1995 őszén jelent meg a Márai Sándor Alapítvány (MSA) gondozásában az Ellenpróbák című könyv, mely a szlovákiai interetnikus viszonyokkal, konkrétan a szlovák-magyar viszony etnopszichológiai vizsgálatával foglalkozik. A könyvet három nyelven, magyarul, szlovákul és angolul adtuk ki és sikerére jellemző, hogy pár héten belül szétkapkodták az érdeklődők és még ma is, három évvel a kiadás után, kutatók, szakemberek keresnek meg bennünket, hogy legalább egy xerox kópiát küldjünk el nekik a munkából.
A könyv előszavában írtunk arról, hogy a kutatómunkát egy nagyobb lélegzetű, átfogó program keretében kívánjuk majd hasznosítani. Tájékoztattuk az olvasót arról a tervünkről, hogy a MSA keretein belül rövidesen hozzálátunk egy nagyszabású tréningprogramnak, amelynek célja a Szlovákiában élő magyar kisebbség és a szlovákok közti viszony javítása.
E cél érdekében a MSA már 1994 végén pályázatot hirdetett, melyre olyan szakemberek: pszichológusok, elmegyógyászok, szociológusok, pedagógusok stb. jelentkezését várta, akik szakmai felkészültségük mellett kellő lelkesedéssel is rendelkeznek és hajlandók szabadidejükből áldozni e cél érdekében.
A sajtóban közölt pályázatra negyvenhét szakember jelentkezett és ezek közül válogatta ki a háromtagú szakembercsoport azt a tizenhét érdeklődőt, akit méltónak talált arra, hogy az egyéves tréningen részt vegyen. Úgy gondoltuk, hogy a jövőben ez a tizenhét szakember fogja majd vezetni a MSA által szervezett tréningközpont munkáját az elkövetkező években. Tehát az ő felkészítésüket szaknyelven a trénerek tréningjének neveztük el.
A szakembercsoport tagjai a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai tanszékének munkatársai voltak - Dr. Harangozó Judit, Dr. Martényi Ferenc és Dr. Perczel Erika -, akik Tringer László professzor, tanszékvezető egyetemi tanár megbízásából vállalták a tréningmunka vezetését is.
A Tringer professzor úrral lefolytatott beszélgetéseink és előzetes konzultációink alapján arra az elhatározásra jutottunk, hogy az egyéves tréningmunka gerincét a Moreno által kifejlesztett pszichodramatikus képzés, valamint a Carl Rogers nevével fémjelzett non-direktív, kliens centrikus pszichoterápia fogja alkotni. A szakember számára első látásra kicsit megdöbbentőnek tűnhet e két módszer ötvözése, de budapesti kollégáink kitűnően oldották meg feladatukat a 250 órás tréningmunka folyamán.
A három budapesti szakember a tréning folyamán fokozatosan megismerkedhetett az általunk épp abban az időszakban feldolgozott kutatás eredményeivel, tehát munkájukba beépíthették azon aktuális problémák megoldásának módszereit is, melyek a felmérés szerint leginkább terhelték a szlovák-magyar viszonyt az országban.
A trénerek felkészítése 1995 decemberében ért véget. A csoport tagjai ezután néhány hétvégi megbeszélésen összegezték tapasztalataikat és benyomásaikat, majd Hunčik Péter, Strédl Terézia és Bordás Sándor kidolgozta azt a végleges tréningprogramot, mely szerint 1996 februárjában beindultak a MSA tréningközpontjának első tréningjei.
Az előkészítő beszélgetések során két olyan célcsoportot jelöltünk meg, mellyel a jövőben foglalkozni kívánunk: az ún. véleményformáló emberek csoportját és a fiatalokat.
Az Ellenpróbák című könyvben részletesen elemeztük azon problémák körét, melyek az 1994-ben elvégzett felmérés szerint neuralgikus pontjai a szlovák-magyar együttélésnek. E problémák öt nagyobb csoportba sorolhatók:
- önismereti problémák,
- kommunikációs zavarok,
- empátiás készség hiánya,
- jogérvényesítő (asszertív) készség hiánya,
- toleranciára való nevelés.
