az egyház értékrendje már nem kizárólagos - bővül a választás lehetősége
Az ember sohasem elszigetelt individuum, hozzátartozik a társadalomhoz is, amely körbe veszi. Ennek következtében nemcsak részese, nemcsak passzív megélője a külvilág történéseinek, hanem alakítója is. Ez utóbbi megállapítás a rendszerváltás idején tűnt különösen igaznak. Kiderült azonban hamarosan az, hogy azok az alkalmazkodási kényszerek, amelyek a világhoz, az EU-hoz, valamint a belső átalakítás szükségességéhez kötődtek és kötődnek ma is Magyarországon, beszűkítik a játékteret.
Kiművelt emberfők toleráns sokaságának együttműködése helyett szekértáborok épültek, a választás két lehetősége, az előre vagy hátrafordulás közül az utóbbit választottuk. Beindultak azok a védekező mechanizmusok, amelyek eltántorítottak a ,,sötétbe ugrás'' kockázatától. A jövővel szembeni kishitűség akkor sem jelenthet önigazolást, ha tudjuk azt, hogy ez nem egyedi jelenség.
Az elmúlt évtizedek mélyben zajló változásai következtében a korszakos váltás folyamatai egyre inkább irreverzibilissé válnak. A globális és lokális szinten tapasztalható átrendeződés nem egy esetben egymással ellentétes hatásokat vált ki. Ennek következtében a homogenizáció és a differenciáció együtthatása jellemzi és határozza meg korunk globalizációs irányait.
Egyre általános az a tapasztalat is, hogy az ember plurális lehetőségek sokféle kínálatával szemben egyre inkább magára marad. Megnőtt a személyes döntések lehetősége, egyben kockázata is. A ,,lét elviselhetetlen könnyűségének'' megtapasztalásával szemben a fogyasztói társadalom globalizációval terjedő mentalitása kínál egyfajta megoldást a személyes döntések megkerüléséhez. A piac nemcsak az áruk és szolgáltatások kereskedelmét szabályozza, behatol a szabadidő, a kulturális és vallási tevékenység szférájába is. Nő a veszélye ezáltal annak is, hogy a ,,vallási termékek'' értékét nem az igazsága, hanem a ,,kielégítés kínálata'' határozza meg.
A globális hatások mellett Közép- és Kelet-Európa országainak mozgásterét még olyan alkalmazkodási kényszerek is terhelik, amelyeket régió-specifikusnak tekinthetünk. A fejlődés irányait alapvetően a politikai és technikai erőterek, a világnézeti tendenciák, a globális és az európai erővonalak határozzák meg. Ennek függvényében Magyarországnak is egyidejűleg kell végrehajtani azokat a feladatokat, amelyeket a világgazdasághoz való integrálódás, a globalizációs váltásokhoz és az EU feltételrendszeréhez való alkalmazkodás jelent. A korábbi struktúrák összeomlásával további feladat annak a civil társadalomnak a kiépítése, amely el tudja viselni a társadalmi, politikai, gazdasági rendszer átalakításával járó megpróbáltatásokat.
1. A globalizációval kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az összetett és sokdimenziós negatív és pozitív hatásokkal járó folyamat. A jelenlegi egységesülési folyamatok nemcsak a gazdasági globalizációra szorítkoznak, érintik a társadalmi, politikai, kulturális, vallási és a társadalom egyéb aspektusait is.
A világgazdasági globalizációs hatásokkal kapcsolatban elsősorban azt az alapvető kiszolgáltatottságot kell említeni, amelyet az olyan kis országok számára, mint Magyarország, annak a kényszere jelent, hogy úgy kell elviselni a nagy multinacionális befektetők jelenlétét, hogy az ország gazdaságpolitikai prioritásaitól szinte függetlenül alakítják a gazdaság szerkezetét. Ugyanakkor alternatívája ennek a gyakorlatnak nincs, mivel a kívülmaradás óhatatlanul ''balkanizálódást'', azaz periferizálódást jelent.
A kulturális és vallási globalizáció jelenségét vizsgálva fontos hangsúlyozni azt, hogy a globalizáció jelenlegi folyamata nem azonos a szekularizáció lineáris fejlődésével, sem a vallás(ok) homogenizációjával. A hitek pluralizmusának növekvő kínálatával erősödik a ,,vallási különbség'' jogának az igénye is. A vallási szinkretizmus új formái, új vallási gyakorlatok, új hitelvei jelennek meg, amelyet a tömegmédia előszeretettel nevez ''nyugatosításnak''. A kulturális globalizációt azonban hiba lenne a ,,nyugatiasodással'' azonosítani, annál is inkább, mivel a meghatározóan Dél-Észak irányú migráció révén növekvőben van a fejlettebb Északon is a nem keresztény vallások jelenléte.
