Martonyi János

A konferencia köszöntése

 

Tisztelt Országos Főrabbi Úr, Püspök Urak, Hölgyek, Főapát Úr, tisztelt Konferencia, kedves Mindnyájan, kedves Barátaim!

Köszönöm a meghívást, köszönöm a megtiszteltetést, és különösen köszönöm azt a lehetőséget, hogy legalább csekély mértékben hozzájárulhatok a zsidó-keresztény párbeszédhez, ehhez az ökumenikus együttgondolkodáshoz. Együttgondolkodáshoz az országról, Európáról, és talán a világról.

Az elmúlt években és most is rengeteget hallunk európai integrációról. Azt hiszem, hogy a közvélemény egy kicsit már elfásult a temérdek adattól, közléstől: jogharmonizációról hall, átmeneti engedményekről hall, intézményi reformokról hall, időpontokról hall, mindeközben azt is hallja, hogy kevés az információ, több kellene, keveset tudunk. Az információ mennyiségével bizonyosan nincsen baj, azt a kérdést azonban fel kell tennünk, hogy rendben van-e minden a minőséggel? Érezzük-e ennek a folyamatnak a lényegét, azt, ami mögötte van? Hiszen nem volt kétséges ötven esztendővel ezelőtt sem, hogy az Európai Gazdasági Közösség létrehozásának hátterében egy politikai célkitűzés, az egységes Európa megteremtése áll. Ez volt az a bizonyos finalité politique, a politikai cél, amely - nagyon is ésszerűen - úgy vélte magát megvalósítani, hogy a hosszú integrációs folyamat megvalósításához gazdasági alapokat, hátteret teremt.

A finalité politique mögött is volt azonban valami - egy bizonyos kép, egy bizonyos elképzelés Európáról. "Une certain ideé de l'Europe", mondták egykor és mondják most is, amelynek a megvalósítására törekszünk. De még e kép mögött is volt valami - egy értékrend, egy erkölcsi értékrendszer, amely Európa lényegét alkotja. Az európai integráció lényegét nem értjük meg, ha nem tudjuk megragadni ezt az erkölcsi értékrendet. És az erkölcsi értékrend mögött is van valami - az európai hagyományok által hordozott erkölcsi tartalom, amelynek kimunkálásában és fenntartásában a vallások szerepe megkerülhetetlen.

Európának, mondják, több gyökere van, de a legfontosabb, legmeghatározóbb köztük a zsidó-keresztény vallási hagyomány és értékrend, amely nélkül nincs, nem lett volna, és a jövőben sem lenne Európa. Felmerül a kérdés, hogyan viszonyul ez a vallási gyökér és a belőle kihajtott kultúrkör a többi nagy világvallás értékrendjéhez, és általában véve az univerzális, abszolút értékekhez? De megfogalmazhatjuk azt a kérdést is, mint sokan teszik, hogy vannak-e egyáltalán univerzális, abszolút értékek, vagy pedig a kultúrák olyan mértékben különböznek egymástól, hogy csak regionális, partikuláris értékekről lehet szó? Azt hiszem, hogy ma azért világos mindenki előtt, hogy léteznek ilyen abszolút értékek, és a nagy világvallások abban mind azonosak, hogy akarják és képesek ezeket az értékeket hitelesen közvetíteni. Elképzelhetők bizonyára más utak is ahhoz, hogy valaki ezeket az értékeket megközelítse, és senkitől sem szabad elvenni azt a jogot, hogy ezeket az utakat keresse. De senkitől nem szabad elvenni annak a meggyőződésnek a jogát sem, hogy a világvallások azok, amelyek megfelelőbb utat kínálnak ezekhez az univerzális értékekhez. Ezek az értékek pedig egyre jobban beszűrődnek az életünkbe, beszűrődnek a nemzetközi élet normarendszerébe, még akkor is, ha sokan úgy hiszik, hogy voltaképpen ezek olyan értékek, amelyek kultúrák és civilizációk összecsapásához vezethetnek, mert hiszen annyira különbözőek. Evvel kapcsolatban mindig eszembe jut egy sokat emlegetett példa. Egy francia professzor tartott előadást a mai Iránban; arról beszélt, hogy léteznek univerzális emberi értékek, és hogy ezért az emberi jogok univerzálisak, és azokat mindenütt általánosan el kell ismerni. A hallgatóság soraiból egy mollah emelkedett fel, és nagyon udvariasan szólt: kész elhinni, hogy vannak univerzális emberi jogok, amelyeket mindenütt be kell tartani, feltéve, ha meg tudják neki adni az emberi boldogság univerzális definícióját. Nem tudom, hogy a professzor mit válaszolt, de számomra a válasz kézenfekvő. Lehet, hogy másként vagyunk boldogok, lehet, hogy másként éljük át, éljük meg az örömöt, a boldogságot, de az biztos, hogy ugyanúgy halunk meg, ugyanúgy viseljük a szenvedést, ugyanúgy kell elviselnünk a megaláztatást, az eltiprást, a megsemmisítést. Ha máshogy nem, ebből a szemszögből biztosan el tudjuk fogadni, hogy vannak univerzális, abszolút értékek, és ezeket az értékeket kell nekünk univerzális szinten megvédenünk, együtt gondolkodnunk, hogy hogyan tudjuk ezt a legjobban megvalósítani.