A tréningprogram meghatározása folyamán tehát olyan szerkezet kidolgozásán fáradoztunk, melyben a fent említett öt témakör szerepel majd tartópillérként. Az egyes tréningek időtartamát száz órában határoztuk meg és ezt az időszakot öt, kéthetes intervallumban megtartott hétvége során gyakoroltuk át a résztvevőkkel. Tehát egy-egy tréning komplett időtartama tíz hétig tartott.
Tizennégy-tizennégy tagú csoportokat szerveztünk a fent említett elvek szerint (tehát véleményformáló emberek és fiatalok, diákok számára). Egy-egy csoporttal kettő, esetenként három tréner foglalkozott.
A tréningprogram összeállításakor abból a gondolatból indultunk ki, hogy a személyiségben a család, a környezet hatására kialakult attitűdök bizonyos csoportterápiás folyamatok hatására változtathatók, esetleg minőségileg javíthatók. Az olyan szociális készségek pedig, mint például a hatékony viselkedés, kommunikáció, együttműködés, kapcsolatteremtés, gyakorlattal elsajátíthatók.
Manapság az emberközti kapcsolatok olyan bonyolultak, hogy nagy terhet rónak az egyénre és bizonyos felkészültséget, rugalmasságot igényelnek tőle. Különösen igaz ez a megállapítás akkor, ha különböző etnikumokhoz, vallásokhoz tartozó emberek közti kapcsolatokról van szó.
A fellépő konfliktusok mögött gyakran helytelen beállítódás, kommunikációs gátak, az információ átadásának, továbbításának, értelmezésének a torzulásai észlelhetők, gyakoriak az előítéletek, a rossz beidegződések, a hibás sztereotípiák.
Ezek megelőzésének, kivédésének eszköztára gyakorlással elsajátítható, és a csoporthelyzetekben létrejött vélemények hatására a merev attitűdök mozdíthatók.
A MSA szakemberei által kidolgozott tréning saját élményű és nem didaktikus, oktató jellegű csoport. Tartalmi megfogalmazásánál a komplex megközelítést tartottuk fontosnak, és a fent említett öt témakörre épült fel az építmény.
Említettük, hogy a tréning szerkezete két ismert pszichoterápiás módszer felhasználásával alakult ki, mégpedig a morenói pszichodráma és a rogers-i személyközpontú csoportpszichoterápiás irányzat felhasználásával.
Elgondolásunk az volt, hogy a pszichodráma segítségével mintegy direkt módon tudjuk befolyásolni, irányítani a résztvevőket abban, hogy hogyan ismerjék fel a közelgő konfliktusos helyzetet és miként oldják azt meg a legmegfelelőbb módon.
A pszichodráma elsősorban az emberi spontaneitásra és kreativitásra épít és a történések átélésére irányul. Munkánk során a dramatikus elemeket elsősorban az önismereti munkában hasznosítjuk. A lereagálások és az indulatvezetések hatása egy szisztematikus, katartikus önmegismerési folyamat része és a személyiség változásának egyik fontos induktora. Moreno szerint a játék hozza a felszínre, és foglalja terápiás irányított keretekbe a destruktív feszültségeket.
Az egyéni vonulat reflektorfénybe helyezi a csoport aktuális, félig tudatos vagy latens szükségleteit és töltéseit. A pszichodráma különös hatása abban rejlik, hogy az egyén által felmutatott, ámde valójában sokszor az egész csoportot feszítő, érdeklő tartalom a játék során felizzik, intenzívvé válik a csoporttagok számára is, épp ezért maradandó élményként él bennünk tovább.
A játék végeztével az élményhez tapadó csoport és egyéni feszültségek oldódnak és kanalizálódnak (az ún. ventilációs fázis során). Így az egyén drámájában sűrítve kifejezésre jutó problematika a játék végére tiszta kontúrokkal rajzolódik ki, letisztul és már értelmileg is hatékonyan feldolgozható.
Mivel a személyiségfejlesztő célú önismereti csoportok az interperszonális készségek csiszolására, a társas érzékenység, az empátia, a hitelesség, a személyesség, a tolerancia, az adaptivitás, kreativitás és a rugalmasság fokozására törekednek, ebben pedig az "itt és most" eseményeit tünteti ki a figyelem, a pszichodráma elemei módszertani szempontból is maximálisan megfelelnek az önismereti csoport céljainak.
