Magyarország Katolikus Egyetemét 1992-ben hozta létre a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, kibővítve a Hittudományi Kart 1992-ben a Bölcsészettudományi-, majd 1995-ben a Jog- és Államtudományi Karral. Ha valaki arra kíváncsi, mitől lesz katolikus egy egyetem, a választ különböző szempontok szerint keresheti. Mivel nekem szorosabban a Bölcsészkarral van kapcsolatom, így az egyetemről beszélve csak az ottani jelenségeket veszem számba.
A Kar Szervezeti és Működési Szabályzatának elején (2. § ) ez áll: ,,A Kar oktató-nevelő és tudományos munkájának célja, hogy - a tantervben meghatározott követelmények érvényesítésével - nemzetközileg magas szintű szakmai ismeretekkel és hivatástudattal rendelkező, a keresztény szellemiséget ismerő bölcsészeket és tanárokat képezzen.'' Az egyetemi oktatóknak törekedniük kell ,,az Egyetem katolikus jellegének biztosítására ill. annak tiszteletben tartására'' (24. § 4., 40., 41. § 3. pontja), a hallgatóknak pedig kötelességük ,,az Egyetem katolikus jellegének és a jó erkölcsnek a tiszteletben tartása'' (43. § 3.d. pont).
Ugyanezt hangsúlyozza a tanárokkal a munkaszerződésükkel egyidőben aláíratott Etikai Codex is: a Kar tanárai 1. ,,Oktatói és nevelői tevékenységükben mindent megtesznek az egyetem katolikus jellegének erősítéséért. 2. Kutatóként munkájukat a katolikus tanítás szempontjainak figyelembevételével, az egyházi közösség tudományos színvonalának emeléséért végzik az Ex corde Ecclesiae előírásai szerint. 3. A nem katolikus tanárok is kötelesek az Egyetem katolikus szellemiségét tiszteletben tartani, attól eltérő saját meggyőződésük az egyetemi munkájukat nem befolyásolhatja.''
A Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat elején (Preambulum) szintén szerepel a ,,keresztény szellemiség'' fogalma: ,,A Pázmány Péter Katolikus egyetemet a Magyar Katolikus Püspöki Kar Konferenciája alapította az Apostoli Szentszéki Nevelési Kongregáció majd a Magyar Köztársaság Országgyűlésének jóváhagyásával. Egyetemünk tehát katolikus egyházi intézmény. Aki az egyetemre jelentkezik, egyszersmind vállalja, hogy a keresztény szellemiséget tiszteletben tartja és ennek normáit elfogadja, s ez magatartásában is megnyilvánul.''
A hallgatókra vonatkozó Fegyelmi Szabályzat szerint fegyelmi vétséget követ el az a hallgató, akinek ,,az egyetem területén és azon kívül viselkedése nem felel meg a keresztény normáknak, nem az egyetem jó hírnevének kialakítására és megtartására törekszik.''
Az idézett dokumentumokban visszatérő ,,keresztény szellem'' és ,,katolikus jelleg'' fogalmak jelentését tisztázandó az egyetemi lelkészt kérdeztem meg. Ő a már az etikai kódexben hivatkozott Ex corde ecclesiae kezdetű pápai iratra utalt (II. János Pál apostoli rendelkezése a katolikus egyetemekről, SZIT 1991).
Én ezzel a dokumentummal nem a munkaügyi osztályon találkoztam először (ott nem kérdezték meg az etiaki kódex aláíratásakor, hogy ismerem-e), hanem öt évvel ezelőtt az egyetemi lelkészségen: az akkori lelkész másolt néhány példányt, volt is róla pár beszélgetés a lelkészségen. A mostani lelkésztől kértem volna egyet, de neki is csak egy példánya van, lefűzve. A munkaügyi osztályon is érdeklődtem, tudnának-e adni nekem egy példányt, de azt mondták, hogy csak egy van nekik lefűzve, azt nem adhatják ki: menjek a dékániába. A dékáni hivatalban ugyanezt a választ kaptam, csak onnét a rektori hivatalba küldtek, Budapestre. Végül bementem a könyvtárba, hogy onnét kérjek egyet. A könyvtáros levette az egyetlen, helyben olvasható példányt, és amikor megkértem, hadd vigyem el pár percre fénymásolni, azt mondta, hogy ,,Nyugodtan elviheti, amióta én itt vagyok (több éve!), még soha senki nem kereste.''
