Várszegi Asztrik

Magyar megfontolások a Soáról

 

1996 szeptemberében II. János Pál pápa megerősítve közösségünk 1996-os millenniumi párbeszéd-törekvéseit, az alábbiakat mondta nekünk szóló tanításában.

"És te, pannonhalmi bencés közösség, légy továbbra is - mint hegyre épült város - fényforrás e vidék és az egész nemzet számára. Maradj hűséges ehhez a hivatásodhoz, amint azt az elmúlt évszázadok során is tetted. Vezesd továbbra is az új nemzedékeket az emberi és isteni bölcsesség útján, és hogy ebben változatlan eredményességgel sikeres legyél, Szent Benedek szavai szerint magad is válj tanítvánnyá "az Úr szolgálatának iskolájában". (Szent Benedek Regulája, Prol. 45.).

Ha szorgalmas tanulóként Isten szavára hallgattok, kedves Testvéreim, szívetek készségessé válik mindarra, amit az Úr mond nektek válaszként a történelem minden egyes korszakának elvárásaira. Legyetek éberek és figyelmesek "az idők jeleinek" a fürkészésében, az Úr iránti alázatos engedelmesség megtartásában, hogy az üdvösségnek helyesen értelmezett üzenetét eredményesen adjátok tovább.

A mindennapi szolgálat során mozdítsátok elő a keresztények egységét, párbeszédre lépve mindenkivel. Az ökumenikus mozgalom nagy hasznot meríthet abból, ha elkötelezitek magatokat a dialógusra, a másik fél meghallgatására és a közeledésre. Legyen a ti apátságotok mindig nyitott otthon a testvérek gondjai előtt."

II. János Pál pápa Emlékezünk: megfontolások a Soáról címen kiadott körlevele alkalmat kínált arra, hogy gondolatát tovább vigyük, annak magyar vonatkozásait megvizsgáljuk. Ezt a célt tűzte ki a Pannonhalmán megrendezett tudományos konferencia 1998 novemberében. A pápai körlevélben érintett témák közül a legfontosabbakat jártuk körül, megvizsgálva Soá tragédiáját a múlt és jelen magyar történeti összefüggésében. Nem szerettük volna, ha a dialógus csupán fájó sebeket tép újra fel, és azt sem, hogy különböző témák rideg elemzése legyen. Azt szerettük volna, hogy ami elhangzik, emlékezéssé váljon. Az emlékezés pedig párbeszéddé. Emlékezés által szeretnénk gyógyulni. A tudományos összejövetel és a nyomában született kötet a kiengesztelődést és a társadalmi megbékélést szolgálja, vagy legalább tudatosan vállalt kezdete e megbékélésnek.

Amikor Pannonhalmán összegyűltünk, meghallgattuk egymást, meghallottuk az előadók szaván át a zsidóság fájdalmát, elmondtuk önkritikusan: miként látjuk a Soát. Igyekeztünk, hogy a konferencia az okos és nyílt szó helye legyen, amely nem torpan meg a tények újra kimondásánál, hanem feloldást és megoldást keres, a felemelkedés útját, s végső soron a közös Atyához vezető utat.

A kötetnek, amelyet az olvasó a kezében tart, az a feladata, hogy másokhoz is eljussanak az ott elhangzott gondolatok.

"Megosztott világunkban csak egy nagy, vonzó látomás irányába szabad mozdulnunk, visszafelé soha. Világunkban Káin és Ábel öröksége folytatódik, de ezt mindig, ma is el kell utasítanunk. Egy Atya gyermekeiként csak egy út lehetséges számunkra: az egységé és a békéé, a testvériségé és a barátságé." [1]

Nemcsak távlatunk, látomásunk van, hanem igen nagy felelősségünk is. Azoknak, akik Istenben hisznek, egy Atyának gyermekeiként kell a közös felelősséget vállalniok. Nem folytathatjuk felelőtlenül az elhibázott és félreértett, szenvedésekkel terhes múltat, és nem okozhatunk újabb fájdalmat.

A zsinat így tanít: "nem könyöröghetünk pedig Istenhez, mindnyájunk Atyjához mindaddig, amíg Isten képmására teremtett emberekkel szemben megtagadjuk a testvéries magatartást". [2]

Ha csupán egymásra tekintünk, akkor a másik bűneit látjuk, ha egy irányba tekintünk, a közös Atya irányába, akkor erőnk lesz magunkban megbékéltetni a múltat, nemcsak egymás bűneit és gyengeségeit látni, hanem azt a közös célt, amelyre egyugyanazon Országba mindannyian meg vagyunk híva.

 

Jegyzetek

[1] Gian Franco SVIDERCOSCHI: Levél egy zsidó barátomhoz. II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátsága. (Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Schweitzer József országos főrabbi ajánlásával), Aura, h. n., 1993. [vissza]

[2] Nostra aetate, 5. [vissza]