A tréning során felhasznált másik módszer a rogers-i személyközpontú pszichoterápia.
Nagyon fontosnak tartottuk néhány Rogers által megfogalmazott alapgondolatot.
Rogers szerint a személy a középpontban áll. A személy csak abban a mértékben képes harmonikus emberközi kapcsolatokra, amennyiben önmagával is harmóniában él. Vagy ahogy Rogers megfogalmazta: "az egyén csak abban a mértékben képes a mások iránti empátiára, amennyiben önmagára vonatkozó tapasztalatait képes elfogadni".
Egyre gyakoribb az emberekben az a séma, mely szerint csak az fogadható el barátnak, társnak, partnernek, aki ugyanúgy gondolkodik, mint mi. Nehezen engedjük meg gyermekeinknek, házastársunknak, barátainknak, hogy bizonyos problémákról más véleményük legyen, mint a mienk. (Más nemzetiségűek esetében ezek a problémák még hangsúlyosabban jelennek meg.)
Országok viszonylatában sem tudjuk megengedni egy másik nemzet, haza fiainak, hogy másfajta értékrend szerint éljenek, másként érezzenek, gondolkodjanak, mint mi. Kérdés, hogy gyakorlással, tréninggel lehet-e ezen a beállítódáson változtatni, elsajátíthatjuk-e azt a képességet, hogy a másként gondolkodó, érző embertársainkat olyanoknak fogadjuk el, amilyennek?
Rogers elgondolása szerint ha képesek vagyunk arra, hogy elfogadjuk érzéseit, meggyőződését, viselkedését, akkor máris segítettünk neki abban, hogy más személyiséggé váljon és elhagyja hibás magatartási sémáit.
Nem voltunk naivak. Tudatosítottuk, hogy az ember olykor kegyetlen, destruktív, értetlen, antiszociális, agresszív magatartásra is képes. Ámde nagyon sokszor mindezt védekezésből, belső feszültségeinek feloldása céljából teszi. Ezen belső félelmek és védekezési formák mögött nagyon gyakran kommunikációs zavarok állnak, melyek nem egy esetben generációról generációra öröklődnek át és hibás attitűdök, előítéletek, önértékelési zavarok formájában determináns szerepet játszanak az egyén viselkedésében, magatartásában.
A csoportmunka alapszabályainak meghatározásánál a zárt csoportokat részesítettük előnyben, mivel az ilyen szerkezetű csoport nagyobb biztonságot nyújt a tagoknak és jobban elősegíti a kívánt csoportdinamika kialakulását. Közismert tény, hogy az ilyen stabilizált csoportok megtartó ereje nagyobb.
Tehát a tréning kezdetekor a csoporttagok bevonásával mindig pontosan meghatároztuk a lehetséges hiányzások számát, óraidejét.
A csoport közegében az egyén akár akarja, akár nem, folyamatosan megjeleníti önmagát, még akkor is, ha hallgat. Ez az önreprezentáció nem más, mint az egyénnek saját magáról adott információja a közeg, vagyis a csoport számára. Vagyis tulajdonképpen egy önfeltáró folyamat része. Ismert tény, hogy az önfeltárás sok esetben kínokkal, fájdalmakkal jár együtt.
A másik oldalon viszont önmagunk megmutatásával rengeteget nyerhetünk, elsősorban gyarapszik önismeretünk. A csoportmunka elején sok résztvevő érzi úgy, hogy önfeltárásával kiszolgáltatja magát a többieknek, ezáltal védtelenné válik. Ámde folyamatosan rádöbben arra, hogy társai, kollégái is hasonló helyzetben vannak, és a tréning előtt még elviselhetetlennek tűnő, csakis az egyénre jellemző szörnyű titkokról kiderül, hogy korántsem egyéni átkok, melyek csakis egyetlen személyt sújtanak, hanem több csoporttag is hasonló problémával küszködik, hasonló púpot hordoz a hátán évek, évtizedek óta.
Paradoxnak tűnhet a megállapítás, ámde igaz, hogy önmagunkat annyiban ismerhetjük meg, amennyiben mások által megismertetünk. József Attila szavaival fogalmazva: "Hiába fürdeted önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat."
