A társadalmi kezdeményezésből született Magyar Auschwitz Alapítvány 1990 novemberében létesítette a budapesti Holocaust Dokumentációs Központot. Kiemelt feladatai közé sorolta, hogy a Soá történetének dokumentálásáért, tudományos feldolgozásáért, áldozatai emlékének megörökítéséért dolgozzon, a hazai oktatásban való szerepeltetéséért kezdeményezéseket tegyen. Álláspontja, hogy a Soá felelősségét vállalni kell, ezáltal megtagadni. Tapasztalata, hogy Magyarországon a felsőfokú és középfokú oktatásban a faji, etnikai, vallási és politikai üldöztetés históriájának színvonalas feldolgozása még számos tennivalót igényel. Pedagógiai következményei elméleti, neveléstudományi - oktatástani szempontból csak részben tisztázottak. A helyzetből fakadó egyik következtetése, hogy a hazai oktatás európai távlataihoz kötődő célok nem nélkülözhetik a zsidóság alig félszázada történt tragédiája ismeretének megkövetelését, a történeti felelősséggel való nyílt szembenézést, a felelős gondolkodás kényszerét.
A Soá története benne legyen az intellektuális alapban, mellyel a magyar pedagógusokat el kell látni, hogy az új feladatoknak megfeleljenek. Általános követelménynek tartjuk, hogy magyarországi eseményeire, a következtetésekre és tanulságokra fordítsanak több figyelmet a tanintézeti oktatásban, de más oktatási - nevelési formákban is. Az üldöztetés valósághű históriájának feldolgozásával a hallgatók, tanulók olyan indíttatást kapjanak, mely elősegíti a megértést, az áldozatokkal való azonosulás kialakulását. Lehetőség szerint többrétűen ismerjék meg a barbár korhullám folyamatait, hogy minél teljesebben felfogják, mi és miért történt a zsidókkal, a cigányokkal. Rögződjék bennük, milyen út vezetett az antijudaista előítéletektől, a kirekesztő gondolkodástól, a folyamatosan gerjesztett fajgyűlölettől a népirtásig. Ez az oktatás, nevelés vezessen olyan készségek, attitűdök kialakulásához, melyek birtokában a magyar fiatalok a jövőben képesek a nemzeti hagyományokat, a demokráciát, az emberi jogokat, a másságot óvó európai polgárként élni.
A pedagógus társadalom hatalmas kulturális tőkekoncentráció hazánkban. Nagy értéket jelent. Megfigyelhető, hogy érzékenysége lüktető, dinamikus, esetenként növekvő a kirekesztés és az üldöztetés korábbi és újabb megnyilvánulásai, a tudományos irodalom vagy a szépirodalom ilyen témájú termése iránt. Gondja lehet, hogy Nyugat-Európa pedagógusaihoz képest kevesebb a témába vágó ismerete. Míg Magyarországon korábban a vészkorszak tudományos feldolgozása hátrányokat szenvedett, az elhallgatás kényszere sújtotta, Németországban például a történtekkel kritikus szembenézés folyt. Érdemi viták zajlottak, nemzeti lelkiismeret-vizsgálatot tartottak. A Historikerstreit folyamán a történeti gondolkodás számára szigorú következtetések születtek. Széles körben feltárták, közzétették és elemezték az üldöztetés forrásait. Higgadtan vizsgálták okait, lefolyását, következményeit. Számunkra is fontos, hogy a tudományos feldolgozáskor az oktatást szolgáló, a közgondolkodást formáló, érlelt módszertani munkák is születtek.
Meghatározó jelentőségű, hogy a felelősség kérdése sem maradt rejtve. A felelősség vállalása kisugárzott az oktatásba, a demokratikus szellemű nevelés számos szférájába. Ez a tevékenység máig tart (Hamburgban például dolgoznak a Nevelés Auschwitz után/Auschwitzról című pedagógiai programon). A szakmai és erkölcsi hozadék útmutató, jelentős számunkra is.
A Soá nemzetközi tudományos irodalma könyvtárakat tölt meg, de nem nálunk. Eredményei alig szüremlettek be Magyarországra. A mértékadó nagy monográfiák lefordítása évtizedeket késik, ezek pedig szükségesek lennének a téma beható hazai feldolgozásához. Jelentőségük, hogy gazdag forrásanyag alapján több irányból általánosítják az egyszeri történet vizsgálatát. Számos összefüggést tárnak fel a Soá és az európai történelem folyamatai, az üldöztetés századok során szinte "megszokott" jelenségei között.
Következtetéseik arra vezettek, hogy a zsidók tömeges legyilkolása, a szervezett népirtás Európa közös felelőssége. Ezek a művek meggyőzően sugallják, hogy nem elég elítélni a haláltáborok iszonyatát, a tömeggyilkosokat, a "csupán az íróasztalnál ült" tettestársakat, a felbujtókat és kollaboránsokat, a feljelentőket, a buzgón vagy rutinból "kötelességüket teljesítőket". A magyar pedagógusoknak mindezt meg kell ismerniük! Meg azt is tudniuk kell, hogy ez az alapismeret szükséges, de nem elégséges.
