán a roma lányokkal is megosztott. Roma diák fogalmazta meg azt is, hogy ő ilyen közelből és ilyen élesen, ennyire erős cigánygyűlölettel még nem találkozott.
A harmadik találkozóra már az iskolai év lezárultával a Balaton partján, Gyenesdiáson került sor. A következő beszámolók ekkor születtek.
Nehéz kezdet, folytatás, és szomorú búcsúzkodás. Ez jellemzi azt, ha egy csapat ember megismerkedik és elválik.
Egy olyan tréningről írok, amelyet mindenkinek ajánlok, aki nyitott az új felé, függetlenül kortól és hovatartozástól. Sajnos, sokan félnek részt venni ilyen foglalkozáson, mert nem ismerik, mit nyújthat nekik. Ezért kellene az iskolákban bevezetni ezt, tanárokat felkészíteni, mert amit itt láttunk, hallottunk s tapasztaltunk, mindenkinek szükséges. Vehetjük azt, hogy ezekben az órákban az "életet" tanultuk szakemberektől...
Fontos a fiatalok segítése, mert kezükben a jövő, s ez mind az idősebbek felelőssége!!
S akárhogy is lesz a jövőben, a tréning mindenkinek sokat nyújtott. Sok sikert.
Az első alkalommal nagyon radikális nézetekkel jöttem, de kellemesen csalódtam. El kellett dobnom az előítéleteket, mert láttam, hogy a cigányságban is vannak céltudatos és az "értelmiségbe" készülő diákok, bár itt még csak felületesen ismerkedtünk össze.
Második alkalommal törtük át a falat. Mélyebben tanulmányoztuk a cigány kultúrát, és mertünk beszélni igen keményen a kisebbség hibáiról, gyengéiről. De a túlzott cigány környezet nagyon befolyásolt minket.
Harmadik alkalommal még inkább előtérbe kerültek a nehéz kérdések. Itt már jól ismerjük egymást. De sajnos az idő hiányában jó néhány kérdés megválaszolatlan maradt, amelyekre szükség volna, hogy tisztázzuk. Sajnálnám, ha ez a tréning itt be lenne fejezve, mert ez így nem befejezés, hogy valamit a felénél elvágunk. Minél jobban megismertük egymást, annál több kérdés merült fel, hiszen nem vagyunk egyformák, de szeretnénk egymáson segíteni. Együtt egymásért. Köszönöm.
Jó volt! Különösen az tetszett, hogy le tudtunk ülni egymással, s olyan dolgokról beszélgettünk, ami igen nagy érzelmi és tényleg nagy befolyásoló hatást tett rám!
De volt azért rossz oldala is a dolgoknak, amikor általánosítással, vádaskodással egymás érzelmeibe beletapostunk.
Azok a játékok, amelyek a saját és egymás megismerését segítették (gondolok itt a tesztekre), nagyon jók voltak, s ezekkel is elősegítettük azt, hogy még jobban megismerjük egymást.
Első alkalommal még nem volt olyan jó, mint amilyen a végére lett, de ahogy egyre több időt töltöttünk együtt, egyre jobb lett, főleg a Balatonon. Tök jó lett a végére.
Ami a tréning lényege volt, a roma-magyar kérdés tisztázása, erről társaim és én is másképp nyilatkozom. Én azt mondom erre, hogy ne siessük el a dolgot. Bár már vége (sajnos), de ez nem azt jelenti, hogy minél előbb le kell zárni, és meg kell győzni "őket" arról, hogy mi, cigányok nem vagyunk analfabéták és nem vagyunk mocskosak, tolvajok, de úgy érzem, hogy sikerült bogarat tennünk a fülükbe a kétkedőknek, és hiszem, hogy adnak esélyt ezentúl.
Ne siessünk, mert: "Te egyszer s mindenkor felelős lettél azért, akit megszelídítettél" (A. S-E)
Először furcsa volt az egész dolog, egy kicsit unalmas is volt. Aztán kezdtem kapizsgálni a dolgok lényegét, és akkor már jobb volt. Rájöttem, hogy tulajdonképpen jó dolgokat csinálunk. Volt az első alkalommal egy konfliktus a csoportunkban, ami hirtelen berekedt.
Aztán a következő találkozási helyünk Pécs volt, a Gandhiban. Nekem az tetszett a legjobban. Valószínű, hogy azért, mert "otthon" voltam, de én akkor is jól éreztem magam, a csoporttal. Akkor ott nálunk minden zökkenőmentesen zajlott. Nagyon tetszett a találkozás.
Aztán Gyenesdiás következett, ahol már történtek olyan dolgok, amit valószínű, hogy nem egyhamar felejtek el. Volt egy olyan érzésem, hogy semmi értelme nincs az együttlétünknek, mert akkor hatalmasat csalódtam pár társamban! De most így utólag azt gondolom, hogy tanulságot szűrtem le ebből a tréningből. Köszönöm, hogy részt vehettünk!
Nekem nagyon tetszett mindhárom tréningben az, hogy olyan játékokat, szituációkat játszottunk, ami véleményem szerint nagyon jó és hasznos! A teszt kitöltések különösen tetszettek, mert egy kicsit megismertem jobban önmagam. Habár én azokat a dolgokat tudtam magamról, de soha se hoztam felszínre, és sohasem adtam tudomásul senkinek. Szóval, ezek a dolgok nagyon jók voltak.
Nem tetszettek azok a dolgok, amiket a zsidósággal és a cigánysággal kapcsolatban hallottam!!!
Jó, tudom, ennek ki kellett jönnie, de nagyon mély nyomokat hagytak azok a dolgok bennem! Nagyon sajnálom, hogy sok ilyen gondolkodású ember van!
A tréning számomra sok tapasztalatot adott. Megismerhettem önmagam és minden alkalommal jobban csoporttársaimat.
Kellemes meglepetést okoztak a cigány kérdés körüli vitáink. Érdekes volt, hogy mindenki fel merte vállalni véleményét, és e mellett ki mert állni.
Szórakoztatóak voltak a programok, és meglepőek az eredmények.
Személyiségépítő és -ápoló munkát végeztünk.
Eleinte nehezen szoktunk össze. Nem tudtam, miről is fog szólni az egész. Majd az első órák után közös erővel feloldódtunk. Mostanra nyíltabbak lettünk, a végére pedig már-már barátságosak.
Nagyon meglepett a bajai tréning, hisz jobb volt, mint amire számítottam. Valószínű, hogy a semleges és csodálatos helyszín miatt volt. Azért jelentkeztem a "kurzusra", mert szerettem volna jobban megérteni a cigányokat, és az előítéleteim okát kerestem. Baján a vita félbeszakadt. Pécsett idegennek éreztem magam, és a vita szintén befagyott.
