Maarssenben november elején közel negyvenen vettek rész azon a találkozón, amely méltóságteljesen, a jól végzett munka tudatának örömével, és persze némi szomorúsággal hozott határozatot a hollandiai csoport hivatalos megszűnéséről. Négy évtizeden keresztül, évente többnyire két összejövetellel, közel száz előadás meghallgatásával és megvitatásával ez a csoport a nyugateurópai magyar emigráció egyik legjobban működő katolikus értelmiségi közösségeként vált ismertté, megbecsültté. Az intellektuális teljesítmény mellett túl nem becsülhető jelentősége volt annak a támogatási programnak is, amelynek forrásait összegyűjtötték, és azokból az elmúlt másfél évtizedben mintegy 100 millió forinttal támogatták a Kárpát-medencei magyarság arra érdemes projektjeit.
A másfél napos program keretében három előadás hangzott el. Keresztesné Várhelyi Ilona (Debrecen) Mag köves és tövises földben? Erő a gyöngeségben? címmel a magyarországi keresztény értelmiség társadalmi hatékonyságáról, ennek növelési lehetőségeiről értekezett. Hangsúlyozta, hogy az értelmiségi lét ab ovo kisebbségi létforma. Kiemelte a szakmai küldetéstudat és eredményesség, a tudatos keresztény világnézet és életvitel szintézisének követelményét, amelynek hatása akkor erősödhet fel, ha nyilvánosságot is kap. Farkas Beáta (Szeged) előadása (Kovásznak elég? Keresztények a tudományban Magyarországon) megvilágította azokat a rendszerváltozási folyamatokat, amelyek eredményeként ma sok tudósról könnyen kiderülhet, hogy keresztény, de intézményes, véleményformáló közösséget nem alkotnak a közéletben. Ez különösen azért sajnálható, mert szép feladatuk lehetne visszahozni a közbeszédbe a józan és szakszerű elemzéseket, világos értékrendekre alapozott jövőképeket. A hit átadásának változásairól a katolikus intézmények rendszerváltást követő tevékenységéről Blanckenstein Miklós (Esztergom) Reményt és jövőt adok nektek ... címmel adott áttekintést. Kiemelte a felnőttkori megtérés előtérbe kerülését; a pasztoráció feladataként a hatalom megszerzésére irányuló törekvésekkel szemben az evangéliumi, krisztusi értékekhez kötődő, alternatív társadalom építését és a gettósodás elkerülését jelölte meg. Mindhárom előadást élénk és magvas beszélgetés követte.
A hollandiai csoportnak az ezredforduló után szembe kellett néznie azzal, hogy tagjai évről évre idősödnek, a fiatalabb generációk számára a hagyományos kapcsolattartási forma nem vonzó, a közösség vezetői - élükön Polgár Kornéllal és Budavári Gáborral - életük kilencedik évtizedéhez érkezvén már nem vállalhatják a hivatalos működéssel járó terheket, fiatalabb jelentkező pedig nem akad a feladat átvételére. Javaslatukra a csoport november 11-én délután bátor döntéssel kimondta az egyesület hivatalos megszűnését.
A BEWEGING van KATHOLIEKE HONGAARSE INTELLECTUELEN in NEDERLAND *PAX ROMANA* áldásos és áldozatos tevékenységért a magyar katolikus értelmiségi szerveződések körében sokan mondhatnak köszönetet. Megszűnésével a Magyar Pax Romana történetének egyik legszebb, leghitelesebb fejezete zárult le, amelyről tisztelettel és szeretettel ejthetünk szót jövőre, 50. kongresszusunkon is. Reméljük, hogy tagjai érzik ezt a megbecsülést, változatlanul körünkben maradnak és - immár informálisabb, de idejük és egészségük által megengedett módokon - sokszor találkozhatunk még velük. Köszönjük a segítséget, köszönjük a jó példát!
Scharle Péter