Reuss András:

(Vázlat-tervezet)

 

1. Az értékvesztés miatt önvesztő társadalom. Az alapvető mentalitás olyan változása tapasztalható, amelynek terjedése veszélyezteti a kisebb és nagyobb közösségek összetartozását, létét.

A jövő már most is ható tényezője az élet és a társadalom elüzletesiesedése, a humán értékek és a természeti környezet háttérbe szorulása.

2. Az egyházak és vallások hagyományosan értékhordozóknak és értékhordozóknak tekintik önmagukat. Széles körökben ezzel a várakozással tekintettek rájuk a rendszerváltás idején. Túl egyszerű az a vélemény, mely szerint a társadalom problémája abból fakad, hogy Kelet-Európában kommunista diktatúra alatt szenvedett, Nyugat-Európában pedig szekularizált. Ha az egyházak egymás vetélytársaiként lépnének föl, amint erre a múltban (mindmáig) volt példa, az hitelromboló önmagukra nézve és káros a társadalomra. Az Ökumenikus Charta ezzel szembenéz: a helyzet sokkalta súlyosabb annál, semhogy kisstílű veszekedéseket megengedhetnénk magunknak. Az egyházak mély válságban: külsőleg, belsőleg. Az egyházak nem készültek fel a kihívásra. Szembe kell nézni a múlttal és össze kell fogni.

A 2001-ben Strasbourgban, majd 2002-ben Budapesten aláírt Ökumenikus Charta bevezetéséből: ,,Az ökumenikus együttműködés gazdag formáit sikerült megőriznünk. Krisztus könyörgéséhez híven azonban nem elégedhetünk meg a jelenlegi helyzettel,... Vétkeink tudatában és megtérésre készen azon kell fáradoznunk, hogy a közöttünk még fennálló feszültségeket megszüntessük, s ez által készek és képesek legyünk az evangélium üzenetét a népek között közösen és hitelesen hirdetni.''

A múltban benne van az a hatás, amely formálta a társadalmat és roppant értékeket teremtett, s benne vannak a mulasztások és vétkek is. Létrejöttek a múlttal szembenéző nyilatkozatok. A keresztyén köztudatba ezek lassan szivárognak. Az egyházak nem konszernek vagy fegyveres testületek, amelyekben autoriter módon érvényesülnek a döntések és direktívák.

3. A társadalom gyakorlatában megkérdőjelezettek azok az értékek, amelyeket keresztyén értékeknek nevezünk. Ezek az értékek sokszor a felekezeteken belül is vitatottak. Ugyanakkor feltehetően nagyon konszenzus állapítható meg arra nézve, hogy milyen értékeket kell a társadalomnak és az egyes embernek tiszteletben tartania.

,,Az egyházak előmozdítják az európai kontinens egyesülését. Közös értékek nélkül nem alakítható ki tartós egység. Meggyőződésünk, hogy a keresztyénség/kereszténység lelki öröksége inspiráló erőt jelent Európa meggazdagítására. Krisztust követő hitünk parancsára minden képességünkkel azon munkálkodunk, hogy létrejöjjön az emberséges és szociálisan érzékeny Európa, ahol érvényesülnek az emberi jogok és azok az alapértékek, amit a béke, az igazságosság, a szabadság, a türelem, az esélyegyenlőség, valamint a szolidaritás jelentenek. Fontosnak tartjuk az élet tiszteletét, a házasság és a család értékét, a minden mást megelőző elkötelezettséget a szegények mellett, a megbocsátás készségét és mindenben az irgalmasságot.'' (Ökumenikus Charta)

4. Az egyházak együttműködésének kérdései az értékek teremtése és megőrzése terén:

    1. Noha az alapvető erkölcsi és emberi értékekben messzemenő egyezés állítható, az egyházak - úgy tűnik gyakran - a közvélemény előtt azt a benyomást keltik, hogy lényeges dolgokban eltérő nézeteket vallanak. Megvizsgálandó, helytálló-e ez a benyomás, ill. mi lehet az oka.
    2. Megvizsgálandó, hogy mennyire hatásos az értékek keresztyén voltával érvelni, mennyire érthető? Illusztrációk hivatalos egyházi nyilatkozatokból.
    3. Az egyházak együttműködése. Mikor és milyen témákban szólaltak meg együtt? Az egyházak feltételezhetik-e a keresztyén értékek ismeretét, nem véve kellő fáradságot ezek közvetítésére, a meggyőzésre. A deklarációk hatástalansága. Meggyőzésen kívül az erkölcsi szocializáció is fontos!
    4. Míg a keresztyén jelző a keresztyén hívők sajátos értékrendjét sejteti, a jelzőt elhagyva sokkal szélesebb konszenzust lehetne konstatálni. A vallási értékszemlélet és a szekuláris értékszemlélet azonossága és különbözősége.
      Az erkölcsi értékek képviselete, mint politikai feladat: nem lehet elvárni, hogy a társadalom maradéktalanul átveszi a keresztyén etikát. Milyen nyelven, milyen érvekkel lépünk föl az erkölcs érdekében? Kettős veszedelem: elfogadni a társadalom erkölcsi statusquoját és figyelmen kívül hagyni.

5. Akkor hát nincsen saját keresztyén értékrend, mentalitás?

6. Ami az egyházaknak és a társadalomnak is javára válna.

 

2002. október 9.