Gyenesdiáson mondhatom, hogy jól éreztem magam. De nem volt minden tökéletes. Kibuggyant belőlem mindaz, amit már nem tudtam visszatartani: a cigánykérdés. Nem sikerült a kérdés végére járni, de azért helyre raktuk valamennyire.
További problémák merültek fel. Pl.: zsidókérdés. Erre már nem jutott idő.
Összességében azt mondhatom, hogy nem volt hasztalan az egész. Kissé csalódott vagyok azonban amiatt, mert a lényeget, a cigánykérdést nem sikerült teljesen megbeszélni. Amikor kifejtettem a véleményem, a fél csoport nekem esett, aztán a szociometrián előre állítottak az őszinteségem miatt. Ez jól esett. Minimálisra csökkent a cigány gyűlöletem, és már nem általánosítok. De azért jó lenne folytatni, mert még nem értünk a végére.
Meglepő volt, hogy mennyire közel tudtunk kerülni egymáshoz. Az előző két tréning nem sikerült olyan biztatóan, ahogyan azt elvártuk.
Ezek után sokan úgy gondolták, el se jönnek, de valami miatt mégis itt volt mindenki. Persze nem sikerült mindenre választ találnunk, azonban az álláspontok közt egyre több közös volt. Sokat segített ez a pár nap saját magunk megismerésében is. A szerepjátékokban is a szokatlan problémák megoldására törekedtünk. Voltak olyan pillanatok, amelyek nagyon kiélezték a helyzetet, de ezt is megoldottuk. Végül is mindenki valamivel gazdagodva térhet haza.
Tetszett, hogy elnéztük egymás hibáit, és tiszteletben tartottuk a másik véleményét.
Nekem tetszett a tréning, szerintem fontos volt, ugyanis megismerkedtünk különböző életkörülményekben élő diákokkal. Így még nem szembesültem a fajgyűlölettel, ezért minden nap egy kihívás volt számomra. Sokban segített önmagam megismerésében is. Azt hiszem, az utolsó találkozás volt az, ami igazán közel hozott minket. A legfőbb célom az volt, hogy ne általánosítsanak, és azt hiszem, ezt sikeresen elértem, ill. elértük.
Megismerkedtünk más "típusú" gondolkodó emberekkel. Megismertük életüket, gondolataikat, érzéseiket, vágyaikat, szándékaikat. Már Baján kialakult egy különleges kör. A második találkozáson, ami Pécsen volt, nem tudtam részt venni. A harmadik találkozás Gyenesdiáson került megrendezésre. Az itt eltöltött idő rádöbbentett arra, hogy érdemes előre gondolni. Számomra, a csoportom számára ez egy kiválasztott állapotot jelentett. Megtanultunk együtt gondolkodni, tanulni, élni. Fő jellemző volt a nyitottság, az őszinteség. Ahhoz, hogy mindenki egy hullámhosszon legyen, lehessen, csakis egy erőre kell támaszkodni.
Nekem személy szerint nagyon tetszettek ezek a foglalkozások, nagyon hasznosak és érdekesek ezek a tréningek. Sokat tanul az ember belőle... Megismeri önmagát még jobban, megismeri embertársait közelebbről, akikről rossz véleménnyel volt... Az első tréning, ami Baján volt, egy kicsit "húzós" volt, bár az is elég jól sikerült annak ellenére, hogy az első volt. De a többi volt a legjobb, mert így még jobban összerázkódnak a csapatok, még jobban megismerik egymást és merik vállalni a véleményüket, nyíltabbak, őszintébbek lesznek egymáshoz.
Szóval én egyszerűen nagyon örülök neki, hogy ezek a tréningek megtörténtek, és hogy én is köztük lehettem.
Sokat tanultam, nevettem, szóval jól éreztem magam.
Negatív dolga az egésznek csak az volt, amikor a cigány-magyar kérdés került előtérbe. Persze kell róla beszélni, de megváltani úgyse tudjuk a világot mi cigányok, esetleg csak jobbá tenni az ember-ember közötti kapcsolatot. Hiszen nemzetiségétől függetlenül mindenki ember.
Ez a három tréning nagyon jó volt, és néha kimerítő. Ez a három találkozás új ismereteket és tapasztalatokat adott. Nagyon jól összejött a csapat a végére. Nagyon jónak tartom azt, hogy mialatt beszélgettünk a cigány-magyar kérdésről, megismerhettük önmagunkat. Bár voltak mélyebb viták, mégsem szakadt szét a csapat. Örülök neki, hogy megismerhettem más állásponton levő diákokat.
Nagyon jónak tartom, hogy ezt létrehozták. Talán ez megoldja a cigány-magyar kérdést.
Érzésem szerint az első tréningen nem együttműködő csoportként, hanem kötelességtudó magánemberként vettünk részt. Ez abban nyilvánult meg, hogy nem voltak képesek vegyülni a három iskola diákjai a játékos vagy éppen komolyabb feladatoknál. A trénerek ennek ellenére össze tudták tartani a csoportot. A célravezető technikának, úgy tűnt, eredménye lesz. A második (pécsi) tréningen sajnos nem tudtam ott lenni, de a többiek meséltek róla.
Az egyik csoport úgy látta, hogy összerázódott a három iskola. A másik csoportban viszont súlyos problémák kerültek a felszínre. Ezek után többen kíváncsian várták a balatoni találkozást. Ez a hét nagyon összehozta a két csoportot, sőt jó barátság alakult ki egyes "idegen" diákok között. A szórakozás és a kikapcsolódás mellett igen sok időt szántunk a feladatokra. Minden szempontból hasznos volt ez a foglalkozás.
Jól esett a trénerek közvetlensége, jó volt az osztálytársaimat jobban megismerni, és jó volt a más gondolkodású gyerekekkel ismerkedni, velük a közös nevezőt megtalálni, ami persze nem az azonnali világmegváltást jelenti, csak jobb megismerést.
Jó volt!
Azt gondolom, hogy mi majdnem mindent megtettünk annak érdekében, hogy a cigányokról alkotott álláspontot megváltoztassuk. Remélem, kellő benyomást gyakoroltunk.
Rengeteg értékes, új tapasztalatokat kaptam. Vannak dolgok, amikhez másképp állok hozzá! Sőt! Mintha a tréningek hatására dolgokat sokkal felnőttesebben oldok meg.
Tetszett az, hogy a tréningvezetők vittek a dolgokba játékosságot, és nem csak kemény megfeszített munka volt.
Ötletek:
A legközelebbi ilyen találkozó megszervezésekor, azt gondolom, hogy lehetne a tréningeken több "lelkizést" bevetni!