Az értékrendek különbözőségével való szembesülés megnöveli a reflexió fontosságát. A reflektálás kényszere az egyén életének valamennyi területeire, így identitásra is kiterjed, amely magába foglalja a vallási identitást is. Ezáltal nő az individualizált identitás fontossága. Ez elsődlegesen a vallási hitek közötti választhatóságban nyilvánulhat meg. A kollektív felelőség érzésének a hiánya erősíti az egocentrikus individualizmust. Az új körülmények megkívánják az állandó reflektálást, adaptálást, amely újból és újból szembesíti az egyént saját hitével, önképével, identitásával.
A katolikus egyház továbbra is részese a globalizációnak, mivel ,,globalizált'', azaz ,,egyetemleges'' vallás. Történelme folyamán többféle formában (volt jelen és) gyakorolt befolyást a világ különböző régióiban. Elmondható ez más nagy világvallások esetében is. Közös jellemzőjük, hogy normákat, értékeket nyújtanak, alapvető kormányzati kapcsolatrendszereket építenek a magán és közszférában egyaránt.
2. Az EU-konformitásra való törekvés képezi az alkalmazkodás másik meghatározó követelményét. Tisztában kell lenni azzal, hogy az EU centrumától való távolság csak kismértékben csökkenhet. A csatlakozásra való felkészülés ugyanakkor egy olyan időszakban történik, amely egybe esik az európai keresztény civilizáció válságjelenségeinek sokasodásával. Korábban a nyugati keresztény-civilizáció képezte alapját annak a világrendnek, amelynek értékét, felsőbbrendűségét a világ más régiói számára is mintaértékûnek tekintettek. Ma már ez a szemlélet az európai kontinensen kívül érvényét vesztette.
Az ,,Európai Keresztény Civilizáció'' régi koncepciója tehát összeomlóban van. A választás lehetőségének ilyen bőségével még soha nem találkozhattunk a történelem folyamán. A posztmodern kozmológia felveti az új multikulturális és a hitek közötti összhang megteremthetõségét, amelynek lelki közössége az ökológiai, szociális és spirituális egységén nyugodhat. Ez azonban felkelti a fellazulás, a homogenitás veszélyérzetét is. Ezzel magyarázható az, hogy a modern szekularizációs folyamat kritikájaként, bizonyos klerikus elitek válasza a változásokra a hagyományos spirituális értékek restaurációja, a premodern patriarchális teológia helyreállításának kísérlete. A gazdaság és a teológia reflexiója a változásokra teljesen ellentétes, a gazdaság posztmodern stratégiája a neoliberalizmus, a gazdasági kreativitás, ezzel szemben a nagy történelmi vallásoké a restauráció, a pre-modern törekvések. A kihívást a tudomány fejlődése is fokozza. Különösen a természettudományok, ezen belül leginkább a fizika és biológia megjelenésének új paradigmája az, amely az egyház és tudomány növekvő dialógusával oldható fel.
3. A kihívások harmadik nagy körét a belső társadalom és gazdasági átalakítás kényszere adja. Ebből következik az, hogy a magyar társadalmi szerkezetváltás fő jellemzője a társadalmi polarizáció. Következményeként alakult ki az ún. fordított kétharmados társadalom. Míg Nyugat-Európában a társadalom kétharmad tartozik a középosztály vagy azon felüli rétegek körébe, Magyarországon a középosztályon alatti rétegek túlsúlya a jellemző. Ezáltal növekvő létszámú osztály reked kívül a társadalmi integráción, a felzárkózás reménye nélkül.
A társadalmat érintő hatások összetettsége mutatja, hogy egy olyan paradigma váltás elszenvedői vagyunk, amelynek számos eleme még bizonytalan és hiányos. Amit leginkább érzékelni lehet az a változás bizonytalansága, a biztos pontok megrendülése. Az élet kiszámíthatatlanná és tervezhetetlenné vált. Ennek megtapasztalása társadalomra, egyházra és emberre egyaránt vonatkozik. Jogos tehát Ulrich Beck müncheni szociológusnak azon kérdésfelvetése, hogy ,,Mennyi felbomlást tud az ember elviselni?'' A politikai és gazdasági rendszerek összeomlásával, a szociális biztonság megszűnésével az az értékvilág is meggyengült, amelyhez alkalmazkodni lehetett, ami az életet szilárdabb keretekbe foglalta. A magára maradottság úgy tűnik, nemcsak érzet, de valóság is, amelyet az egyén magában, családjában, munkahelyén, egyházában, a társadalomban, a világban egyaránt megtapasztal. Ugyanakkor Ulrich Beck kérdése úgy is feltehető, hogy ,,Mennyi felbomlást tud az egyház elviselni?''
Hiszen:
az egyház értékrendje már nem kizárólagos - bővül a választás lehetősége
az egyház intézményrendszere versenyhelyzetbe került, melynek reakciójaként
megmerevedik
az egyház pozíciói a civil társadalmon belül gyengülnek
Az elmondottakból logikusan következik az, hogy az egymás mellett, az egymás ellenében való létezés mélyíti a válságjelenségeket. Egyház és társadalom számára kiutat az a közös útkeresés mutathat, amely visszanyúlik a 2000 éves gyökerekig.