Néhány élménybeszámoló az első alkalomról:

(a fényképek Gyenesdiáson készültek)

Piarista fiúk

A cigányságról előítéletekben gazdag véleményt vittem magammal Bajára. [...] Tetszett, ahogyan sokan kiálltak romaságuk mellett. Nem szégyellték, hanem büszkék voltak rá. Egyébként barátságos, mosolygós arcúak voltak. [...] Voltak itt is meglepetéseim. Sokan meséltek nekünk őszintén szomorú körülményeikről. Mélyebben ez gondolkoztatott el először. Ha ezek az emberek ilyen helyekről jönnek, ahonnan elmondták, akkor tisztelni, becsülni kell őket mindenért, amit láttam péntek este. Azért, hogy értelmesen beszélnek, nyelveket tanulnak, ápoltak, nyitottak, vágyaik vannak. [...] Szombat délelőtt kezdtem megérezni, hogy lehet, nem jogosak az előítéleteink. [...] Rossz volt búcsúzkodni, mert sok kérdés maradt nyitottan, megválaszolatlanul bennem. Mikor Bajára mentünk, ismeretlenül is rossz véleménnyel voltam a Gandhi Gimnáziumról. Ez is megváltozott. Nagyon megtetszett, ahogyan próbálják kiragadni a hátrányos helyzetből ezeket az embereket. Remélem, sikerülni fog nekik és örülnék, ha létre jöhetne újra egy ilyen találkozó pl. nyári tábor keretében.

Ha nem látom, el se hiszem [...] Nem bántam a dolgot, sőt kíváncsian vártam. Annál is inkább, mivel egész életemben összesen tíz percet beszélgettem cigány emberrel. [...] Helyszínre érkezésünkkor döbbenetes látvány fogadott. Egy csoport cigány fiatal üldögélt az aulában. Némelyik újságot olvasott, a többiek beszélgettek. Türelmesen vártak. Ráadásul ugyanarra, amire én. Ezt alig hittem el. A találkozás első percétől folyamatos volt a ledöbbenésem és csodálkozásom.

A tréning beszélgetésekből, játékokból és egy kis fejtágításból állt. [...] Most először alkalmam nyílt cigány fiatalokkal beszélgetni. [...] Tudjuk, hogy a cigányok milyen körülmények között laknak. Ők szeretnének szakítani ezzel, és mernek utat törni, hogy változtassanak helyzetükön. Le a kalappal előttük! Cigány fiatalokkal beszélgettem abortuszról, eutanáziáról, színházról és mindenről. Mivel lehetőséget kaptak, és azt ki is használják, hát tanulnak és művelődnek gőzerővel. Nemcsak a cigány, de az európai és magyar kultúrát is meg kell tanulniuk a gimijükben. És meg is teszik. Ugyanolyan emberből vannak, mint én. Nem büdösek, nem toprongyosak és nem primitívek. Emberek, felruházva azokkal az emberi gyengeségekkel és erényekkel, amikkel én is rendelkezem. Nagy kár, hogy csak egy ilyen gimnázium van az országban.

Kellemeset csalódtam bennük, és azt hiszem, van értelme foglalkozni velük. Ha mi, magyarok egyszer nem kezdünk nyitni feléjük, megmarad köztünk az árok. De ez, ha nem sietünk, szakadékká nőheti ki magát, amibe mindkét fél belezuhanhat. [...]

Véleményem a kapcsolatteremtő hétvégéről

Számomra rengeteg érdekességgel és tanulsággal szolgált ez a három nap.

Két egymással szemben idegenkedő kultúra találkozott egymással. A játékos vagy éppen komoly kiscsoportos foglalkozások során megismertük egymás múltját, kultúráját, gondolkodását, életkörülményeit, jövőbe vetett hitét és terveit.

A kötetlen beszélgetések során sok kérdésre választ kaptunk egymástól. Ezeken felül a világnézeti különbségeken sikerült felülkerekedni és közös érdeket kialakítani.

[...] Először nem is foglalkoztatott a cigánykérdés, majd idővel egy-két rossz emlék és jó darabkák is megfordultak a fejemben a kérdést illetőleg. Nem mint puszipajtás, hanem mint semleges közeg mentem oda.

Csalódás volt már az első napon is. A várt vagány, hőzöngő, lázongó diákok helyett [...] igen intelligens, megfontolt [...] gyerekek vártak minket. A csalódás kellemes volt, teljesen meglepett, és boldog voltam, hogy ott lehetek. Meglepetést okozott életfelfogásuk, egyes kérdésekben való megnyilatkozásuk.

Életfelfogásuk, ha teljesen nem is hasonlított, csak apró részletekben tért el a mienktől. Egy pillanat alatt képesek voltak megnyílni, és ezzel kitárták minden fontos és talán kevésbé közérdekű jellemzőjüket, így alaposan megismerhettük őket.