Más:
Véleményem szerint itt és most rengeteg új barátot szereztem.
"A kocka el van vetve"! - már csak a helyes utat kell választanunk a továbbiakban.
Többet is kaphattam volna, ha többet adok bele én is. Sajnos nem tudtuk elfogadni egymást igazán! Bennem sok feszültség maradt meg és nem kellett volna lefagyasztani a dolgokat. Csalódottságot érzek! Sokszor pedig felszínesek voltak a dolgok, a beszélgetések. Sok volt az elméleti rész, de végül ez nem olyan nagy baj, mert azért hasznos is volt (de unalmasabb is). Nem tudtam még teljesen megnyílni sem, mert mindig félek a csalódástól. Kell a folytatás, mert szeretném még jobban megismerni a piárosokat és a karolinásokat is, és engem is megismerhetnének.
Voltak vitáink, de most már észrevettem, hogy érdemes harcolni a cigányság egy részének elfogadásáért, hogy ne általánosítsanak a cigányokkal kapcsolatban, hanem az embert nézzék. Nagyon jó volt megismerni a karolinásokat és a piaristákat, sok értékes tapasztalatot szereztem. Volt, akivel elég közeli baráti kapcsolatom alakult ki, és önmagam megismerésében is sokat segített.
A harmadik alkalomra alakult ki az az állapot, mikor már egymást ismerve, előzményeket letisztázva (előző tréningek) leghasznosabban ültünk össze beszélgetni. Baja = meglepetések; Pécs = az ajándékok kibontása, nézeteltérések, feszültségek kitárása; Balaton = egymást ismerve, saját elhatározásunkra bizonyos emberekhez közeledés, ismerkedés.
Baján még képtelenek voltunk közeledni.
pozitív:
- roma értelmiségivel soha nem találkozhattam volna;
- roma kultúrát nem állt módomban megismerni ez idáig;
talán még meg is értettem őket
Ez a program segít megismerni az ember személyiségét, valamint lehetőséget nyújt megismerkedni a kisebbségek életével.
Rengeteg barátot lehet szerezni ezeken az alkalmakon.
Több benne a jó, mint a rossz, és igazán érdekes dolgokról szerez az ember tudomást.
Jó úgy megismerni az embereket, hogy nem csak mi gyarapodunk, hanem a másik fél is.
Rossz tapasztalatom az volt, amikor az egyik gandhisnak a haza, Magyarország, igazság szavak nem jelentettek semmit.
Jó még viszont az is, hogy a résztvevők mindegyikével hasonlóan, azonosan bánnak.
Itt nincs fekete vagy fehér, itt mindenki ember.
A csoport rendkívül összerázódott, haverok, barátok szerzésére kitűnően alkalmas.
Nehéz ezt így összefoglalni, hiszen az emberrel különböző események történtek ez idő alatt. Átfogóan, ha pár mondatban kellene jellemeznem, akkor a fontosabb kérdésekre adnék választ.
1. Volt-e értelme ennek az egésznek?
Volt, hiszen egy teljesen új, eddig számomra teljesen ismeretlen kultúrát ismertem meg. Nézeteim egyes esetekben sokban, másszor kis részben változtak meg. Hiszen ha valaki leél 17 évet egy bizonyos környezetben, úgy elég nehéz megváltozni, de hát ilyen az élet!
2. Eredménye?
Volt, mégpedig ezt a saját tapasztalataimból tudom, azzal, hogy emberileg közel kerültem a roma fiatalokhoz, ezáltal őket is sokkal jobban meg tudtam érteni.
3. Mi lenne, ha nagyobb tömeget mozgatna meg ez a tréning?
Nem itt tartanánk, ahol most!!!!
A második tréningsorozat immár tervezetten 2+2+5 napos volt 2001 március-áprilisban. A Pécshez közeli Püspökszentlászló és Baja voltak a helyszínek. A résztvevők az előző évfolyamtól hallottak már a programról, így részben már elvárásokkal érkeztek. Először az első hétvége után írt beszámolókból következnek részletek.
Már izgatottan vártam ezt a találkozót. Nem is izgatottan, inkább kíváncsian. Hogy mire voltam kíváncsi? Még sosem vettem részt ilyen tréningen, s tudtam, hogy ezt pszichológusok tartják. Kíváncsi voltam, mit kezdenek velünk ezek a lélekbúvárok. S csak fokozta a kíváncsiságomat, hogy a tréningen cigányok is részt vesznek. Igazából nem vártam többet a hétvégétől, mint egy kis kikapcsolódást: hegyek, kellemes semmittevés a csoportfoglalkozásokon, ezek jártak a fejemben. Amitől féltem, az az esetleges csúnya és értelmetlen veszekedés volt a két etnikum között, mivel tudtam, hogy az iskolánkból a kisebbségek iránt nem túl toleráns diákok is részt vesznek a tréningen. Nekem nem volt kedvem az efféle vitákhoz. Hát ilyen lelkülettel indultam neki a tréningnek. S hogy hogyan jöttem el onnan?
A tréning után egyenest a lelkigyakorlatra mentünk az osztálytársaimmal, s ők mondták - nem én találom ki -, hogy akik részt vettek a tréningen, egész megváltoztak. Valahogy nyugodtabbak lettünk, ezt mondták. S azt hiszem, igazuk volt. Egész föltöltődtünk a foglalkozások alatt. Azt hiszem, ez a hétvége fölért két lelkigyakorlattal is. S hogy miért?
