Beszámoló az IALRW budapesti kongresszusáról

 

Az International Association of Liberal Religious Women (IALRW) 2002. július 24-27 között Budapesten, a Novotel szállóban tartotta szokásos kongresszusát. A szervezetet japán nők alapították, és napjainkban ENSZ tanácsadó státusszal rendelkezik, legfőbb célja a világbéke elősegítése. Három évenként tartanak konferenciát, amely egyúttal a tisztviselők megválasztására is szolgáló alkalom. Az első nap legfőbb napirendi pontja a nyitó ünnepség volt, amelyen megismerhettünk egy nagyon szép, és a magyarok számára különleges szertartást.

A "víz szertartás" (water ceremony) a meghívóban is szerepelt, azzal a kéréssel, hogy mindenki vigyen magával otthonról egy kis vizet - tehát a Magyarországra érkező különböző nemzetiségű résztvevők mind hoztak magukkal egy kis japán, amerikai, angol vagy éppen erdélyi vizet a hazájukból. Elképzelésem sem volt arról, hogy miért írnak egy konferencia meghívójára ilyen különös kérést... Mígnem aztán kiderült, hogy a "víz szertartás" azt jelenti, hogy ezeket a különböző helyekről származó vizeket ünnepélyes keretek között összeöntik. Ez azt fejezi ki, hogy együvé tartozunk, és ahogy a vizek egymással elkeverednek, úgy oldódik fel minden, ami elválasztja az embereket egymástól (etnikai, vallási, kulturális, stb. különbségek). Amint azt egy amerikai hölgy elmesélte, ez a szokás az USA-ban divatos mostanában, vannak akik az utazásaikról visznek haza egy kis vizet különböző helyekről erre a célra.

A kongresszus második és harmadik napján előadások és kiscsoportos ismerkedések folytak. Az ismerkedéshez családi fotók nézegetése is hozzátartozott, amit szintén előre kértek a szervezők. A bemutatkozás során mindenki beszélt a családjáról, és arról a szervezetről, amelyet képvisel. Amint az sejthető, ezeknek a beszélgetéseknek is a sokféleségben megnyilvánuló egység és összetartozás felismerése volt a célja. A beszámolók nagyon személyesek voltak, így képet kaphattunk például arról, hogy milyen egy japán nő élete Szaúd-Arábiában, vagy mekkora nehézséget jelent egy 30 éves japán lány számára az, hogy férfiakkal is megtanuljon kommunikálni, mert az ő családja csak nőkből áll. Megtudtuk, hogy a japánok számára olyan magától értetődő dolog a Rissho Kose-Kai nevű buddhista irányzat létezése, mint számunkra a katolicizmus - csak a sokadik rákérdezésre értettük meg, hogy éppen a vallásukról és közösségükről beszélnek, aminek mi még csak a nevét sem ismertük.

Az előadók között több magyar hölgy is volt, ami nagyrészt Azam Bayburdi igyekezetének köszönhető, aki összegyűjtött néhány magyar résztvevőt a kongresszusra, így kapott meghívást a Magyar Pax Romana Fórum is. Előadott egy magyar zsidó közösség női rabbija, egy másik hölgy a kelet-közép európai cigányság történelméről és sorsáról beszélt.

Én csak a konferencia egyik napján tudtam jelen lenni, így a beszámoló korántsem teljes, csak ízelítőül tud szolgálni az összejövetel hangulatából. Mentségül szolgáljon, hogy maga az IALRW szervezete sem annyira az átfogó szellemi műhelymunkáról szól, mint inkább a személyes találkozások és barátságok által megvalósuló világbékéről.

 

Grézló Orsolya