Megfelelő eszközök, pénz hiányában a csoportok szervezése eleinte komolyan igénybe vette szakembereinket, hiszen az első csoportok úgy álltak össze, hogy személyesen kellett megkeresnünk és meggyőznünk a jövendő részvevőket a tréningmunka fontosságáról. Ebben az időszakban kizárólag Dél-Szlovákia vegyeslakosságú területeire összpontosítottuk figyelmünket, az itt élő magyar és szlovák nemzetiségű véleményformáló személyiségeket és fiatalokat próbáltuk megnyerni a munkára.
A tréningmunka ezek szerint természetesen két nyelven: magyarul és szlovákul zajlott, aszerint, hogy a résztvevő melyik nyelven kommunikált könnyebben. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a bilingualizmus soha semmiféle nehézséget, feszültséget nem okozott egyetlen résztvevő számára sem. A trénerek természetesen mind a két nyelvet folyékonyan beszélték, úgy hogy számukra sem jelentett megterhelést a két nyelven való beszélgetés, tréningvezetés.
Az eddigi eredmények bennünket igazoltak: 1996 folyamán összesen kilenc csoportban mintegy 130 résztvevő vett részt a MSA tréningein. A csoportok tagjai között a legnagyobb százalékban a pedagógusok voltak megtalálhatók, de nagyon sok polgármester, újságíró, lelkipásztor és természetesen nagyon sok egyetemista, fiatal vett részt a munkában.
Az első eredményes tréningek után a MSA Tréningközpontjának neve ismertebb lett az országban, így 1997-től már nem volt szükség arra, hogy személyesen agitáljunk a további résztvevőket. Szlovák és magyar nyelvű napilapokban hirdettük meg a következő tréningek időpontját és mindig megfelelő számú érdeklődővel kezdtük el a soron következő csoport munkáját. 1997 második felében nagy meglepetésünkre már homogén szlovák települések vezetői is megkerestek bennünket, akik arra kérték a MSA vezetőit, hogy az ő lakóhelyükön is szervezzünk tréningeket szlovák nyelven, szlovák nemzetiségű résztvevők számára. Örömmel tettünk eleget kérésüknek, hisz a homogén lakosságú településeken végzett munka egybevág a felmérésünk azon megállapításával, mely szerint a nacionalizmus, sovinizmus sok esetben épp azon lokalitásokban a legnagyobb, ahol nem is élnek más nemzetiségű állampolgárok.
1997 óta tehát folyamatosan tartunk tréningeket olyan területeken is, ahol magyarok nem élnek.
A tréningek hatékonyságát kétféleképp próbáljuk meg ellenőrizni. Minden tréning első napján kétfajta tesztet veszünk fel a résztvevőkkel. Elsőként egy személyiségtesztet végeztetünk velük, majd egy empátiatesztet veszünk fel. A két tesztet a tréning végén újra felvesszük, majd egy komplex kiértékelést végzünk, melynek során összehasonlítjuk az eredményeket, melyeket az adott csoporton belül megbeszélünk a résztvevőkkel.
A másik mód terveink szerint az lett volna, hogy a tréning után egy esztendővel ismét összehívjuk a csoportok tagjait és megbeszéljük velük, hogyan tudják hasznosítani a tréningmunka során szerzett ismereteiket a mindennapos munkájuk során.
Az elmúlt időszakban több olyan csoport alakult, amely rendszeresen összejár, találkozik a tréning befejezése után is és találkozóikra meghívják a trénereket is. E csoportok tagjai pozitív visszajelzéseket adtak: jobban tudnak kommunikálni a felettes szerveikkel, a város polgáraival, hatékonyabban viselkednek, konfliktusaikat könnyebben oldják meg, jobban odafigyelnek környezetükre, stb.
Sajnos a csoportok nagyobbik része a tréning után pár hónapig még tartja a volt társakkal a kapcsolatot, de aztán ki-ki megy a maga útján. Ezektől az emberektől csak ad hoc jellegű információkat sikerül szereznünk, tehát nincsenek folyamatos adataink volt csoporttagjaink eredményeiről, balsikereiről.
