Nehéz kezdet, folytatás, és szomorú búcsúzkodás. Ez jellemzi azt, ha egy csapat ember megismerkedik, ismerkedik és elválik.
Egy olyan tréningről írok, amelyet mindenkinek ajánlok, aki nyitott az új felé, függetlenül kortól és hovatartozástól. Sajnos sokan félnek részt venni ilyen foglalkozáson, mert nem ismerik, mit nyújthat nekik. Ezért kellene az iskolákban bevezetni ezt, tanárokat felkészíteni, mert amit itt láttunk, hallottunk s tapasztaltunk, mindenkinek szükséges. Vehetjük azt, hogy ezekben az órákban az ,,életet'' tanultuk szakemberektől...
Fontos a fiatalok segítése, mert kezükben a jövő, s ez mind az idősebbek felelőssége!!
S akárhogy is lesz a jövőben, a tréning mindenkinek sokat nyújtott. Sok sikert.
Különösen az tetszett, hogy le tudtunk ülni egymással, s olyan dolgokról beszélgettünk, ami igen nagy érzelmi és tényleg nagy befolyásoló hatást tett rám!
A játékok saját és egymás megismerését segítették.
A legelején, mikor meghallottam, azt mondtam, nem lesz jó és nem fog tetszeni. Az első benyomások Baján pozitívak voltak Egy perc se volt, amikor azt mondtam volna, hogy állj, nekem itt nem jó.
Itt Gyenesdiáson sokkal másabb volt a helyzet. Itt már úgy éreztük magunkat, mint egy osztály.
,,Te egyszer s mindenkor felelős lettél azért, akit megszelidítettél'' (A. S-E)
Mikor Bajára indultunk, fogalmam sem volt arról, hogy mit is fogunk egyáltalán csinálni. Aztán megismerkedtünk egymással, és belekezdtünk a foglalkozásokba. Először furcsa volt az egész dolog, egy kicsit unalmas is volt. Aztán kezdtem kapisgálni a dolgok lényegét, és akkor már jobb volt. Rájöttem, hogy tulajdonképpen jó dolgokat csinálunk. Aztán a következő találkozási helyünk Pécs volt, a Gandhiban. Nekem az tetszett a legjobban. Volt egy olyan érzésem, hogy semmi értelme nincs az együttlétünknek, mert akkor hatalmasat csalódtam pár társamban! De most így utólag azt gondolom, hogy tanulságot szűrtem le ebből a tréningből.
Köszönöm, hogy részt vehettünk!
A tréning számomra sok tapasztalatot adott. Megismerhettem önmagam és minden alkalommal jobban csoporttársaimat. Kellemes meglepetést okoztak a cigány kérdés körüli vitáink. Érdekes volt, hogy mindenki fel merte vállalni véleményét, és e mellett ki mert állni. Szórakoztatóak voltak a programok, és meglepőek az eredmények. Személyiségépítő és -ápoló munkát végeztünk. Eleinte nehezen szoktunk össze. Nem tudtam, miről is fog szólni az egész. Majd az első órák után közös erővel feloldódtunk. Mostanra nyíltabbak lettünk, a végére pedig barátságosak.
Az első alkalommal nagyon radikális nézetekkel jöttem, de kellemesen csalódtam. El kellett dobnom az előítéleteket. Második alkalommal törtük át a falat. Mélyebben tanulmányoztuk a cigány kultúrát, és mertünk beszélni igen keményen a kisebbség hibáiról, gyengéiről. Harmadik alkalommal még inkább előtérbe kerültek a nehéz kérdések. Itt már jól ismerjük egymást. Minél jobban megismertük egymást, annál több kérdés merült fel, hiszen nem vagyunk egyformák, de szeretnénk egymáson segíteni. Együtt egymásért. Köszönöm.
Azért jelentkeztem a ,,kurzusra'', mert szerettem volna jobban megérteni a cigányokat, és az előítéleteim okát kerestem. Minimálisra csökkent a cigány gyűlöletem, és már nem általánosítok.
Fárasztó volt, de megérte eljönni. Jobban megismertem magam egyrészt, és ami fontosabb, a cigányokat is. Megismertem az életüket (részben), és ezáltal jobban átlátom a problémáikat és az álláspontjukat is.
Az egész nagyon nagy élményt nyújtott. Mikor először hallottam róla, gondolkodás nélkül belevágtam.
Meglepő volt, hogy mennyire közel tudtunk kerülni egymáshoz. Az álláspontok közt egyre több közös volt. Sokat segített ez a pár nap saját magunk megismerésében is. A szerepjátékokban is a szokatlan problémák megoldására törekedtünk. Voltak olyan pillanatok, amelyek nagyon kiélezték a helyzetet, de ezt is megoldottuk. Tetszett, hogy elnéztük egymás hibáit, és tiszteletben tartottuk a másik véleményét.
