Irodalmi díjak és "a politikai korrektség diktatúrája"
A magyar sajtó is beszámolt arról, hogy Peter Handke Párizsban élő osztrák írónak ítélték az idei Heinrich Heine díjat. A döntést sokan, elsősorban politikusok kritizálták, így azt az adományozó düsseldorfi városi tanács visszavonta, majd Handke is jelezte, nem kívánja átvenni azt. Az ok a szerző Szerbiával kapcsolatos megnyilvánulásai, legutóbb a Milosevics temetésen való részvétele. A Der Standard oldalán bőséges összeállítás olvasható a témáról. Az írások két fő szempontból tárgyalják a történteket: egyrészt azt vitatják, hogy a politika mi módon és miért szólhat bele egy független irodalmi zsűri ítéletébe, másrészt Handke Szerbiával kapcsolatos véleményét és megnyilvánulásait elemzik. A Die Zeit Günter Grass Nobel díjas íróval beszélgetett az esetről. Günter Grassnak magának is volt hasonló élménye, amikor 1960-ban a brémai irodalmi díj odaítélése vált kétségessé. Igaz, nem politikai témák miatt, hanem mert a Bádogdob című művét pornográfiával vádolták. A jelen eset kapcsán Grass szerint egy városi tanács egyáltalán nem kompetens egy ilyen zsűri döntését felülbírálni. Arra a kérdésre, hogy akkor Handke szerinte jó választás volt-e a díjra, kifejtette, mennyire nem ért egyet a szerző Szerbiával kapcsolatos megnyilvánulásaival. Mint mondja, Handkénak mindig is volt hajlama, "a legértelmetlenebb érvekkel ellentmondani valaminek". Megemlíti, hogy Heine, mint egyébként Goethe is, élete végéig Napóleon tisztelője volt, függetlenül az általa okozott borzalmaktól is. Azon érvek alapján, amik alapján Handkét elítélik, Heinét is el lehetne ítélni. Ugyanakkor nem ért egyet a relativizálással sem, hogy egy írónak, költőnek nem kellene tisztábban látnia, és a tévedéshez való jog az írók különleges kegyelme lenne.
A felvetésre, hogy Németországban a "politikai korrektség diktatúrája" uralkodik-e, Grass azt válaszolja, hogy nem, de tabuk léteznek, amik nehézzé teszik egyes témákról az alternatív vélemények megfogalmazását, mert azokat meg se hallgatja senki. Ilyen volt szerinte a német egyesítésről általa megfogalmazott vélemény 89-90-ben és például az USA megítélése, vagy az a kérdés, hogy mik az okai a németországi szélsőjobboldal erősödésének.
Végül úgy látja, hogy az írók véleményére azért lehetnek kíváncsiak sokan, mert egyrészt jól meg tudják fogalmazni azt, amit sokan gondolnak, másrészt, ha anyagilag függetlenek tudnak lenni, a politikusokkal szemben esélyük van a gondolkodásbeli függetlenségre is.
http://derstandard.at/?url=/?ressort=Kulturdisput
http://www.zeit.de/2006/25/Interv_Grass_xml?page=1