Először is nem az lett, amit vártam. Egyáltalán nem az etnikumok közötti vitákról volt szó. Nem volt cigányozás, sem rasszistázás. Két csoportra oszlott a társaság, két 16 fős csoportra. A csoportokat két-két pszichológus vezette. A csoportok összetétele szándékoltan vegyes volt: 8 cigány, 8 magyar. Nyolc fiú, nyolc lány. Tudni kell, hogy a tréningen a Piarista Gimnázium és a pécsi Gandhi (cigány) Gimnázium diákjain kívül részt vettek a szegedi karolinás lányok is. Szóval a foglalkozásokon nem a nemzetiség volt a Lényeg, hanem az egyén. Személyes dolgokról volt szó, magunkról kellett beszélni, a családunkról, mit gondolunk a világról és saját magunkról. Sok játékos feladat közben nyílt módunk megnyílni egymás felé, s azt hiszem, ez nagyon jól sikerült. Mindenki őszinte volt és nyitott. S ez többet ért, mint bármilyen prédikáció az emberek egyenlőségéről, meg a rasszizmus igazságtalanságáról. Így saját magunk értettük meg, hogy egyformák vagyunk bőrszíntől függetlenül, egyforma dolgok foglalkoztatnak bennünket, cigány és magyar fiatalokat. Gyönyörűen megvilágosodott még a legelvetemültebb fajgyűlölő számára is, hogy ember a cigány is. S ezt nem egy prédikáció keretében tanultuk meg, hanem abból, ahogy meghallgattuk egymás bajait, vágyait. Akik részt vettünk ezen a tréningen, gazdagabbak lettünk, ezt bizton mondhatom. Nem mondom, hogy ma másként nézek a cigányság egészére; ma is ugyanúgy átmennék az utca másik oldalára, ha egy cigány jön velem szemben késő éjszaka. De mégis elmúltak az előítéleteim. Ma már úgy gondolom, hogy egy nagy kincs a cigányság. Érdemes rájuk pénzt költeni, iskolákra, hogy beilleszkedjenek, hogy ne kelljen átmenni az utca másik oldalára. Óriási tartalék van bennük. Úgy értem, erkölcsi tartalék. S nagyon hálásak tudnak lenni, ha lehajolnak hozzájuk. Nem is lehajolnak, hanem emberszámba veszik őket és fölemelik őket. Azt vettem észre, hogy a cigány lányokkal sokkal jobban el tudtunk beszélgetni, mint a karolinás lányokkal. Valahogy sokkal természetesebbek voltak, őszintébbek. Úgy fogalmaztam ezt meg magamnak, hogy jellemző rájuk valamiféle érintetlenség, valami kedves naivság, tisztaság. Lehet, hogy túlzok, de ott ez volt a benyomásom. A cigány srácokkal pedig összehaverkodtunk. Egyáltalán nem volt jellemző a klikkesedés. Együtt cigiztünk a cigány srácokkal a szünetekben (már aki dohányzott), egy asztalhoz ültünk, a kötelező foglalkozásokon kívül is. És volt közös témánk.
S nemcsak zenéről, iskolai balhékról, kocsmákról tudtunk velük beszélgetni. Voltak közöttük kifejezetten művelt alakok is. Komolyan is tudtunk dumálni, az élet nagy kérdéseiről. Mintha már évek óta ismernénk egymást.
Azt hiszem, nem is szükséges többet mondanom. A lényeg már világos: egy határozottan pozitív élmény volt ez a hétvége a Mecsek hegyei között.
Mikor elindultunk erre a tréningre, volt egyfajta képem a Magyarországon élő cigányságról, mely inkább a média által formálódott, igaz, volt néhány személyes tapasztalatom is. Először nem akartam elmenni, de a negyedikesek csak jót mondtak erről a programról, és közben osztálytársaim is meggyőztek. A helyszínre érkezve nehezen indult el a beszélgetés közöttünk, de az idő múlásával egyre jobban oldódott a hangulat, és mindenki bekapcsolódott a foglalkozásokba. Ezeket a beszélgetéseket képzett pszichológusok tartották, akik különböző feladatokkal ismertették meg velünk a lélek és az élet helyes útjait. Ezek a foglalkozások elég fárasztóak voltak számomra, előfordult, hogy olyan álmos lettem, hogy nem tudtam kellőképpen odafigyelni. Azonban akadt lehetőség szabadidőre is, amikor kicsit felszabadultabban beszélgethettünk egymással. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy a tréning végére sok új baráttal gazdagodtam. A cigányságról alkotott képem sokban megváltozott, de az eddig eltöltött tizenhét évem nem tűnhet el nyomtalanul. A hátralévő két alkalomra szívesen és most már nagy kedvvel megyek. Mindenkinek tudom ajánlani, ha teheti, és kedvet érez ahhoz, hogy újfajta megvilágításban találkozzon roma fiatalokkal.
Egy alkalommal egy-egy mondatban kellett megfogalmazniuk a diákoknak a reakcióikat. A következők ezekből az egy mondatos visszajeltések közül valók.
Az nem baj, ha változik az ember, SZÉP AZ ÉLET!
Nagyon jó volt veletek, legközelebb igyekszem megismerni azokat, akiket most nem sikerült. A hétvége alatt jobban megismertem magamat, jobban megismertem az osztálytársaimat.
Nem vagyok benne egészen biztos, de lehet, hogy megtaláltam a helyem a világban.
Rájöttem, amit már sejtettem: közhelyszerű kijelentés, de bebizonyosult, hogy a társadalmi - vallási hovatartozás nem szülhet előítéleteket egészséges szellemű emberek között.Segített megismerni új embereket, akik nagyon aranyosak és talán magammal szemben is segített ráébreszteni pár dologra! Talán majd most bekövetkezik egy kis változás!
Jó volt az őszinteség, kitárulkozás, néhány kedves szó.
Örülök, hogy az előítéletek kissé elszálltak (remélem).
Új barátok, és ők cigányok. Még jobb kapcsolat; még több információ az önismerethez; új eszmék elfogadása, tanulása; új szempontok, hogy hogyan nézzek a világra.
Ahhoz, hogy megismerjek másokat, előbb magamat kell elhelyeznem a világban.
Ismerd meg önmagad, és azután cselekedj!!!
Nem veszek róla tudomást, természetessé vált a jelenlétük.
Minden előítélet nélkül érkeztem ide, erre a tréningre a cigányokkal kapcsolatban. Szerintem ugyanúgy el kell fogadni a roma embereket, mint a többi kisebbséget, mert ez a kiközösítés nagyon rossz. Bátran mondhatom, hogy tizenöt baráttal gazdagodtam és a csoportbeszélgetések közben a közvetlenség egyre nagyobbá vált közöttünk. A beszélgetések során sokat megtudtam magamról, a barátaimról és még jobban megbizonyosodtam saját személyiségemről, mert azok a játékok, amiket játszottunk, rávezettek erre.
Ez a márciusi hétvége nekem nagyon tetszett, főleg azért, mert teljesen megváltozott a véleményem a cigányokról.
Mikor kihirdették a Karolinában, hogy lehet menni erre a tréningre, bátran jelentkeztem. Hogy őszinte legyek, én annyira nem féltem ettől az egésztől, de nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon milyenek lehetnek.
Ahogy láttam, a gandhisokban is voltak előítéletek, és persze volt feszültség is. Odaértünkkor az egyik gandhis lány rögtön azzal fogadott bennünket, hogy "Mi van, azért jöttetek, hogy lássatok cigányokat?" Szerencsére ezt mi nem vettük fel, de szerintem ők se gondolhatták annyira komolyan. A tréning végére ez megváltozott, sokat beszélgettünk lányokkal s fiúkkal egyaránt. Ennek a hétvégének a lényege az volt, hogy minél jobban megismerjük azokat, akik saját csoportunk tagjai. Ehhez a trénerek nagy segítségünkre voltak, s jobbnál jobb feladatokat találtak ki. Ezekkel a feladatokkal egyre jobban megismerhettük egymást és magunkat is, de ugyanakkor bármikor fennállt a passz lehetősége is. Mert ha a téma valakinek túl kényes volt, akkor bátran passzolhatott.
