Összefoglaló
Az MPRF 41. kongresszusáról

A kongresszus színhelye Baja volt. Alig húsz kilométerre egy de facto hadszíntértől a résztvevők egyfelől élvezhették a város kora tavaszi, békés hangulatát és a házigazdák - a magyarországi németek kultúrközpontjának személyzete - figyelmes gondoskodását, másfelől naponta érezhették, hogy milyen összetartozás-tudat forrása az a fenyegetettség, amelyről nem lehet nem tudomás venni, de nem lehet közvetle n eszközökkel kiküszöbölni sem. A Vajdaságból érkezettek az irántuk megnyilvánuló figyelem és együttérzés jeleit napról napra észlelhették és láthatóan nagyra értékelték.

Az előadások széles területről adtak áttekintést. A korrupció jelensége, társadalmi-gazdasági hatása az elmúlt években világszerte társadalomtudományi kutatások tárgyává vált. Sok eredmény született. Ezek újrafelfedezését elkerülendő kaptak felkérést a konferencián való részvételre olyan előadók, akik a közelmúltban hazai közleményeikben lényeges kérdéseket tárgyaltak és tisztáztak. Az általuk feldolgozott összefüggések közül különösen az alábbiak jelentettek fontos kiinduló pontot a kongresszus vitáihoz:

a korrupció erkölcsi-politikai természetű jelenség, létező és semmibe nem vehető normák megszegése, amelyet a jogi minősítések mesters égesen tagolnak;

a versenygazdaság szereplőiben szunnyadó, korrupciós ügyletekre hajló készség akkor aktivizálódik, ha a politikai életben a partikuláris érdekérvényesítést szolgáló, kijáró-elintéző magatartás válik mintává a közjó szolgálatával szemben;

a korrupció érzékelése és megítélése egy-egy adott társadalomban és kultúrában mindenekelőtt az erkölcsi normák tartalmának és érvényre jutásának függvénye;

a személyes integritásnak és ellenállásnak vannak esélyei a korrupcióval szemben, ha politikai szintű és érvényű akaratra támaszkodhat.

A kongresszus a tájékozódás területének kiszélesítése végett eddig mellőzött vagy kevés figyelmet kapott társadalomtudományi (egyebek között kulturális-antropológiai, szociál-pszichológiai, pszichiátriai, etológiai stb.) szakértők előadásait is meghallgat ta. Kiderült, hogy akadnak megkutatatlan megközelítésmódok, de nincs olyan diszciplina, amelynek ne lenne érdekes és eredeti mondanivalója a korrupcióról. Ezt a tanulságot is tömör megállapításokkal lehet szemléltetni:

a (mégoly kismértékű) normaszegés deformálja a személyiséget, álszent magatartásminták kialakulásához vezet;

a társadalmak kialakíthatnak korrupciót korlátozó eljárásokat, jómódú csoportok akár ,,meg is vásárolhatnak'' korrupcióval nem szennyezett életkörülményeket;

a korrumpálásra való hajlamnak vannak szociálpszichológiai gyökerei (például sorsunk befolyásolására irányuló igyekezetünk akkor is paraszolvenciára késztethet, ha világos jelek szerint erre nem lenne szükség);

a korrupció nem feltétlenül és nem minden körülmények között rossz dolog - jelezhet normahibát, abszurd közigazgatási viszonyokkal való társadalmi szembenállást, bizonyos helyzetekben a közjó elérésének eszköze lehet.

A Magyar Pax Romana Fórum programjával összhangban a teológiai, sprituális, erkölcsi, lelkipásztori, egyháztörténeti vonatkozások önálló előadásokban is napirendre kerültek, a plenáris vitáknak pedig állandó szempontját képezték. Ebben a gondolatkörben fogalmazódtak meg azok a felismerések, amelyek a katolikus, illetve keresztény világszemlélet számára talán a legfontosabbak. Közülük a következők érdemelnek említést:

a kisebb rossz választásának morálteológiai alapelve érvényben tartható, de korrupciós események megítélésénél történő alkalmazása nagyon finom megkülönböztetéseket, további elemzéseket követel meg;

tudomásul kell venni, hogy az egyház által évszázadokon át képviselt általános erkölcsi normákat a szekularizált világ ugyan nem tagadja meg, de félretolja, nem igényli és nem követi (távolról sem azért, mert koronként az egyházon belül is működnek korrupciós mechanizmusok);

a keresztény értékrendet valló polgári szervezetekben a korrupció kerülése, az ezzel járó hátrányok (adott esetben versenyhátrányok) vállalása kohéziós és példát szolgáltató hatású lehet, lényegében evangéliumi megalapozottságú feladat;

a közjó érvényesülését szolgáló normák vállalása ma nyilvánvalóbb és sürgetőbb keresztény feladat, mint az elmúlt évtizedekben, vagy a rendszerváltoztatás kezdetén;

a transzcendens egységtudat széttöredezésének (cor-ruptio) gondolata izgalmas asszociációk és allegorikus képzetek kiindulópontja lehet.