Visszatérve Európához, valójában mi benne a sajátos? Mit értünk egyáltalán különös európai értékrenden, miközben univerzális rendről beszélünk, amelyet senki nem kerülhet el és nem kerülhet meg? Nos, én azt hiszem, hogy az értékek univerzálisak, de az a kultúrkör, az a kultúra, amelyen keresztül érvényesülnek, lehet eltérő. Ebben az értelemben lehet szó sajátos európai kultúrkörről, sajátos európai kultúráról, amelynek meghatározó eleme - ismét csak - a zsidó és keresztény vallásokból kibontakozott keresztény-zsidó kultúrkör. Ezt meg is tudjuk határozni. Középpontjában a szabadság áll, a szabad, dönteni képes és döntéséért felelős ember. A szabadság mellett pedig ugyancsak a középpontjában áll a szolidaritás és a szeretet, a megértés, a tolerancia, a befogadás, és a mindezekből eredő, mindezek által védett és oltalmazott sokszínűség, amely lehetővé tette azt, hogy Európában kis közösségek is fennmaradjanak, megőrizzék nyelvi, kulturális önazonosságukat, azonosságtudatukat, hogy adott esetben több azonosságtudattal is rendelkezzenek. A sokszínűség még gazdasági értelemben is a fejlődés egyik legfontosabb hajtóereje volt. Ez - a befogadás, a tolerancia, a megértés - tette lehetővé, hogy az európai társadalom ne kasztosodjék, ne merevedjék meg, képes legyen mindig tovább fejlődni, elfogadja egymást minden egyes közösség. Így érkeztünk el Európához, annak ellenére, hogy az európai történelmet, de különösen az XX. század történetét éppen ezeknek az értékeknek a semmibevétele és lábbal tiprása jellemezte. Éppen a katasztrófák túlélése és meghaladása volt az, ami az európai egységfolyamatot elindította, amely mára már megállíthatatlan, és messze-messze túlnő a gazdaság körén. Hiszen nagyon jól tudjuk, és a gazdasági elméletek is elismerik, hogy a gazdaságon túl nagyon fontos dolgok vannak. Röpke, a szociális piacgazdagság tanának atyja mondta, hogy a keresleten és kínálaton túl - "jenseits von Angebot und Nachtfrage" - vannak nagyon fontos dolgok. Ez az erkölcsi rend; az erkölcsi rend, amely összefogja a különböző rendszereket: a jogrendszert, a gazdasági rendszert, az alkotmányos rendet, és amely nélkül tehát nincs sikeres gazdaság sem. Ez a másik nagyon fontos eleme, jellemzője ennek az európai egységesülési folyamatnak. Amikor most, fél évszázad után szembesülünk az eddigi eredményekkel, az eddigi kudarcokkal, szembesülünk a továbblépés lehetőségével, és vázoljuk a következő ötven esztendőt meghatározó jövőképünket, megkerülhetetlenül szembetaláljuk magunkat az erkölcsi rend, az értékrend kérdésével: mi az, amit mi európainak érzünk, tartunk? Ha pedig ez így van, akkor megkerülhetetlenek a vallások, amelyek gondolkodásunkat alapvetően formálták és alakítják most is, és amelyek nélkül - sokunk meggyőződése szerint - nincs igazán szilárd, nincs igazán tiszteletben tartott erkölcsi rend. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy meghaladjuk a XX. századot. Ne feledjük el, emlékezzünk rá az idők végezetéig, de szilárdan határozzuk el, hogy egy egyesült Európa az, amely az értékeket tovább tudja vinni, amely az egész kontinens számára, és a mi országunk, Magyarország számára is megteremti a hasonló katasztrófák elkerülésének a lehetőségét.

Hát ezért hiszünk mi sokan az egységes Európában, és ezért hisszük, hogy ezt a folyamatot tovább kell vinni; minőségileg is tovább kell vinni, nem csak mennyiségileg, és ebben a folyamatban nekünk részt kell vennünk, és a gondolatainkkal is hozzá kell járulnunk ehhez. Örülök, hogy most egy középiskolában vagyok, ezért bízom abban, hogy mindannyian, idősebbek és fiatalabbak gondolkodunk Európáról, gondolkodunk a világról. A diákoknak is csak ezt tudom tanácsolni: pensez l'Europe, pensez l'Universe. Képzeljék el Európát, képzeljék el a világot, és ennek megfelelően cselekedjenek!

Biztos vagyok abban, hogy ez a konferencia nagyon sokat fog segíteni. Örülök a hírnek, még jobban a meghívásnak, köszönöm a figyelmet.