Örültem, hogy felvállalta mindenki a véleményét, és nyíltan tudtunk róla beszélgetni. Örülök, hogy megismerkedhettem ezekkel az emberekkel, nagyon sokat segítettek a további dolgokban, gondolok itt elsősorban az életben való harcokra, megfelelő kommunikálásra.
Megismerkedtünk más ,,típusú'' gondolkodó emberekkel. Megismertük életüket, gondolataikat, érzéseiket, vágyaikat, szándékaikat. Megtanultunk együtt gondolkodni, tanulni, élni. Fő jellemző volt a nyitottság, az őszinteség.
Azt hiszem, hogy az utolsó volt a legjobb, mert nem volt olyan feszített, mint az előzőek, és több időt töltöttünk együtt, több időnk volt egymás megismerésére.
Nagyon jónak tartom azt, hogy mialatt beszélgettünk a cigány-magyar kérdésről, megismerhettük önmagunkat. Bár voltak mélyebb viták, mégsem szakadt szét a csapat. Örülök neki, hogy megismerhettem más állásponton levő diákokat.
Jó barátság alakult ki egyes ,,idegen'' diákok között.
Jól esett a trénerek közvetlensége, jó volt a más gondolkodású gyerekekkel ismerkedni, velük a közös nevezőt megtalálni.
Vannak dolgok, amikhez másképp állok hozzá! Sőt! Mintha a tréningek hatására dolgokat sokkal felnőttesebben oldok meg. Tetszett az, hogy a tréningvezetők vittek a dolgokba játékosságot, és nem csak kemény megfeszített munka volt.
Az első tréningen még csak ,,puhatolóztunk'', ismerkedtünk egymással és a feladatokkal, közös munkával. A másik találkozóra már kialakult egy csapatszellem, de nem került minden felszínre. Számomra nagyon jelentősek voltak a foglalkozások, rengeteg dolgot kaptam és én is adtam bele, amennyit tudtam, bár néha nem tudtam kibontakozni. Igaz, nehéz volt ez a hét, mert fáradtak voltunk, de ugyanakkor szükséges és hasznos is volt! A játékokban nagyon sok dolog rejlett. Ötletesek és tanulságosak voltak.
A második találkozót már nagyon vártuk, s ez sokkal kellemesebb várakozás volt, mert ez már nem vegyült félelemmel, szorongással.
Baja: Nem emlékszem már pontosan rá, de furcsa volt. A sok idegen között, meg érezni lehetett a távolságtartást. De szép lassan megismertük egymást, és akkor már jobb lett. Először nem éreztem jól magam, de 1-2 nap után már feloldódtam. Rosszul esett az, hogy nem a Gandhi és a mások vitája volt igazából, hanem a gandhisok között volt.
Pécs: Már ismertük egymást, nem voltunk idegenek egymásnak.
Gyenesdiás: Nekem egy fantasztikus élmény volt, mert most voltam először a Balatonon.
A legelső találkozástól nagyon féltem, mert nem tudtam, mi vár rám, mit foglal magában a tréning, és hogy mégis kikkel fogok találkozni, hogyan fogunk egymáshoz viszonyulni. Aztán már az első ismerkedési esten rájöttem, hogy fölösleges volt a félelmem, hisz a csapatunkban mindenki nagyon megnyílt, és őszinte volt, ami meglepett. Nagyon sokat beszélgettünk, és jól éreztem magamat a csapattal. De ez számomra nem volt elég; úgy éreztem, kellene még egy találkozó, ami meg is történt Pécsett, a Gandhiban. Gyenesdiáson voltak vitáink, de most már észrevettem, hogy érdemes harcolni a cigányság egy részének elfogadásáért, hogy ne általánosítsanak a cigányokkal kapcsolatban, hanem az embert nézzék. Nagyon jó volt megismerni a karolinásokat és a piaristákat, sok értékes tapasztalatot szereztem. Volt, akivel elég közeli baráti kapcsolatom alakult ki.
A harmadik alkalomra alakult ki az az állapot, mikor már egymást ismerve, előzményeket letisztázva (előző tréningek) leghasznosabban ültünk össze beszélgetni.
Érdekes embereket ismertem meg, és kükönböző szituációkat éltem át, ami talán az életemben, ha nem is tudatosan, de majd vissza fog jönni. Itt tanulni lehet, és nem tudatosan, mint az iskolában, mégis (úgy érzem) több eredménye van.
Jó még az is, hogy a résztvevők mindegyikével hasonlóan, azonosan bánnak.
Itt nincs fekete vagy fehér, itt mindenki ember.
