A találkozó programja"Férfinak és nőnek teremtette"
A fenti címmel tartotta ezévi tanulmányi napjait okt. 20. és 23. között a RMPR. Az összejövetel helyszíne a jezsuiták néhány éve épült kolozsvári Manrézája volt, amely kellemes környezetet biztosított a mintegy nyolcvan résztvevőnek, akik között jelen voltak a KMÉM és a MPR képviselői is. A magyarországi résztvevők számára szokatlan és örömteli látvány volt a sok fiatal, akiknek zömét a Babes-Bolyai és a Sapientia egyetemek különböző városokból érkezett hallgatói tették ki, de végig aktívan részt vett a rendezvényen a gyulafehérvári szeminárium nyolc ötödéves teológusa is.
A több országból érkezett előadók - köztük a kolozsvári egyetem igen felkészült fiatal civil teológusai - a férfiaknak és a nőknek az egyházban betöltött szerepét, lehetőségeit, korlátait és feladatait vizsgálták különböző szempontból.
A bevezető előadást Mustó Péter SJ (Szeged) tartotta azt a kérdést téve föl, hogy egyoldalú, egynemű-e az Egyház. Az ún. női problematikát a szegregációval kapcsolatos személyes tapasztalataiból kiindulva közelítette meg, hangsúlyozva az ezt illető európai érzékenységet. Rávilágított arra az összefüggésre, ami az önmagunkról alkotott benső képünk és az egyházról kialakuló képünk között van. Ez utóbbi egyébként a történelem során a társadalmi fejlődéssel együtt változik. A matriarchális társadalomban az isten "női" volt, a patriarchálisban "férfi". A mai teológiai felfogás szerint Isten "kétnemű", a férfi és a nő együtt képmása Istennek.
Zamfir Korinna egzegéta (Kolozsvár) a bibliai nő-kép néhány vonásáról és ennek hatástörténetéről beszélt. Elemezte a két (a jahvista és a papi) teremtéstörténet különbözőségét a nő teremtését illetően, amely eltérés azonban kevés hatással volt az Ószövetség további szövegeire. Véleménye szerint az Újszövetség inkább nőellenes (l. a Szent Pál-i, illetve a neki tulajdonított kijelentéseket). Konklúziója szerint eddig az Újszövetségre hivatkozva legitimálták a nő hátravetettségét, ám a modern bibliakritika már sok mindent korrigál.
A nő és a férfi - egymást összekötő - pszichológiai különbözőségeivel foglakozott (kétnemű) előadásában dr. Hézser Gábor ev. teológus és pasztorálpszichológus (Bielefeld), valamint Bakk-Miklós Kinga pszichológus (Kolozsvár). Pontosabban ezzel foglalkoztatták a hallgatóságot, aki csoportokban dolgozták föl a megadott témákat arra vonatkozóan, hogyan jelennek meg ezek a különbségek a vallásgyakorlás területén. A következtetés az volt, hogy a két nem közötti eltérésekkel akkor is számolni kell, ha netán meg is oldódnak a nők egyházi szerepével kapcsolatos mai problémák.
A második napon a szintén kolozsvári Jitianu Liviu dogmatikatanár a női szerepeket vizsgálta "Szűz Mária - az Egyház anyja" nyomán. Bevezetőjében Teilhard de Chardint idézte: "a nő az életünkben a találkozás helye". Erre épült Mária értelmezése is: Ő a kiválasztás, a szövetség és a megváltás. Ellentmondásosnak látja azt a tényt, hogy Mária egyrészt központi alakja ugyan az Egyháznak, másrészt viszont alig érezhető a hatása a dogmatikában. Előadásban elemezte, hogyan hat a Mária-tisztelet a nők szerepére az Egyházban. Témái közt szerepelt Mária mint édesanya, mint asszony és mint az Úr szolgáló leánya. Megállapítása szerint Mária nem példa, nem törvény, hanem mérce: önmagam teremtményként való elfogadására. Érdekes "benső" Szentháromság definícióval fejezte be előadását: az örökkévaló Isten folyamatosan szüli a Fiút, a közöttük lévő szeretetkapcsolat a Szentlélek. Ebben megjelenik a női elem, az anyaság.