Számunkra talán az idegen közeg miatt is nehéz volt a megnyílás, de látva, hogy egyenlő partnerekkel állunk szemben, vállalva gondolatainkat bátran kimondhattuk azokat. A résztvevő diákok mindegyikét megismertük, a róluk alkotott képet pedig nekik köszönhetően teljesen megváltoztattuk. Voltak köztünk, akik mély előítélettel jöttek, de jó szándékúak, és úgy távoztak, mint ennek a megtapasztalt változásnak a hirdetői.

A róluk alkotott kép merőben új volt nekünk. Szinte a saját életünket láttuk, mint diák, csak más formai külsőben, más kultúrában.

Érdemes lenne kipróbálni nagyobb tömegben is ezt a programot, és így talán nagyobb mértékben szánnák el magukat az emberek a kitaszított kisebbségekkel való nyitásra.

[...] A kapcsolat nem szakad meg egy újabb találkozásig, levelezünk vagy e-mailen ragadjuk meg az alkalmat egy merőben más és mégis jóbaráti viszony kialakítására. [...]

A látszat csal

[...] Én nem foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel ezidáig, nem gondoltam át a mégis látszó, látható gondokat s ezek egyre erősödő hatásait, melyek érintenek mindannyiunkat. Érdekünk, hogy tájékozottak legyünk, s erre egy remek alkalom volt ez a tábor.

[...] Én előítéletesen érkeztem Bajára. Tapasztalataimra mertem alapozni véleményemet, melyek igen erősen belém ivódtak. Én ezt nem helyeseltem, s ezért próbáltam e témában nyitni. Együtt éltem velük, egyazon teremben töltöttük el az óráinkat. Hogy velük voltam, megismertem a kultúrájukat, szokásaikat, alapvető mentális különbségeiket, melyeket főleg ők tártak ki, s nem nekünk kellett ezeket feszegetni. Mertek beszélni, ők is mertek nyitni. Ha ez nem lett volna meg, oda a hétvégének.

[...] Szóval nagyon jó tapasztalatokkal tértem haza. A tábor elérte várt hatását. A megismerés, mely az eddigi torz képet ledöntötte bennünk. Úgy érzem, a gandhisok mindent megtesznek azáltal, hogy továbbtanulnak. A további lépések tőlünk függnek. Nekünk kell egy olyan nehéz akadályon átvergődnünk, hogy merjük megismerni s megérteni az ő problémáikat. A közös orvoslás lehet csak a legtökéletesebb megoldás. Most úgy érzem, hogy a mi részünkről nekem (többi táborlakónak) kell elősegítenem a továbbiakban e folyamatot.

Lányok, Karolina Gimnázium, Szeged

[...] Én is vegyes nemzetiségű országból jöttem, ahol sok rossz döntés született ebből kifolyólag, ezért teljes mértékben megértem a roma fiatalok helyzetét. Engem már kicsi korom óta környezetem elfogadására tanítottak, így nem indultam előítéletekkel a bajai kommunikációs hétvégére.

Érdeklődöm az emberek iránt, az ismeretlen iránt. Ez a vágy minden ott lévő fiatalban megvolt, és a kitűnő szakemberek segítségével felejthetetlen emlékeket szerezhettünk. Ez abban is megnyilvánult, hogy a csoport ragaszkodik hozzá, hogy amennyiben lehetséges, folytatjuk, mintha nem lett volna vége. De akár sikerül, akár nem, levelezés útján tartani fogjuk a kapcsolatot, ami mindenkit örömmel tölt el.

[...] Meg kell, hogy valljam, eleinte idegenkedtem tőlük, előítéleteim voltak, de ahogy ültem a teremben, s figyeltem szavaikat, megváltozott a véleményem, s megszületett bennem az érdeklődés szokásaik, kultúrájuk iránt, valamint hogy milyen eltérések vannak különböző cigány csoportok között. S ami a legfontosabb, megtanultam őket is egyenlő embertársaimnak tekinteni!

A bőrszín nem számít, s soha nem is fogja meghatározni az emberi tulajdonságaikat. Tehát, mielőtt egy emberről kialakítanánk bármiféle véleményt is, előtte ismerjük meg, s csak utána ítélkezzünk!

[...] Úgy gondolom, ez a pár nap ráébresztett bennünket arra, mennyire fontos és szükséges az elfogadás és a másság tiszteletben tartása. Azonban rá kellett döbbennünk, hogy valójában semmiben sem különbözünk, mert ami fontos, az belül van. Megismertük egymást, tudjuk, miért gondolkodunk bizonyos dolgokról másként, és ez így a jó.

Elkezdtünk valamit, ami szükséges a faji előítéletek elkerüléséhez. Úgy érzem, köszönettel tartozunk mindenkinek, aki közbenjárt azért, hogy ez a találkozó létrejöhessen.