Megítélésünk szerint a Soá históriáját kutatóknak és oktatóknak egyaránt végig kell újra gondolni mindent, ami közege volt a népirtásba torkollt cselekedeteknek. Mélyebbre szükséges az eddigieknél ásnunk, ha a történeti gondolkodás, a felelősségvállalás új útjait keressük. A Soá különös jelentőségéből fakad, hogy Auschwitz része volt, része marad az európai történelemnek. Üzenetét vállalni kell. A tagadását megkísérlőkkel, fel-felbukkanó neonáci törekvésekkel szemben pedig nem a hivatalos fellépésre várakozás, hanem a tényekre épült cáfolat, az erkölcsiségből, nemzeti tartásból fakadó, tudatos egyéni vagy közösségi elutasítás legyen hazánkban a válasz. Ez Európa üzenete és követelménye.
Az európai követelmény jól meghatározható, a helyi, a nemzeti, az európai és a globális értékrend szövedéke. Erre kell a Soá históriájának oktatása, feldolgozása ügyében is gondolnunk. Az európai szellem nem valamiféle új hullámot képvisel. Nem lehet, nem szabad az üldöztetés témaköréhez érve erőltetett menetet diktálni. Ugyanakkor ki kell hangsúlyozni, a Soá a jelenkori magyar történelem része. A magyar zsidóság tragédiájának, az üldöztetés valósághű tényeinek és adatainak ismerete elengedhetetlen követelmény.
Az összetett, nehéz téma európai dimenziója inkább a helyi innovációt igényli.
Ki kell dolgozni, helyileg milyen eszközökkel (pl. film vagy képanyagnak, helytörténeti
dokumentációnak bemutatásával, irodalom ismertetéssel, közeli emlékhely, kiállítás
vagy tárlat látogatásával), miként lehet a legeredményesebben a témához közelíteni,
feldolgozásához érdeklődést kelteni. Annak felismerését, hogy a tanintézeti
oktatás nem csak a tudás és szaktudás elsajátítását jelenti, hanem bizonyos
nélkülözhetetlen értékek és magatartás kialakítását is. Elengedhetetlen, hogy
az új nevelési eszmények, célok, az egész hazai oktatási intézményrendszer működésének
újragondolásakor figyelem jusson annak megfogalmazására, mi a teendő, hogy a
tanulók, hallgatók megismerjék, elfogadják az európai értékrendet. Dinamikusan
növekvő követelményeit, melyek birtokában a magyar pedagógus társadalom tudja,
hogyan kell a fiatalokat felkészíteni az életre a demokratikus, multikulturális,
soknyelvű és egyre összetettebben működő Európában.
Az ország és a nemzet most nagy reményeket fűz az Európai Unióhoz tervezett
csatlakozáshoz. Van jövőképe, egyre többet ismerhet meg a számára még sok területen
új közösség életéről. Témánk szempontjából viszont nem csak a felragyogó jövőkép,
hanem az árnyoldalak ismerete is fontos. Az új Európában létezik még rasszizmus,
idegengyűlölet, felszínre tör a zsidóellenesség, az erőszak a menedéket keresőkkel,
vándorlókkal, bevándorlókkal és a kisebbségekkel, különösen a cigányokkal szemben.
Napi példákkal szolgál a terrorizmus, a balkáni etnikai tisztogatás, esetenként
a háború. Ezek elutasítását is szolgálja a Soá, az üldöztetés történetének oktatása.
Tanulságainak feldolgozása, mely európai dimenzióban azt is jelenti, hogy tanítványaink
képesek és hajlandók lesznek megóvni, elősegíteni a demokráciát, az emberi jogokat,
megvédeni az alapvető szabadságjogokat. Vagyis meggátolni mindazokat a törekvéseket,
melyek a Soához vezettek, melynek megismétlődése ellen tenni maga a felelősségvállalás.
Mindezért még sok a hazai tennivaló, de eredményekről is számot adhatunk. A Holocaust Dokumentációs Központ a pedagógus társadalom igényére 1994-ben kiadta a Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez című füzetsorozatot. A Soá hazai történetének feldolgozását szolgáló összeállítás Magyarország megyei levéltárosainak szakmunkája gyümölcseként válogatott dokumentumokat tartalmaz. Célja, hogy a fiatal nemzedékek szakmailag igényesen válogatott forrásokból, szűkebb pátriájuk történetéről jobban megközelíthessék a témát, a történeti valóságot. Ezt a forrásanyagot a tanintézeti könyvtárak megkapták, és az Emlékezések című olvasmányos, az SS lágereinek világát dokumentáló kötettel együtt az oktatásban jól hasznosítják.