Hübel Szilvia Phd. teológus (Leuven) a teológiában megállapítható női jelenlétről beszélt, Visszatérés a Paradicsomba címmel. A múltat álláspontja szerint az elismerés és az óvatos elutasítás jellemezte. Kultúrantropológiai megközelítésben vizsgálta az örök Évát. A nyugati kultúra a jó-rossz és a férfi-nő dichotómiáira épül. A Bibliában a nő csak a férfi komplementer része. A 20. század hozott radikális változást a nők társadalmi helyzetében és ez lassan beszivárog a teológiai miliőbe is. A nő-arcú teológiában a diskurzus során - ha a teológia több mint tiszta spekuláció - meg kell jelenniük a női vonásoknak. Ebben megtapasztalható az érzelmi megközelítés elsőbbsége: intuitivitás, kontemplativitás, esztétikum. A feminista teológia az Istenről szóló diskurzus újrafogalmazása. Paradigmaváltást jelent: új módszer (a paxisra reflektál, narratív, kontextuális), új nyelv. Ez kvázi felszabadítási teológia. Kérdés, hogy él-e az Egyház az ebben rejlő csodálatos lehetőséggel.
Érdekes lehetőségeket kínált Tóth Mihály teológus és filozófus (Budapest) az ún. folyamatteológiáról szóló előadásában a "kalandvágyó keresztényeknek". Ennek alapja a múlt századot végig élt angol Alfred North Whitehead folyamatfilozófiája. Ez a világot nem állandó szubsztanciákból, hanem folyamatokból (aktuális létezőkből) álló rendszernek feltételezi. Lehetne relacionális metafizikaként is jellemezni. Eme sajátos és valóban újszerű megközelítés szerint ebben a rendszerben, folyamatban Isten "csak" egy aktuális, ám eminens résztvevő, aki mintegy "megálmodja" a világot és alkalmanként beavatkozik a folyamatba, amely reá is visszahat.. Lényeges eleme ennek a filozófiának, hogy erősebben épít az emberi tapasztalatra, mint a spekulációra. Ennek következtében markánsan vissza is kíván hatni a mindennapi életre, pl. a hatalomgyakorlás kérdéseire. Sajátos aspektusa a meggyőzés, jelentős szerepet játszik még a gondolatvilágában a szeretet, a szenvedés, valamint a kreativitás. A filozófia hatott a teológiákra is. A folyamatteológia katolikus (és feminista) recepciójának legismertebb képviselője Mary J. Weawer.
Befejezésül Bárdosy Éva (Budapest), a Szív főszerkesztője az egyházon belül a férfiak és a nők közötti - még korántsem tökéletes - együttműködésről beszélt. Előadásában elsősorban a Hittani Kongregáció 2004. július 31-i, a Katolikus Egyház püspökeihez e tárgyban írt körlevelének magyarországi visszhangjáról és a témával kapcsolatos korábbi tapasztalatairól számolt be. A körlevél tartalmát elemezve úgy látja, hogy a Vatikán újabb megnyilvánulásai visszalépést jelentenek a korábbi (XXIII. János, II. János Pál) megnyilatkozásokhoz képest. (Az előadás lényegét megtalálhatják az érdeklődök a Távlatok 2005/3-as számában.)
A tanulmányi napokat a Sebestyén Ottó SJ - a Sapientia egyetemi lelkésze - által irányított elmélkedés indította és a szintén vele bemutatott szentmise zárta. A rendezvény megszervezésért elsősorban Bodó Mártát, a kolozsvári Keresztény Szó munkatársát, valamint a RMPR elnökét, Bura László tanár urat (Szatmárnémeti) illeti az elismerés és köszönet.
Keresztes Sándor