"[A] bűnösség megvallása a szabadság feltétele…"*
De vajon mi az, hogy tesuva? És mit jelent bocsánatot kérni? Mi a kollektív felelősség értelme teológiai szempontból? És hogyan tud egymással szóba elegyedni zsidó és keresztény?
A párbeszéd csak "udvarias társalgás, egymás óvatos méregetése, információ csere" (Marjovszky), ha teológiailag nem törekszik tisztázásra. De van-e tisztázni való? Elválasztó különbségek, feloldhatatlan ellentétek vannak zsidó és keresztény vallás között. Schweitzer József és Marjovszky Tibor írásaikban szólnak ezekről az ellentétekről, kölcsönösen rámutatnak azokra a hibás értelmezésekre, amelyek alapot adtak antijudaista, illetve antikrisztianista gondolatoknak, attitűdöknek, cselekedeteknek. Emellett azonban mindketten határozottan felmutatják a párbeszéd megindulását lehetővé tévő közös teológiai alapokat.
Ugyanakkor még ha vannak is ilyen közös pontok, a Soá az irracionalitásával megragadhatatlannak tűnik minden világos beszéd és gondolat számára. A bocsánatkérés érte és a megbocsátás viszont csak ilyen világosan elmondott és elgondolt lehet. Ha nem az, hanem csak hirtelen felindulás, "kényszeres udvariaskodás" vezérli, akkor - könnyen lehet - nem megbánás, és nem kiengesztelődés.
Majsai Tamás dolgozata több szempontból is kulcsjelentőségű a kötetben. Egyrészt kapcsolódik az előző részben szereplő írásokhoz (különösen Gergely Jenőéhez), amennyiben az egyházi vezetés magatartását vizsgálja meg - főként a Soá utáni időszakban -, másrészt kapcsolódik a következő részben található írások némelyikéhez, amelyek a zsidó-keresztény párbeszéd jelen állásával foglalkoznak különböző szemszögekből. Annyiban eltér azonban ezektől az írásoktól, hogy az kiengesztelődés - amellyel a (magyarországi) keresztény egyházak mindmáig adósak - kérdését tágabb összefüggésbe helyezi, és megvizsgálja annak történeti és társadalmi hátterét, figyelemmel a nemzetközi eseményekre, és érintve a felvetődő teológiai problémákat.
De kérhet-e bocsánatot az egyház mint egyház a maga nevében. Az a tény, hogy az antijudaizmus elválaszthatatlanul összefonódott a keresztény egyházakkal, nem jelenti azok bűnrészességét a Soá bűneiben - érvel Békés Gellért. Előadásában megvilágítja a szentszéki dokumentum műfaját, hogy érveljen azokkal szemben, akik értetlenül keveslik a megjelentetésével végrehajtott tettet; továbbá igyekszik tisztázni azokat az egyházra vonatkozó teológiai megfontolásokat, amelyek alapján megítélhető, hogy számon kérhető-e másfajta, az egyház mint egyház nevében megtett bocsánatkérés. A kollektív felelősség - "ez a büntetőjogilag képtelen fogalom" - teológiai értelemben megkerülhetetlen problémaként tornyosul.
E kérdéseket veszik szemügyre kötetünk harmadik részének írásai.
Jegyzet
* Balassa Péter hozzászólásából [vissza]