Fejtő Ferenc írásában olvashatjuk, hogy véleménye szerint, ellenére mindannak, ami történt, a magyarság türelmet örökölt. Könyvünk negyedik részében részint azok az írások kaptak helyet, amelyek arról számolnak be, hogy mit kezdünk ma ezzel az örökséggel.
Az alább következő előadások, dolgozatok négy kérdés körül csoportosulnak. Az első az adottságok kérdése, a második a tetteké, a harmadik a türelem és türelmetlenség pszichológiájáé, a negyedik az esélyeké.
Adottságok - Zsidó-keresztény közös történelmünkben, gondolkodásunkban és moralitásunkban vannak-e és mifélék azok az adottságok, amelyek egyáltalán lehetőséget teremtenek arra, hogy ellenségességgel telt kétezer év után a megértés és a türelem jellemezhesse a dialógust. (Schwetizer József, Bölcskei Gusztáv, Schőner Alfréd)
Tettek - Négy írás foglalkozik a megvalósult és a kívánt gyakorlat kérdésével. Szita Szabolcs dolgozata a Holocaust Dokumentációs Központ arra irányuló munkáját mutatja be, hogy a Soá kellő hangsúllyal szerepeljen az iskolai oktatásban. A intoleranciának azonban, úgy tűnik, nem csak a nem tudás a forrása, nem csak abból táplálkozik, hogy az ismereteink hiányosak mások tetteinek és gondolatainak megértéséhez, hanem az is, hogy nincsenek gondolati, nyelvi eszközeink arra, hogy nyitottan tekintsünk arra, aki nem olyan, mint mi magunk - vagyis mindenki másra. Hunčik Péter a szlovákiai Márai Sándor Alapítvány keretében létrejött és működtetett tréningprogramról és tanulságairól számol be. Ez a program azt tűzte ki célul, hogy a Szlovákiában élő magyarok és szlovákok közötti viszonyt javítsa, tehát a másság etnikai szakadékát hidalja át. Tamás Bertalan az egyházi intézmények keretében megvalósuló zsidó-keresztény párbeszéd jelen állását ismerteti. A következő dolgozat a "rejtett tantervvel" foglalkozik, azzal az érték- és elvárásrendszerrel, amely az iskola, és általában a szocializáció intézményei elsajátíttatnak a gyermekekkel. Szabó László Tamás írása bemutatja, hogy a társadalomtudományi gondolkodás hogyan fedezte fel ezt a "rejtett tantervet", és végiggondolja, hogy milyen tanulságokat eredményez annak feltárása.
A türelem és a türelmetlenség pszichológiája - Pfitzner Rudolf az előítéletek, és különösen az idegengyűlölet pszichoanalítikus magyarázataival ismertet meg. Pszichológiai szempontból egy más oldalról is közelít a Soához - a "gyászmunka" és megbocsátás meglétének és elmaradásának következményeiről beszél. Erős Ferenc a tanulmányában három oldalról vizsgálja meg az előítélet kérdését. Egyik legfontosabb gondolata, hogy az előítéletek, amelyek szerepe a világ megismerésében kitüntetett - a "megismerés sajátosságaiból fakad, hogy általánosításaink kiindulópontjai gyakran hamisak" -, és amelyek - akár mint személyiségzavarok, akár mint a valóság megtapasztalásának sajátos eszközei - önmagukban nem adnak magyarázatot az előítéletre mint társadalmi jelenségre. Ezért helyes megítélésükre az társadalom előítélet-rendszerében elfoglalt helyüket és relatív súlyukat kell megvizsgálni, legyen bár szó antiszemitizmusról vagy más előítéletekről. Virág Terézia két Soá tanú - Primo Levi és Viktor Frankl - eltérő sorsának elemzésével világít rá az át- és túlélés pszichológiai vonatkozásaira.
Esélyek - Alexander Z. Guiora megerősítve azt, amit Erős állított: nem pszichológiai attitűdök, hanem az azokat intézményesítő társadalmi rendszerek a felelősek a társadalmi gyűlölségért, arra utal, hogy a jövő esélye a múlt és a múlt gyűlölet-intézményeinek megismerésében gyökerezik. Fejtő professzor írása is az intézmények felelősségét veti föl, de mint utaltunk már rá, úgy látja, hogy a magyarság öröksége - örökségének egy része - éppen a türelmi intézmények. Az elszenvedők, a túlélők türelméről beszél Erdélyi Ágnes szubjektív megjegyzéseiben. "Az együttélés nem alkalmi tolerancia, hanem mindennapos alkalmazkodás." Lengyel László írása az esély - a zsidó-magyar civilizáció esélyének - lehetőségeit vizsgálja.