Ehelyütt egy megvalósítatlan tervről is be kell számolnunk: 1997-ben alapítványunk egy másik felmérést is elvégzett, melynek célja a roma nemzetiségű lakossággal kapcsolatos attitűdök, illetve a romák attitűdjeinek, viselkedésmódjának feltérképezése volt. E felmérés eredményeinek felhasználásával ún. roma-fehér csoportok szervezését, megindítását akartuk elősegíteni. Több alkalommal is személyesen kerestünk fel roma vezetőket, véleményformáló embereket és kértük segítségüket ilyen vegyes csoportok megalakításánál. Ámde eddigi próbálkozásaink sajnos sikertelenek voltak: egy-egy kivételtől eltekintve a romák csak nagyon kis százalékban vettek részt csoportjaink munkájában. A félelem, az előítéletek erősebbek voltak elhatározásunknál. Sajnos, azt is el kell mondanunk, hogy nem egy esetben maguk a roma vezetők voltak azok, akik meghiúsították munkánkat. Konkrétan olyan esetekre gondolunk, amikor több roma csoportosulás vezetőit kértük fel arra, hogy segítsenek nekünk csoportot szervezni. Ilyenkor ha egy roma vezető tudomást szerzett arról, hogy "konkurens" roma csoportok vezetői is részt vesznek az előkészítő munkában, inkább lebeszélték az általuk már meggyőzött embereket a részvételről, mondván, hogy rossz társaságba kerülnének a tréningmunka folyamán.
Az 1996 elején megindult tréningmunka napjainkban is tart. Elmondhatjuk, hogy ma már Szlovákia minden régióját bebarangolták a MSA trénerei és mindenütt bizalommal fogadnak bennünket, annak ellenére, hogy hivatalos szervektől soha, semmiféle támogatást még nem kaptunk, sőt a hivatalos propaganda mindent megtesz annak érdekében, hogy lejárassa ezt a tevékenységet és az Alapítványt általában. (Az utóbbi évek során számtalan olyan cikk, rádió- és tévéműsor jelent meg, illetve került bemutatásra, amelyben a MSA-t különféle nyugati hírszerző kapcsolatokkal párosították össze, melyekben egyenesen barnainges propagandistáknak neveztek bennünket, akik úgy oldják meg a konfliktusokat, hogy először felgerjesztik őket. Voltunk már Prága, Budapest, Tel-Aviv és Washington ügynökei, a magyar irredentizmus ötödik hadoszlopa Szlovákiában, a kozmopolitizmus és zsidó-liberalizmus bajnokai stb.)
Mindezek ellenére a tréningközpont jól folytatja munkáját és az elmúlt három esztendőben több mint 500 véleményformáló embert és fiatalt képeztek ki trénernek.
1998 a választások éve Szlovákiában. Kollégáinkkal együtt tudatosítottuk, hogy az országban csak akkor alakulhatnak ki valóban demokratikus viszonyok, ha a parlamenti székekbe, az önkormányzati testületekbe olyan emberek kerülnek be, akik kiegyensúlyozott, differenciált személyiségűek, tisztában vannak saját képességeikkel és ennek megfelelő célokat tűznek ki maguk elé, hatékonyan tudnak kommunikálni az emberekkel, a választópolgárokkal, empátiával viszonyulnak az átlagember gondjaihoz, toleránsak a másként gondolkodókkal szemben és kritikus helyzetekben is hatékonyan tudnak reagálni, képesek a konfliktusok megoldására.
Mivel tudatosítottuk azt, hogy a választásokra készülő politikusjelöltek aligha tudnának időt szakítani egy tízhetes időtartamú, százórás tréningre, tréningcsoportunk kidolgozott számukra egy huszonöt órás sűrített tréningprogramot, melyet egyetlen hétvégén (péntek délutántól vasárnap délig) tartunk meg. A program érdekessége és eltérése a klasszikus száz órás programtól, hogy egy rövid konfliktusmegoldó tréninggel, valamint egy ún. design-blokkal gazdagodott.
A konfliktusmegoldó tréning során négy órában adunk alapismereteket a résztvevőknek arról, hogyan lehetséges idejében felismerni a közelgő konfliktust és hogyan lehet (kell) azt hatékonyan kezelni. A design-blokk keretében egy divatszakember bevonásával minden egyes résztvevő kap néhány utasítást a viselkedés, fellépés, öltözködés alapelveiről, - személyre szabottan. (Vagyis nemcsak általános alapelveket fogalmazunk meg nekik, hanem a jelenlévő szakember személyre szóló javaslatot tesz nekik öltözködésükkel kapcsolatban.)