[...] Nem ismertem igazából a cigányokat, s a jelenlegi előítéletek alapján kicsit tartózkodva indultam el. Ezen a hétvégén azonban egy fontos kérdésben dűlőre jutottam: az előítélet nem takarja a valóságot. Olyan megjegyzéseket, általánosításokat hallunk sok embertől, hogy ők rosszak, csak csalni és lopni tudnak, nincsenek tiszta érzéseik, megbecsülésük. Ezt teljes mértékben cáfolom. Nagyszerű képességű fiatalokat ismertem meg, alkalmam nyílt megismerni őket, kultúrájukat, gondolkodásmódjukat, ami igen jó véleményt és elismerést váltott ki belőlem. A csoportban, amelynek tagja voltam, nagyon közvetlen és ismerkedés terén nyílt emberekkel voltam körülvéve. Sok mindent megtudtunk egymásról, sok lánc köt össze minket. Mindent együtt csináltunk, s ami a legfontosabb, meghallgattuk egymást.

Számomra egy fantasztikus élményt nyújtott a hétvége. Azok a baráti szálak levelezés útján fennmaradnak, s remélem, hamarosan folytatjuk e félbeszakított kapcsolatot.

A Gandhi Gimnázium tanulói

Véleményem szerint ez a hétvégi tréning és az egész program rendkívül fontos. A nemzetiségek közötti problémák (előítéletes ismeretség stb.) leküzdésére és különböző kultúrák találkozására kitűnő lehetőség. Sikerült előítélet mentes légkört létrehozni és beszélgetni a nemzetiségi problémákról. Sikerült meggyőzni az ott lévőket arról, hogy a romák nem feltétlenül rosszak. Új képet alkotva magukban a nem romák megértették a romák nehéz helyzetét és elgondolkodtunk azon, hogy milyen megoldásokkal lehetne a társadalmi problémákon segíteni. [...]

Én nagyon jól éreztem magam Baján. S a csoporttársaim nagyon megkedveltem.

Véleményem szerint a tréninggel sokkal előbb kerülhetünk közelebb egymáshoz, mint rendes úton. Remélem, még lesz folytatása. [...] Nagyon örültem, hogy a csoporttársaim egyáltalán nem voltak velünk szemben előítéletesek. Sokkal jobban sikerült a hétvége, mint amilyenre számítottam. Remélem, lesz még folytatás.

[...] Először megijedtem, hogy vallásos iskolából jövő fiatalokkal kell találkoznunk, de a végére megváltozott ez az érzés. Kellemes meglepetés volt. Bár fárasztó volt egész nap ülni. Voltak feladatok, amelyek jók voltak, pl.: transzplantációs eset, rajzolás stb. [...] Nagyon jól éreztem magam. Örülök annak, hogy olyan sok mindenről beszélgettünk. Ez tetszett. Szerintem jó lenne, ha találkoznánk még velük. [...]

Nagyon hasznosnak tartottam ezt a hétvégi intenzív ,,feltáró'' kurzust. [...] ami tetszett, az a mások - mint emberek - megismerése. A foglalkozásokon nagyon játékosan sajátítottunk el dolgokat: önmegismerés és mások megismerése [...] Úgy érzem, hogy társaim kellemesen csalódtak a ,,reprezentatív'' cigányokban, akik mi voltunk, és mi is bennük, bár én nem mentem előítéletekkel. Nagyon hasznosnak tartottam ezt a hétvégét, és jónak tartanám, ha lenne folytatása.

Ez a hétvégi program mindenképpen nagyon fontos volt. Jól éreztem magam a foglalkozásokon, mert viszonylag játékosak voltak, de mégis sokat lehetett tanulni belőlük. Jó volt, hogy a programok nem tanóra szerűen zajlottak, hanem körbe ültünk, és így beszélgettünk az adott témákról. Így mindenkinek könnyebb volt a megnyilvánulás, mindenki beszélt. A csoportok hamar összeszoktak, viszont a két csoport közötti kommunikáció nem működött.

Remélem, a programnak lesz folytatása, és akkor már lesz olyan része is, amikor a két csoportnak több közös foglalkozása is lesz.

Én nagyon sokat tanultam azokból a dolgokból, amikről Baján beszélgettünk, tanultunk. A játékok nem pusztán játékok voltak, hanem mindegyiknek volt valami célja.

Igaz, nem beszélgettünk sokat róla, de azért a szombati napon szóba jött az előítéletesség és a romákhoz való viszony is.

Mindent összevetve feltétlenül szükséges lenne a program folytatása, mert az ilyen témák, amikről ott szó volt, szerintem nagyon érdeklik a mi korosztályunkat.

[...] Jó lenne, ha még egyszer találkozhatnánk új ismerőseinkkel, és persze több időt kellene együtt töltenünk egy hétvégénél. Örülök, hogy elmentem, és megismerkedhettem korombeli fiatalokkal.

[...] Sokat beszélgettünk az anyaságról és annak fogalmáról. Egymás történetét hallgatva volt részem döbbenetben, sajnálatban, örömben, együttérzésben. Pl. 4,5 éve egy osztályban tanulok X.X-szel, de sosem tudtam, hogy milyen gyermekkora volt. [...] Remélem, lesz még ilyen program. Én szívesen elmennék.