Igaz, hogy a tréningen résztvevők másik felét nem tudtuk annyira megismerni, de ezen mindenki próbált változtatni. A szünetekben kártyáztunk, sétáltunk, beszélgettünk, akivel csak tudtunk.
Én személy szerint minden este nagyon vártam, hogy másnap reggel legyen, és tudjuk folytatni azt, amibe belekezdtünk. Nekem tetszett, hogy bátran elmondhattam a véleményem bármiről, és hogy a trénerek az utolsó napon megkérdezték, hogy mit nem találtunk jónak, mert azon megpróbálnak változtatni a következő tréning alkalmával. Szerintem mindenki nagyon rendes volt, s éreztem, közöttük fel tudok oldódni.
Szerintem az ötlet, hogy szervezzenek egy interetnikus találkozót, nagyon jó volt, mert így megismerhetünk olyan embereket, akik hazánkban elnyomás alatt állnak. Mert mindenki mint egy közösséget veszi őket és nem mint embereket. Így megláthattuk, hogy ez az iskola nagyon jó hatással van rájuk, mert volt olyan, akinek az otthoni környezete annyira rossz volt, hogy nem szeret haza járni, inkább a kollégiumban marad. A foglalkozások nagyon jók voltak, látszott, hogy a foglalkozások vezetői értik a dolgukat. Nagyon jó rávezető programokat csináltak, és utána elmondták, hogy ebből mit szűrtek le. Meg a srácok meg a lányok is nagyon rendesek voltak, egyből összebarátkoztunk velük. A karolinás lányok kissé mások voltak, de velük nem igazán foglalkoztunk. Meg az is jó volt, hogy nem voltak olyan kötött szabályok, mint például a piarista kollégiumban.
Meg is adták az e-mail meg a kollégiumi címüket, hogy tudjunk levelezni velük. Mindenki úgy köszönt el tőlük, hogy a következő alkalmat vártuk. Nagyon jó, hogy van ez a program, mert akik előítéletesek, azoknak nem teljesen, de valamennyire változott a véleményük.
Ezen a tréningen, mint a későbbieken is, a harmadik alkalom volt igazán mély nyomot hagyó. Az első után volt még lemorzsolódás, a harmadik végén teljesen összekovácsolódott a közösség. Azt reméltük, hogy az ezt követő nyáron sikerül számukra még egy találkozót szervezni, ahol tévés forgatás is lett volna, de az anyagi források híján ez nem sikerült. Felmerült már ekkor is, hogy az ötnapos programot kamera segítségével rögzítsük, de a résztvevők ezt ellenezték. Az újabb találkozás reményében, és mert megértették a szándékot, egy nyári forgatást már elviseltek volna. Az alábbiakban a harmadik, ötnapos együttlét végén készült beszámolók következnek.
Nagyon örülök annak, hogy eljöttem a tréningre. Sok jó és kedves embert ismertem meg, a cigányok is maximálisan közéjük tartoznak. Az osztályközösségük is remek, és úgy érzem, hogy teljesen aggályok nélkül be- és elfogadtak minket. Nagyon jók voltak a csoportterápiák. Egymásnak tett visszajelzéseinkkel bebizonyítottuk, hogy megkedveltük egymást. Hiányozni fognak a csapattársak, sokat fogok rájuk gondolni. Remélem, még találkozunk. Meglepődtem, és jó volt, hogy a trénerek nem támadtak le minket, hogy változtassunk előítéleteinken. Előítéletem nekem is volt, de kész voltam a változásra, és meg is változtam (pozitív irányban).
Az első alkalommal én személy szerint nagyon jól éreztem magam. Tetszett, hogy nem tették kötelezővé azokra a kérdésekre a választ, amit mi nem szerettünk volna megosztani a többiekkel. Hogy egymást jobban megismerhessük, nagyon jó programokat találtatok ki. Jó volt a bizalom játék (ez bennem nagyon megmaradt)... Baján úgy éreztem, sokkal szabadabbak vagyunk, és jó volt, hogy a másik csoporttal is többet foglalkoztunk. A kommunikációval kapcsolatban nagyon odaillő játékokat csináltatok, nekünk tetszett, hogy próbáltátok feloldani az embereket, és hogy nagyon sok erőt adtatok nekünk. Ez az 5 nap nagyon-nagyon jó volt. Annyi mindent megtudtam magamról, amit eddig nem is tudtam. A tesztek értékelései is elég meglepőek voltak, de nagyon örültem nekik. Köszönöm, hogy segítettetek a mi konfliktusunk megoldásában. Remélem, még találkozunk veletek.
A tréning fantasztikus volt. Első alkalommal személyiségfejlesztési - önismereti gyakorlatok, míg második alkalommal a kommunikáció kapott főszerepet. Harmadik alkalommal elmélyítettük ismeretünket. Az információ megszerzése mellett kitűnő légkör alakult ki. A csoportvezetők 200%-os teljesítményt nyújtottak, emberileg és szakmailag is.
1. találkozás: Egy kicsit féltem tőle, mert nem tudtam, hogy mi vár rám. A beilleszkedés nem nagyon ment még, csak az osztálytársaimat ismertem meg jobban. Az első alkalom egy ismerkedés céljából telt el, amit feldobtak a játékok. 2. alkalom: Sokkal, elevenebbnek, közvetlenebbnek éltem meg, amit az új barátok szerzése is feldobott. Tetszettek a sokatmondó játékok és tesztek, amiből nagyon sokat lehetett tanulni. A kocsma után akkor először alkalmazkodtam a másik csoport tagjaihoz. 3. alkalom: Most a végén ébredtem rá, hogy milyen fontosak számomra a csoport tagjai. Már most hiányérzetem van, és kisebb feszültségek után is nagyon jól érzem magam. Ha visszagondolok, rájövök, hogy rengeteg tapasztalatot, élményt, és okos dolgokat viszek magammal haza.
Véleményem szerint egybe véve nagyon jó volt, csak voltak nagyon unalmas percek is. Több játék kellett volna, főleg az öt naposon. Örülök, hogy végre megismerhettem önmagam, és megtanultam kezelni a hibáimat. Rengeteg új dolgot megtanulhattam, amit szinte szavakkal ki se lehet fejezni. Köszönöm nektek, és mindenkinek, aki segített minket ebben. Olyan értékeket kaptam, amiket szerintem máshol nem kaptam volna meg soha.