Mivel ebben a programban olyan polgárok vesznek részt, akik a jövőben társadalmi, politikai pályára készülnek, különös figyelmet szentelünk a kommunikációs készségek fejlesztésének. Videokamera felhasználásával módunk nyílik arra, hogy minden egyes résztvevő megnyilvánulását azonnal kielemezzük és megfelelő reflexiókat nyújtsunk neki.
Erre a tréningfolyamatra, mely 1998 júniusától szeptember végéig tartott, minden egyes demokratikusan gondolkodó képviselőjelöltet meghívtunk. Összességében tíz ilyen tréninget tartottunk az említett időszakban és ezeken 130 személy vett részt.
E tréningek résztvevői közül ma már többen parlamenti képviselők lettek, mások magas beosztású minisztériumi alkalmazottak, többen polgármesterként tevékenykednek Szlovákiában.
Nagy örömünkre szolgálna és igazi kihívást jelentene számunkra, ha a jövőben vallási jellegű csoportokkal is foglalkozhatnánk. A Pannonhalmán megtartott zsidó-keresztény párbeszéddel foglalkozó konferencia hatására kollégáimmal megbeszéltem a dolgot és a MSA Tréningközpontjának megbízásából teszek most javaslatot a konferencia szervezőinek. Amennyiben ők is jónak tartanák egy zsidó és keresztény fiatalokból álló csoport megalakítását, Alapítványunk trénerei nagy örömmel vállalnák el ezt az igazi kihívást jelentő munkát.
Befejezésként egy rövid áttekintést adnék munkánk harmadik részéről, az ún. megelőző-, vagy előrejelző rendszer működéséről.
A tréningfolyamat bemutatásából kiderül, hogy a munkát mind a mai napig az 1994-ben végzett felmérés adataihoz igazítottuk. Tehát négy éven keresztül egyazon minta alapján dolgoztunk, ami bizony elég gondot okozott számunkra. De már a munka kezdetén tudtuk, hogy nem lesz meg a kellő anyagi fedezet arra, hogy rövidebb intervallumokban végezzünk komoly kutatómunkát, így már 1995-ben azon kezdünk el gondolkozni, hogyan frissíthetnénk fel adatainkat egy kevésbé költséges felmérés segítségével. Sokat beszélgettünk erről és rövidesen módosultak elképzeléseink. Ekkor már nemcsak arról folyt a szó közöttünk, hogyan nyerhetnénk újabb adatokat a tréningmunkához, hanem azon kezdtünk el gondolkodni, miképpen lehetne egy olyan rendszert kifejleszteni, mely időben és meglehetős pontossággal figyelmeztetne bennünket a társadalmi feszültségek növekedésére, egy esetleges fenyegető konfliktushelyzetre.
Arról természetesen tudtunk, hogy szerte a világon működnek különböző konfliktus-előrejelző szolgálatok, melyek folyamatosan figyelve, monitorozva a társadalom eseményeit, igyekeznek időben figyelmeztetni a növekvő társadalmi feszültségekre, az esetleges etnikai konfliktusokra.
Az általunk elképzelt etnikai "viharjelző" szolgálat, vagy ahogyan a Párizsban élő magyar származású politológus, Kende Péter nevezte, etnikai "szeizmográf" nem egy izoláltan működő rendszer, hanem szervesen illeszkedik a kutatómunkához és a tréningfolyamathoz, ezekkel ún. feed-back kapcsolatban van. Ez konkrétan annyit jelent, hogy:
- a kutatás során nyert információk alapján áll össze a tréningmunka gerince,
- a tréning résztvevőitől nyert információk módosítják, színesítik a kutatás és az előrejelzés kérdőíveit, vizsgálódási módszereit,
- az előrejelző vizsgálat által nyert adatok azonnal teret kapnak a tréningmunkában és egy további vizsgálat kérdésrendszerét is tovább bővítik.
Így tehát egy három részből: kutatásból, tréningből és előrejelzésből álló dinamikus rendszer jön létre, melynek elemei feed-back kapcsolatban vannak egymással, így a rendszer a nyert adatok, megjegyzések, az állandóan változó társadalmi tényezők szerint folytonos mozgásban van.