II. János Pál pápa szerint a katolikus egyetem az Egyház szívéből született, s privilégiuma, hogy a valóság két rendszerét szellemi erőfeszítéssel egyesítse (1. pont). Feladata, hogy feltárja a kinyilatkoztatás és a természet mélységeit, hogy az értelem és a hit egyesült ereje képessé tegye az embereket embervoltuk teljességének felismerésére (5. pont). Keresztény inspirációja révén rendelkezik a kutatás erkölcsi, lelki és vallási dimenziójával is, és a tudomány és technika eredményeit a teljes emberi személy perspektívájából méri fel (7. pont). Célja intézményes módon biztosítani a keresztény jelenlétet az egyetemek világában. Lényegi tulajdonságai a keresztény eszmeiség, a tudományos reflexió a hit fényében, hűség a keresztény üzenethez és intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség szolgálatára a transzcendens cél felé. (13. pont). A kutatás és oktatás segítségével a hallgatók megtanulják a különböző tudományágakat, hogy valóban kompetensek legyenek azon a szakterületen, amelyeken a társadalom és az Egyház szolgálatára szentelik magukat, ugyanakkor arra is készek legyenek, hogy hitüket megvallják a világ előtt. (20. pont) Az Általános normák 4. cikkelyének 4. § -a kimondja, hogy a nem katolikus oktatók nem kerülhetnek többségbe az intézményen belül; illetve az 5. § minden hallgatónak lehetővé kell tenni, hogy részt vegyen a katolikus tanításokról szóló kurzusokon. A 6. cikkely 2. § -a szerint megfelelő számú képzett embert - papot, szerzetest és világit - kell kinevezni, hogy lelkipásztori szolgálatot nyújtsanak az egyetemi közösségnek.
A keresztény szellemiség megvalósítása a gyakorlatban egyrészt minden egyetemi polgár személyes ügye; másrészt megvannak az intézményi feltételei. Más bölcsészkarokhoz képest a katolikus egyetemen az első két évben a hallgatóknak sokkal több általános műveltséggel és hitélettel összefüggő előadást kell (kötelező, nem fakultatív) hallgatniuk. A szakirányú oktatást megalapozandó a diákok komoly filozófiai és vallási alapokat sajátíthatnak el: például görög filozófia, középkori keleti-, középkori nyugati filozófia, újkori filozófia, logika, érveléstechnika, ismeretelmélet, antropológia, etika, metafizika, kozmológia és vallásfilozófia, Újszövetség, Ószövetség, egyházatyák irodalma. A speciális érdeklődésűek számára nyitott a hebraisztika, ógörög, arab vagy a művészettörténet és esztétika szak, vagy a nem önálló szakként, hanem programként működő mediévisztika, régészet, literátor, lexikológiai, névtani program, s a régi magyarországi irodalom, a vallástörténet a hellenisztikus és római korban, a finn és a Kanada specializációk. Az igényesebb diákok szakmai fejlődését szolgálja a Prohászka Műhely Szakkollégium. (Tantárgycsoportjai: tudománytörténet, tudományfilozófia, logika-érveléstechnika, írástechnika; e mellett a tutorális kutatószemináriumok egy-egy adott téma publikációra kész feldolgozását szolgálják.)
A tanulmányi munkán kívül a személyes hit megélésének, növelésének (vagy épp a hitre jutás útjának) egyik lehetséges ,,terepe'' az egyetemi lelkészség. Ahogy a pápai dokumentum 39. pontja mondja, az egyetem katolikus jellegének természetes kifejezéseként az egyetemi közösségnek gyakorlati bizonyítékát kell adnia a hit megnyilvánulásának a napi tevékenységben, az elmélkedés és az ima fontos pillanataival.
A campus első lelkésze a piliscsabai plébános volt, s a lelkészségi szoba egy alagsori, ablaktalan kis helyiség. Kápolna 1997 őszéig nem volt. Ekkor kapott a kar új lelkészt - aki már a campuson lakik, de csak heti két és fél napot tölt kint Piliscsabán, mivel neki sem ez az egyetlen állása -, akinek sikerült két kis, egymásból nyíló helyiséget szereznie az akkor felújított-újjáépített adminisztrációs épület emeletén - a folyosóról nyíló lett a kápolna, a belső a ,,hivatali'' szoba. Engedélyt kapott, hogy a szomszédos előadóteremben tarthassa a heti egy, déli misét, illetve az egyéb összejöveteleket.