Nekem tetszett ez az egész. Jó programok voltak, a hely volt csak, ami kicsit rossz volt. Az első itteni jobb volt helyben, mert új volt még akkor. Baján nem voltam, de biztos ott is szupi volt. Ezzel a 3. alkalommal, jó lett volna, ha a Balcsin vagyunk. De a lényeg, megszerettem a csoportot, és jól éreztem magam köztetek. Hiányozni fogtok.
Tetszettek az önismereti feladatok. Voltak jó és rossz feladatok is. Nem tetszett: amikor becsukott szemmel el kellett képzelnem egy hajót. Jók voltak: mit vinnénk el magunkkal, ill. rangsorolnunk kellett 15 dolgot. - bizalomépítő feladatok - önmegismerő feladatok. Ami gond volt számomra, hogy néha mesterséges dolgokat kellett csinálnom. Kevés szabadidőnk volt, és kevésbé ismerhettem meg a másik csoportot. Bár az utolsó tréningen erre több alkalmunk is lehetett volna.
Szerintem egész jó volt a tréning. Örülök, hogy megismerkedhettem a többi diákkal és a trénerekkel is. Egész jól éreztem magam, és elég sok új dologra megtanítottak, miközben jobban megismerkedtem önmagammal is. A társaságot nagyon megkedveltem, nehéz lesz tőlük megválni. De remélem, lesz még alkalmam találkozni velük. A trénerek nagyon kedvesek és egy jó csapatot faragtak belőlünk. Helyileg Baja volt a legkedvezőbb, viszont Püspökszentlászlón is ki lehetett bírni. Kevésbé volt jó. Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a tréningen.
Számomra hasznos volt a tréning. Mindhárom alkalommal jókat tanultam. Megismerhettem magam, és ez számomra előnyös volt. Nekem csak az nem tetszett, hogy fáradt voltam, és az esti tréning igazán elmaradhatott volna. Püspökszentlászló szerintem rossz választás volt, mert sár van és kicsi a helyünk. Baján jobban éreztem magam. Bár nem a hely a fontos, hanem azok, akik körülvesznek.
Nagyon örülök, hogy lehetőségem lehetett erre a tréningre, és megismerkedhettem más nemzetiségű fiatalokkal. Nagyon díjazom a tréning kitalálóját. Tök jó ötlet, mert rájöttem, hogy nem kell általánosítani, hanem az embert megismerni és szeretni.
Tök jó dolog ez a tréning, van jövője. Az első alkalommal még voltak kétségeim a dolog végkimeneteléről, de mára már minden más. A csoport nagyon jó. Mindenki egy külön egyéniség és mindenkinek külön véleménye van szinte mindenről. Ebből adódóan nagyon sok jó, kellemes és néhány elég kínos hangulatú vita zajlott le. Az embereket inkább csak közelebb hozta szerintem egymáshoz a különböző dolgokról való eszmecsere. A trénerekről annyit, hogy nagyon aranyosak és segítőkészek. Energikusak, és nagyon jó volt velük együtt dolgozni. A témák többnyire érdekesek és vidámak voltak. Persze nem volt ritka a kevésbé közkedvelt téma sem. Én olyankor próbáltam mindig komolyan venni a dolgot, mégis sok problémám akadt, például a transzplantációnál képtelen voltam dönteni, és nagyon rosszul éreztem magam a döntés súlya miatt. Szeretném, ha ilyenekből kevesebb lenne a jövőben. Egyébként tök jól éreztem magam, csak a 3. alkalom helyszínét jobban is meg lehetett volna választani. Sokat kaptam ettől a kb. 70 órától, úgy érzem, nagy veszteség lett volna ezt kihagyni! Nekem igényem van arra, hogy ezt folytassuk, ezzel a társasággal és ezekkel a trénerekkel. Első átgondolásra ennyi!
Először felemás érzésekkel jöttem, és nem is vártam sokat az egésztől. Úgy gondoltam, elmondom, amit én gondolok, meghallgatom a másikat. Nem várok még mindig semmiféle eget rengető változást. Megpróbáltam sokat beleadni a dologba, több-kevesebb sikerrel. A tréningen, elismerem, a "parázs viták" hozták a megoldásokat. A többiekkel összeismerkedve is volt valami hatása az egésznek (pozitívan). Annyi számomra biztos, hogy egy jó tapasztalat és benyomás, amit én haza viszek. Volt olyan helyzet, amikor kényelmetlen, sőt rossz volt, de így visszagondolva jó volt! Én is sokban változtam, inkább "gazdagodtam". Most már úgy gondolom, lehet, hogy nem mindenkinél, de vannak olyanok, akikben vélemény változott vagy módosult, de mindenki visz valamit.
Nos, ma 2001. 04. 22 van, és vége a 3 tréningnek. Amiről azt gondolom, hogy nem volt hiábavaló. Ugyanis ha a cél az volt, hogy az előítéleteinket csökkentsük, akkor ez sikerült. Nem nagyon, de csökkent. Én úgy gondolom, hogy nekem jót tett, mert megismertem magam, ami nagyon fontos. Ugyanis magamba szállva megismerhettem olyan tulajdonságaimat, amit eddig nem ismerhettem.
A lényeg az volt, hogy jól éreztem magam, és úgy érzem, hogy a tréningek hozzásegítettek ahhoz, hogy megismerjem magam és átgondoljam, milyen is vagyok valójában. Úgy gondolom, hogy a többieknek is sikerült magukat (és a többieket) megismerni. De én úgy gondolom, hogy az a leghatásosabb, ha valaki saját magát ismeri meg, mert ebben az esetben megtudja hibáit, és oda tud rájuk figyelni. De akkor sincs nyerő-nyerő kompromisszumos megoldás.
Nagyon megszerettem mindenkit. Boldog vagyok, hogy itt lehettem, de nem akarok elmenni. Remélem, azért még találkozunk, mert nekem hiányoznak. Ugye nem vagyok nyálas. Igen mély benyomást hagytak bennem. Jó volt a csapat és minden. Vitatkozni is jó volt, rádöbbentettek, hogy kompromisszumra kell törekedni. Hajrá UTE.
Nekem személy szerint nagyon tetszett ez az egész tréning. Nagyon jónak tartom, hogy az etnikumok így közelebb kerülnek egymáshoz.
Az első alkalomra előítéletesen jöttem, de ez az első nap teljesen eltűnt. A játékok sokkal közelebb hoztak minket egymáshoz. Az a játék, amikor egy szék volt, és mindenkinek rá kellett ülnie, az nagyon tetszett.
