Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindenekelőtt engedjék meg, hogy a Magyarországi Krisna Tudatú Hívők Közössége nevében köszönetemet fejezzem ki azért, hogy egy nem zsidó-keresztény világvallás, a hinduizmus képviselőjeként meghívást kaptam erre a tartalmas párbeszédre és együtt gondolkodásra. A konferencia témája, a nemzeti identitás kérdésének, illetve a nemzeti azonosság különböző vonatkozásainak megtárgyalása, közösségem tagjai számára és nekem személy szerint is rendkívül fontos kérdést jelent. Pataki Ferenc a korábbiakban nagyon világosan megadta az identitás definícióját, számomra azonban tisztázatlan maradt a nemzet, illetve a nemzeti identitás fogalma. Vajon mitől magyar egy magyar? Milyen kölcsönhatásban áll egymással az ember vallási és nemzeti identitása? Magyarabb volt-e a keresztséget felvett István például a pogánynak megmaradt Árpádnál?
Béres Tamás és Pataki Ferenc egyaránt leszögezte, hogy az identitás meghatározása az individuum szintjén történik. Bennem felmerül a kérdés: ha én a magyar föld szülötteként, magyar nyelv és irodalom szakos tanárként, hazájáért felelősséget érző és tenni akaró állampolgárként, de hindu vallásúként magyarnak definiálom magam, vajon a nemzet többsége elfogadja-e választásomat? Értelmezhető-e számára ez az önmeghatározás? Vagy idegenként tekintenek reám saját szülőföldemen?
A magam számára adott válasz így hangzik: mi elsősorban emberek és - mivel vallásos közegben, vallásos emberek között tartózkodunk, ki merem mondani - Isten gyermekei vagyunk (teljesen mindegy, hogy ezt az Istent Jahveként, Allahként vagy Krisnaként szólítjuk meg), és csak másodsorban egy bizonyos vallás és egy bizonyos nemzet tagjai. Meggyőződésem szerint ezek mind fontos, ám nem egyenrangú, egy szinten álló identitások. A prioritások felcserélésével intoleranciának, háborúskodásnak adhatunk teret, legyenek azok akár vallási, akár politikai indíttatásúak. Ha az emberség kategóriája helyett a nemzeti identitás kapja az elsődleges szerepet, akkor az történik, ami Koszovóban, ha pedig a vallási meggyőződés, akkor például az írországihoz hasonló problémákkal találjuk szembe magunkat. Martonyi János kijelentette, hogy elismeri a világvallásokban lévő értékek univerzalitását, de a kulturális környezet szerinte nem hagyható figyelmen kívül. Igaza van. Kérdés azonban, hogy zsidó-keresztény kulturális közegben lehet-e egyenrangú állampolgár, a társadalom egyenrangú tagja egy nem zsidó-keresztény ember, vagy - Komoróczy Géza "szitokszavát" megidézve - lehet-e vallási és politikai értelemben pluralizmusról beszélni? Lehet-e a történelem kerekét visszaforgatni, s figyelmen kívül hagyni a globalizált világ törvényszerűségeit?
Úgy gondolom - Törzsök Erikával egyetértve -, nagyon fontos, sőt életbevágó feladatunk fogalmaink állandó újrafogalmazása, a társadalmi valóságnak megfelelő tartalommal való megtöltése. Ha ezt nem tesszük, akkor konfliktusoknak, nézeteltéréseknek, előítéleteknek nyithatunk teret, ez pedig ellentétben áll úgy a vallásos ember, mint a világi értelemben vett morális ember szándékaival. Ez mindannyiunk felelőssége.