Sajátos dinamikát adott a konferenciának a konkrét gondokhoz, helyzetekhez kapcsolódó előadások szerencsés aránya és igényessége. Minden napra jutott egy-két olyan esettanulmány, amely (magyarországi, Kárpát-medencei vagy éppen nyugat-európai) példát elem ezve vetett fel gyakorlati kérdéseket és jutott el általánosabb következtetésekhez. Ezek körében hangzottak el például az alábbi megállapítások:

igaz, hogy a példaadással és a neveléssel kell kezdeni a korrupció megfékezését, de mivel kell folytatni?

hiteltelen korrupcióellenes kormányzati programok akár ronthatnak is egy kialakult helyzeten;

kelet-közép-európában a közjavak korrupt megszerzése négy évtizeden át volt elfogadott gyakorlat, a versenygazdaság felé vezető úton pedig a magánvállakozások sodrában háttérbe szorul a közösségi érték és érdek;

korrupciós jelenségek kisebbségi és többségi környezetekben egyaránt előfordulnak, az etnikai megkülönböztetés nem ad alapot minősítésre;

az egyház gazdálkodásában is helyénvaló az átlátható és szakszerű mechanizmusok kialakítása, a megalapozatlan gyanakvás eloszlatása és a példamutatás jegyében is;

A résztvevők aktivitása meghatározta a kongresszus hangulatát. Másfél-két órás plenáris viták követték az előadásokat. Sok volt a rövid és magvas hozzászólás. A résztvevők egymással és az előadókkal is párbeszédet nyitottak. Az előadók élvezték ezt a hely zetet, mondanivalójukat gyakran egészítették ki és nem ritkán megállapításaikat is pontosították a vitában. Többségük a folyamatos jelenlétet nem tudta vállalni, ezért velük szemben a résztvevők előnye fokozatosan nőtt - a hallgatóság napról napra szélesebb összefüggésekben gondolkodva latolgathatta az újabb és újabb előadók meglátásait, megállapításait.

Ez a hatás ellensúlyozta a kifáradás és elfásulás mindig fenyegető folyamatát. Az utolsó napig élénkek voltak a viták, sőt maradt erő és gondolat a záró megbeszélésre is. Ez utóbbi nem vállalkozott végkövetkeztetések vagy ajánlások megfogalmazására. Abban alakult ki egyetértés, hogy a MPRF programjában projektként szereplő témakör számára a kongresszus előadásai és vitái további feldolgozásra és összegzésre érdemes anyagot jelentenek, amelyet a folytatódó munkában kell - és lehet is - felhasználni.

A kongresszust záró beszélgetés egyik meghökkentő megjegyzése mindenkit ráébreszthetett arra, hogy a teljesség elérésének kockázata egyelőre csekély. A vitavezető a hangfelvételeket készítő (csendes jelenlétben a konferencián a legtöbb időt eltöltő) technikushoz fordult és megkérte, mondaná el ő is, milyen benyomásai támadtak. Az addig szótlan, de láthatóan figyelmes és érdeklődő fiatalember két tömör mondatban hívta fel a figyelmet arra, hogy nem esett szó a kérdéskör fonák oldaláról, a korrupció által okozott kárról, sérelmekről, azok mértékéről és orvoslásuk lehetséges eszközeiről.

További kiegészítésekre (például a munkakapcsolat, a baráti segítség és a korrupt együttműködés finomabb megkülönböztetésére) vonatkozó javaslatokat többen felvetettek. A hozzászólásokból kibontakozó összkép önmagában is sok tanulságot kínál és összegzésre érdemes. A műhelymunka pedig olyan összefoglaló áttekintést eredményezhet, amely eljut a szintézis lehetőségének határáig, és keresztény értékrendbe ágyazott támaszt ad a konkrét korrupciógyanús helyzetekben megúszhatatlan, felelős egyéni döntések vállalásához.

A kalocsai népviseletes stólákkal koncelebrált Veni Sancte, a MPRF munkáját figyelemmel kísérő püspökök jelenléte, érdeklődése és megnyilatkozásai, a reggeli szentmisék alkalomhoz és tárgyhoz illeszkedő evangéliumi részletei, az ezekhez kapcsolódó homiliák létrehozták és folyamatosan fenntartották azt a lelkületet, amely a látszólag legszikárabb szakmai megfontolásokban is fel tudta fedezni a spirituális és transzcendens vonatkozásokat. Sokan jegyezték meg távozáskor, hogy szerény várakozásokkal érkeztek, és meglepődéssel adták át magukat a keresztény szempontból viszonylag egyszerűen elintézhetőnek vélt témakörben színes, izgalmas és továbbgondolásra érdemes benyomásoknak. A KMÉM tagjainak előadásai, hozzászólásai jelezték, hogy a téma feldolgozása számukra is kihívást jelentett, tanulságos és gyümölcsöző volt.

Scharle Péter

Statisztika

a kongresszuson 13 országból 199 fő vet részt átlagosan 3,5 napot ott töltve

a részvevők 40%-a nyugdíjas volt

---

titkarsag@magyarpaxromana.hu