A harmadik tréningsorozat nehezen indult. 2001 augusztus-szeptemberre terveztük, voltak is jelentkezők, csupán pénz nem volt. Mire meglett a pénz - 2002-re -, sok diák visszakozott. Így ezúttal a csoportok alacsony létszáma jelentett gondot. Azok pedig, akik végül részt vettek, nem voltak túlságosan motiváltak. Emiatt az első két alkalom vontatottra sikerült. A kis létszámból is volt lemorzsolódás. A harmadik alkalomra viszont teljesen feloldódott a csoport. Az első helyszín Domaszék-Zöldfás, a Katolikus Ifjúsági Központ volt, a második Baja, a harmadik megint Domaszék-Zöldfás. Először az első alkalom visszajelzései következnek.
Alapvetően tetszett ez a két nap. Szerintem az emberek 80%-a fenntartással van a cigányokkal szemben. Ez a tréning a legnagyobb hatással a rasszistákra lenne, mert szerintem egy embert az tesz rasszistává, hogy különböző élmények érik egy adott népcsoport, jelen esetben a cigánysággal szemben és ezt egészükre általánosítja. Persze, nagy szerepet játszik ebben a nevelés is. Én örülök neki, hogy van rá lehetőség, hogy megismerkedjünk a cigányokkal. Ez a pár nap szerintem nem sokban változtatja meg a viszonyulást egymáshoz, de egy jó közösség látszik kialakulni. Szerintem az itteniekkel szemben kialakulhat valami közelebbi kapcsolat, de általánosságban a többi cigánnyal szemben ugyanúgy megmaradnak a fenntartások
Több időt kellene együtt töltenünk, de van értelme, mert a korábbi negatív tapasztalataim mellé sikerült a cigánysággal kapcsolatban pozitív élményekkel gyarapodni.
A kapcsolat igen fontos, mert talán máskor nem is álltam volna szóba velük, de így bepillantást nyerhettem egy kicsit az ő életükbe.
Több és több ilyen rendezvény kellene a jövőre tekintve.
Ez alatt a két nap alatt, úgy érzem, hogy a velünk szemben (cigányokkal) érzett előítéleteket sikerült enyhíteni. Mindenki jól érezte magát és odafigyelt a másikra. A csoportunk elég sokszínű, de ettől érdekes. Szeretnék mindenkivel jó kapcsolatba kerülni. Én igyekszem, és remélem, sikerülni fog. Szerintem mindenki pozitívan vélekedik erről a tréningről, és ez jó. Nem ezt vártam, és örülök neki, hogy kellemesen csalódtam. A felnőttek is nagyon kedvesek és odafigyelnek ránk. A konyhások is aranyosak. Az ellátás is megfelelő számunkra. Egyszóval nincs semmi akadály köztünk.
Először is kellemeset csalódtam a piaristákban és a karolinásokban. Megérkezésünkkor úgy gondoltam, hogy óriási veszekedések lesznek az egyházi iskolások és a Gandhi Gimnázium között. De szerencsére ez nem így alakult. Örülök, hogy két piarista véleményét sikerült egy kicsit a pozitív irányba billenteni.
Jó volt látni, hogy mennyi előítélet volt bennem a másik 2 iskola diákjaival szemben, és hogy hogyan változott meg meglepően hamar. Úgy érzem, így, hogy össze vagyunk zárva egymással, nagyon jó kapcsolat alakult ki mind a saját ill. a másik csoport tagjaival is. Nagyon jól van kitalálva így ez a tréning.
Nagyon örülök és köszönöm, hogy támogatásukkal részt vehettem ezen a fejlesztő tréningen. Jó ötletnek tartom az ilyen találkozások szervezését, mivel sok értelmiségi emberrel meg lehet ismerkedni. Annak külön örülök, hogy ilyen szakképzett emberek a trénerek. Amit sajnálok, az az, hogy csak 3 alkalommal találkozhat a csoport - rájöttem, hogy vannak hozzám hasonló sorsú EMBEREK.
A trénerek nagyon kedvesek és őszinték, ami sajnos, mára nagyon kevés felnőttben található meg.
Úgy érzem, tanulságos volt. Mind a csoport, mind önmagam számára.
Remélem, azért változott azoknak a véleménye, akik úgy jöttek ide, hogy nem igazán szeretik a cigányokat. De ez a tréning végére biztos kialakul.
Ami jó volt:
- hangulat
- közösség
- új barátok
- a játékosabb feladatok
- beszélgetés a szobában
- lehet dohányozni
Ami jó lenne:
- egy asztal körül ülni
- kényelmesebb székek
- több időt együtt tölteni
- az utolsó foglalkozás után is tartani a kapcsolatot egymással
Ami kevésbé tetszett:
- nagyon sokáig tartó, komoly feladatok
- haza kell menni
Lehet, hogy valami nem jutott eszembe, de nagyon jó volt. Most a végére már kezdek "megnyílni".
A harmadik alkalommal az alacsony létszám miatt sok volt a nagycsoportos foglalkozás, ez több lehetőséget adott dinamikára. Gondot okozott tanárként, mint a többi tréningen is, hogy a diákok intenzíven akarták kihasználni az együttlétet. Ez komolyan szembekerült a tréning végigvitelének céljával, hisz ha hajnalig vagy reggelig beszélgetnek a diákok, mint ahogy arra igényük volt, akkor a másnapi délelőtti foglalkozásokat végigalusszák - mint ahogy az meg is történt. Négy beszámoló következik két-két kecskeméti és pécsi diáktól.
A tréning, úgy érzem, segített a saját és a közösségi problémák megoldásának lehetséges módjainak megismerésében. Úgy érzem, hogy ez lehet az egyik legfontosabb, legalapvetőbb, ami az emberi érintkezésben nyilvánul meg. Fontos lenne minél többször ilyen tréning, mert főleg (számomra) a kisebbségekkel szemben nyújtott egy új perspektívát. Örültem, hogy kapcsolatba kerültem a másik nemzetiséggel is, és azt hiszem, nem sok gondom lehet már a velük való kommunikációval.
Amit negatívként éltem meg, az a tréning szétdarabolása. Jobb lehetett volna, ha egyszerre van, mert az utazás sok értékes időt vett el. A szállással már egészem megbirkóztam, csak az étkezéssel voltak problémáim. A csoport kis létszáma bizonyos helyzetekben jó, bizonyos helyzetekben rossz volt. Kár, hogy a hétvégére ilyen sokan elmentek.
A trénerek nagyon jók voltak, tudták, értették a dolgukat. A foglalkozások időtartama, elhelyezése jó volt, csak az esti szabadidő befolyásolása volt rossz.
