Vajon mire gondolnak honfitársaink Magyarországnak az Európai Unióhoz tervezett csatlakozása kapcsán? A legtöbben talán arra, hogy Magyarország végre a gazdag országok klubjához fog tartozni, amilyen például Németország, Nagy-Britannia vagy Franciaország. E honfitársaink elfelejtik, hogy az Európai Unió az 1970-1980-as évek óta, vagyis Nagy-Britannia, Írország, Dánia, majd Görögország, Spanyolország és Portugália csatlakozása óta már nem csupán gazdasági egyesülés, közös piac. Az egyesülés célja már nem kizárólag a tagországok gazdasági érdekeinek előmozdítása, hanem egy olyan politikai közösség kialakítása, amely a gazdasági érdekekkel, legalábbis elvben, egyenrangúnak tekinti a közösségbe tartozó európai polgárok emberi és szociális jogait, a természeti környezet védelmét, tehát mindenkinek a jó élethez való jogát.
Napjaink politikai diskurzusaiban sokan és sokféleképpen beszélnek az Európához való csatlakozásról. Politikailag korrektnek - egyelőre legalábbis - az számít, ha valaki e csatlakozással egyetért. E beszédmóddal azonban mégis baj van, mert kimondatlanul adottságnak veszi azt a gazdasági és politikai entitást, amelybe megfelelő felkészülés után beléphetünk. EU-kompatibilisnek kell lennie egyebek mellett a magyar jogrendszernek, Schengen-kompatibilisnek a magyar határőrizetnek, a magyar mezőgazdasági termékeknek pedig minőség és vegyszerezettség szempontjából meg kell felelniük az EU normáinak.
De helyes-e, ha politizáló honfitársaink egyszerűen adottnak veszik az EU-ban uralkodó értékeket, egyszerűen alkalmazkodni próbálnak hozzájuk, és ehhez a szolgai EU-követéshez próbálnak minél több pénzt lenyúlni Brüsszelből? Nem tudna-e Magyarország inkább úgy tagjává lenni az EU-nak, hogy a csatlakozásán keresztül új értékekkel próbálja gazdagítani az Európai Uniót?
Szép számmal vannak ugyanis olyan területei az EU életének, ahol alapos reformokra és újításokra van szükség mind az intézmények, mind a mentalitás vonatkozásában.
A globalizáció térhódítása óta a gazdag Nyugat-Európában is recsegnek-ropognak a jóléti állam intézményei: a munkanélküli segély, a baleset- és betegbiztosítás, a fizetett szabadság. Nyugat-Európa nagyvárosaiban is nagy számban vannak hajléktalanok, úgynevezett új szegények, akiknek a helyzete miatt jó érzésű nyugati polgárok szégyellik magukat.
Nyugat-Európában is élnek a normális társadalomból kitaszítottan, a rendes polgároktól lenézett és megvetett kasztként cigányok, akiket a hitleri Németország a zsidókhoz hasonlóan megpróbált teljesen kiirtani.
A kelet-európai nemzetiségi ellentétekhez - például románok és magyarok, szlovákok és magyarok, szerbek és albánok, szerbek és horvátok, szerbek és bosnyákok közti ellentétekhez - hasonlóakat a művelt Nyugaton is találhatunk. Ilyen például a baszkok és a spanyolok, a katolikus írek és a protestáns angolok közti ellenségeskedés.
A gazdag Nyugat-Európa megengedheti magának, hogy több pénzt költsön környezetvédelemre, különféle szűrőberendezésekre, a gépkocsikba való katalizátorok felszerelésére, és emiatt az EU országai lakhatóbbak, mint a kelet-európaiak. A természeti környezettel való rablógazdálkodás azonban mégiscsak Nyugat-Európából, a kapitalizmus szülőhazájából indult ki, és onnan terjedt el az egész Földön a környezet vonatkozásában az utánam az özönvíz-mentalitás, amely ma is uralkodik a Föld összes országában.
Az EU-hoz csatlakozni kívánó országok - köztük Magyarország - megpróbálhatnának tehát újítani. Megtehetnék, hogy kreatív megoldást keresnek a fenti és más problémákra, elsősorban az igazságosság szellemében. Az igazságosság, Cicero szerint, az a szilárd és állhatatos akarat, hogy mindenkinek megadjuk, ami jár neki. De igazságosságon nemcsak egyéni erényt értünk, hanem egy olyan társadalmi rend objektív állapotát is, amelyben a társadalmat alkotó egyének egymással konkuráló érdekei és szükségletei úgy egyenlítődnek ki, hogy az állampolgárok tiszteletben tartják minden egyes ember egyenlő emberi méltóságát, kiküszöbölik a privilégiumokat és diszkriminációkat, és így mindenki egyenlő esélyekhez és lehetőségekhez jut.
Hosszú múltjuk, gazdag spirituális és morális hagyományaik birtokában az egyházak fontos szerepet játszhatnak egy valóban emberi Európai Unió arculatának formálásában és állandó megújításában. Például annak a zsinati folyamatnak a szellemében, amely az összes európai ország összes keresztény és keresztyén egyházában folyik az 1989. évi baseli ökumenikus konferencia óta. E konferencia a mai európai keresztények legfontosabb feladataiként a béke, az igazságosság és a teremtés megóvásának ügyét jelölte meg.