Az utóbbi hat évben a dokumentációs központ tíz számot adott közre Holocaust
Füzetek-ből. Ezekben igényes tanulmányok, forrásközlések és feldolgozások,
valósághű visszaemlékezések, olyan interdiszciplináris kutatási eredmények kaptak
helyet, melyek - mint az 1994-ben összefogással kiadott Üldöztetés - Embermentés
című kötet - ugyancsak a Soá oktatásának hasznára vannak. A társadalmi igényt
magában foglaló kezdeményezésünkre több vándorkiállítás, pályázat, nemzetközi
és vidéki konferenciák, emlékápolási rendezvények szolgálták a Soá egyes hazai
eseményeinek feldolgozását, megörökítését. Munkánk fontos tapasztalata, hogy
ez a sokoldalú tevékenység a legteljesebb nyitottságot követeli mind a módszerek
tekintetében, mind a tartalmi munkában. Egyetlen kérdést sem szabad kikerülni,
válaszolatlanul hagyni. Nem lehet tartózkodni az egymással perelő források többoldalú
bemutatásától, a felelősség vizsgálatától, a magyar sajátosságok megtárgyalásától,
a Soá hazai történetének egyes paradoxonaitól sem.
Az oktatás gondja, hogy a kétségtelen javulással együtt számos megvitatni és
tennivaló van még a hazai tankönyveknek a Soához kötődő mondanivalója, közlései
kapcsán. Karsai László újabb elemzése megállapította, hogy a középiskolai tankönyvekben
az elvárhatónál kevesebb a forráskiadványokra hivatkozás, bennük sokszor csupán
egyféle elemzés, egyfajta forrás használata érvényesül. A hiányokhoz tartozik
az is, hogy például mindössze két tankönyv említi a százezrek sorsát befolyásoló,
sajátos zsidó kisegítő katonai munkaszolgálatot. A feltárt szakmai gondok, a
bizonytalanságok és pontatlanságok tárgyalására itt nincs helyünk. A tizenegy
elemzett tankönyv alapján a vizsgálat egyik következtetésére mégis utalunk:
"sajnálatos, hogy egyik tankönyvben sem próbálják világosan meghatározni
a Holocaust egyedi sajátosságait, azt, hogy mitől és miben különbözik minden
más, eddig ismert népirtástól". Tapasztalatunk szerint ugyancsak szomorú,
hogy nincs egyetlen összefoglaló táblázat vagy térkép, amelyből a diákok a zsidó
tragédia teljes nagyságát pontos adatokkal fölfoghatnák.
Mindez arra mutat, hogy a továbbiakban is folytatni kell a tisztázó vitákat, mérlegre tenni a tankönyvek mondanivalóját, szemléleti - tartalmi igényességét. Szükség van Magyarországon egy olyan társadalomtudományi - lehetőleg egyetemi - könyvtárra, melyben az üldöztetés történetének a lehető legteljesebb irodalma megtalálható. Emellett a világ számos országában használt és bevált modern oktatási - módszertani segédletekre, igényes kézikönyvekre, egy-egy hazai régióban (felsőfokú oktatási intézmények révén szervezett) szellemi műhelyre az üldöztetés helyi adatainak, tényeinek feldolgozása javára. További szemléleti megújulásra, teljes nyitottságra, hiteles kezdeményezésekre a pedagógusok felkészítése, továbbképzése terén.
A közeljövőben a pilisborosjenői oktatási-módszertani központban megrendezzük az első háromnapos tanfolyamunkat a Soá története hazai oktatásának fejlesztése érdekében. Az 1999-ben akkreditációra pályázó, az oktató és nevelő munkát segítő alapos felkészítés figyelembe veszi az osztrák és izraeli tapasztalatokat és a kurzusok majdani résztvevőiéit is. Az első tanfolyam súlypontja az üldöztetés - embermentés hazai problémaköre lesz. Mert a Soá kapcsán népünk, nemzetünk becsületéről, értékeiről is szólni kell. Azokról az erkölcsiségükben rendíthetetlen magyarokról, akik szembehelyezkedtek a gyűlölethullámmal, az állami szintre emelt embertelenséggel.
Örömünkre szolgál, hogy a háborús embermentés tudományos vizsgálata során mind több esetet sikerült feltárnunk. Magyarországról immár közel 450 - sokféle foglalkozású, eltérő társadalmi helyzetű polgár, többségben nők, mellettük egyháziak, katonák és rendőrök - vannak az Izrael Állama által elismert embermentők, a Világ Jámborai rangos sorában.
A Holocaust Dokumentációs Központ ismételt javaslatára az év augusztusában Jeruzsálemben a Világ Jámbora címmel posztumusz kitüntették a pannonhalmi bencés rend 1944-1945-ben kiemelkedően helytállt, életét az üldözöttekért hosszú, vészterhes hónapokon át kockáztató Kelemen Krizosztom főapátot és inasát, a máig a pannonhalmi Várhegyen élő Torda Lajost.
A világszerte tekintélyes, mindenkor kimagasló elismerés többszörösen megérdemelt. Tiszteletteljes köszöntésem az alkalomból legyen indíttatás, hogy Pannonhalma második világháború alatti menedék és végvár szerepe, a nemzetért kifejtett odaadó szolgálata a Soá históriájának részeként is kerüljön a tankönyvekbe, minden magyar szívébe.