Amikor felépült a campuson a kollégium - mivel az egyben lazarista rendház is (két szláv nemzetiségű, magyarul törve beszélő atyával) -, a központi helyen lévő kápolnát megszüntették. A szinte mindenfajta közlekedési útvonalból kieső kollégium-, illetve rendháznak az eddiginél is kisebb kápolnája lett a campuson a Szentségi Jézus ,,lakóhelye''. A heti egy déli mise a kápolna mellett celebráltatik (az egyébként kollégiumi könyvtárként funkcionáló helyiségben), egyre fogyó résztvevőkkel. (A napi misére vágyók meglehetősen bajban vannak: hétfő, kedd, csütörtök és vasárnap este fél nyolckor, illetve szerda délben minden nap más kápolnában van erre lehetőség. A klotildligeti templom gyalog egy jó húsz perces séta, a piliscsabai pedig inkább fél óra a campustól.)
Bár az egyetemi lelkészség meghirdetett programjainak száma egyre növekszik (lelki nap, lelkigyakorlat, vitadélután, zarándoklat, kirándulás), az érdeklődés inkább csökken. Ennek oka leginkább az egyetem sajátosságaiból adódik. Nagyon ritka, hogy valaki négy-öt évig folyamatosan részt vegyen a lelkészség munkájában, hisz sokan töltenek egy-két félévet vagy évet külföldön ösztöndíjjal, mások ilyen-olyan okkal évet halasztnak, esetleg más egyetemre mennek át tanulni. Másrészt szintén gond az, hogy a lelkészségre tulajdonképpen csak a régi közösségét elveszített, új, nagyobb vonzerővel bíró társaságot nem találó diákok kerülnek be aktív tagként - s ha számukra bármilyen okból vonzóbb közösséget találnak, hamar lemorzsolódnak. Komoly problémát jelent az is, hogy mindössze alig négyszáz diák lakik kollégiumban (a campus területén csupán száz fiú), s a további kétszáz albérletben (illetve falukollégiumban): az ingázók pedig (létszámuk 1300 körüli), amint véget értek az óráik, rohannak haza - ráadásul a könyvtár gyenge ellátottsága miatt még a kint lakók is szinte naponta feljárnak Budapestre. (A tanárokra ugyanez vonatkozik, csak még kiélezettebben: a közel kétszáz főállású és több mint kétszáz óraadóból mindössze négy lakik Piliscsabán, s még bő tízen alszanak heti egy-két alkalommal vendéglakásban.) Mivel a tanórák reggeltől estig folyamatosan tartanak, szinte lehetetlen olyan időpontot találni, amikor minden érdeklődő ott tudna lenni a programokon. Ilyen okból a campuson katekézist tartani egyáltalán nem lehet, s a kollégiumi esti (nyolc, fél kilenc) időpontra is meglehetősen nehéz összetoborozni a társaságot, mivel sokan inkább az órákra készülést választják a lelki program helyett. (Érdemben mindössze egy kollégiumban működik a katekézis, változó létszámmal és tematikával, kezdve a bibliaórától a zsinati dokumentumok vagy lelkiségi irodalom olvasásáig.)
A lelkiségi mozgalmak - bár inkább csak a lelkész jóvoltából, kezdeményezésére - halványan bár, de képviselve vannak a campuson: ezzel kapcsolatban is az a probléma, hogy nehéz a folyamatos jelenlétet biztosítani. A különböző szerzetesrendek egy-egy egyetemista növendékük (esetleg egy-egy szerzetestanár) által képviseltetik magukat a Karon - ők azonban a saját közösségükben tevékenykednek, kevésbé van idejük, lehetőségük a lelkészséget erősíteni. (A diákok által kezdeményezett programok közül talán csak a Taizéi imaóra maradt fenn több-kevesebb folytonossággal; a kollégiumi családesték pedig nem annyira az érdeklődés csökkenése, mint az érdeklődők más irányú elfoglaltsága, leterheltsége miatt szünetel.)
A lelkészt sokan keresik fel alkalmi lelki tanácskérés vagy esetleg rövidebb-hosszabb lelki vezetés, illetve keresztelési-, elsőáldozási vagy házassági előkészítés céljából - a lelkészség maga azonban inkább szolgáltató intézményként működik, s nem mint valódi közösség.