Gazdagodtam új barátokkal, élethelyzetek megtapasztalásával, s egy másik kultúra megismerésével (vagy részben való megismerésével). Nagyon jól összejöttünk, az utolsó napokban már nem volt cigány vagy fehér, hanem csak barát, ember. Jó volna, ha még találkozhatnék velük, veletek.
A tréning kezdete óta kerestem a választ, hogy mi értelme ennek az egésznek, és azt hiszem, erre a kérdésre az utolsó két napban kaptam meg a választ. Mindig is fenntartással voltam a cigányokkal szemben, és az utolsó napokban eljutottam arra a szintre, hogy teljesen úgy viselkedtem velük szemben, mintha régi barátok lennénk. Nagyon sokszínű egyéniségek találkoztak itt a tréning során. Én nagyon jól éreztem magam, és sajnálom, hogy ez az utolsó alkalom, hogy együtt lehetünk. Ha lenne rá lehetőség, szívesen megismételném ezeket a tréningeket. Sajnálom, hogy ezzel nem mindenki van így, de hát mindenkinek nem tetszhet a dolog. De a nagytöbbség szerintem jól érezte magát.
Szerintem ez a program nagyon jó célt szolgál, de ahhoz, hogy nagyon sikeres legyen, ahhoz szerintem elengedhetetlen lenne a nagyobb létszám és nem évente 1, hanem minél többször! Ami még talán fontos lenne, hogy több fajta kisebbséget kéne foglalkoztatni. Nagyon jó ez a hétvégi időpont, de talán kicsit kisebb szünetek kellenének!
Nagyon örülök, hogy itt lehettem!
Ez a tréning szerintem jó volt, érdekes volt, izgalmas volt, de egyben néha unalmas is volt. Nehéz volt mindig odafigyelni és azt tenni, amit kellett és ami helyes volt. Szereztem egy rakat új havert és barátot is, azt hiszem. Egyébként nagyon jó volt itt lenni, csak kissé több szabad idő kellett volna, de szerintem ne adjanak többet jövőre sem, csak mert nekik nehogy már még jobb legyen, mint nekünk. Rossz volt, hogy le kellett feküdnünk minden este, szerintem egy tréningen, táborban hadd feküdjön már mindenki le akkor, amikor akar. Nagyon sok érdekes feladatot oldottunk meg közösen és egyedül is, meg kellett tanulni valahogyan együttműködni és azt is, hogy önállóan meg tudjunk oldani bizonyos problémákat. Megismerhettem más embereket kívülről, belülről, és belenézhettem lelkivilágukba. És megismerhettem magamat is még jobban, mint eddig, mert muszáj volt olyan dolgokon gondolkodnom, amin máskor nem gondolkodtam volna. Azt hiszem, az elvárásaink szerint minden megvolt, amit akartunk. Jó volt itt lenni.
Végül a negyedik, 2002 augusztus-szeptemberi tréningsorozat záró alkalmának beszámolóiból következnek részletek. Ez a tréning az előbbiekkel ellentétben egy ötnapos együttléttel kezdődött Tihanyban, a bencés apátság vendégházában. A másik két foglalkozás Baján zajlott. A módosításnak az volt az oka, hogy a tanév rendjéhez így jobban tudtunk alkalmazkodni, és szeptemberben két hétvége elvétele még nem okoz gondot például a dolgozatokra, vizsgákra való felkészülésben.
Nagyon jól éreztem magam itt a táborban, ugyanis megismertem néhány gyereket, akivel másképp soha nem ismerkedtem volna meg. Rájöttem arra, hogy vannak olyan magyarok, akiknek nem probléma a cigányság. Itt a tábor alatt sokkal jobban megismertem magam.
Nagyon jó volt az egész. Jó volt, megkaptuk ezt a lehetőséget. Megismerhettük jobban önmagunkat és rádöbbenhettünk arra, hogy nincs is igazából ellentét közöttünk. Csak a társadalom mesélte be nekünk ezt az ellentétet. Sikerült legyőznünk, hála a tréningnek. Ezek után másképpen fogok állni ehhez a kérdéshez.
Kellemes meglepetés ért ezzel a tréninggel kapcsolatban. Bár én is úgy érkeztem, hogy néhány embert ismertem, annak ellenére mindenkivel nagyon-nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom. Szerintem teljes mértékben elérte a célját a program, hisz a magyarok és a cigányok között fennálló lehetséges feszültségek és nézeteltérések oldódtak, talán nem is léteztek soha. Talán, sőt inkább biztos vagyok benne. Néhány emberrel sokkal közelebbi kapcsolatba kerültem, mint 3 éve ismert osztálytársakkal. Sok dolgot tanultam, kaptam ettől a pár naptól.
Egy csomó új barátot szereztem. Mivel a tréningen kívül nem nagyon barátkoztam volna cigány fiatalokkal. Pont hasonló korúak, tök jó fejek. Otthon azokban a körökben, ahol szórakozunk, nincsenek cigányok. Meg amúgy se beszélgetünk velük, ha vannak egy szórakozóhelyen, nem megyünk oda csak úgy. De itt, hála a tréningnek, megbarátkoztunk, összeismerkedtünk, nagyon jól éreztük magunkat együtt.
Jól éreztem magam, mert rengeteg embert megismertem, új barátokat szereztem magamnak. Sokkal rosszabbra számítottam. Azt hittem, hogy el kell majd magyaráznom, meg kell értetnem azokkal, akik itt lesznek, hogy milyen jó cigánynak lenni, s hogy miért vagyok az, bár ezt abszolút nem érzem feladatomnak. Helyesebben fogalmazva nem hiszem, hogy rajtam múlik. Rajtam is. Másokon is.
Szerencsére nem ez történt. Teljesen nyitottak voltak az emberek és mi is. Azt gondolom, hogy szükség van ezekre a dolgokra, mert az ember attól fél, amit nem ismer. Persze attól is félhetünk, amit ismerünk, de így mégis csak könnyebb. A szervezéssel meg voltam elégedve. Köszönök mindent.
A tréning tihanyi részére úgy mentem el, hogy bebizonyítsam az
akkori barátnőmnek, hogy nem minden roma olyan, mint akiket ő ismer. Miután
megtudta, hogy hova megyek, megszakította velem való kapcsolatát, és azóta sem
érdeklődött utánam (
).
Mikor megérkeztünk, éreztem valami apró feszültséget, de az már aznap estére
elmúlt. Az utána következő napokban arra lettem figyelmes, hogy azok az emberek,
akik eddig engem (otthon) csak kergettek, most szinte a legjobb barátaimmá léptek
elő. Eredetileg úgy képzeltem, hogy az egész a magyar-roma viszonyról fog szólni,
de szerencsére nem. Továbbá, még sose alakítottam ilyen hamar ilyen mély barátságokat.