Rátay Csaba: Civil szervezetek a családok boldogulásáért


Rátay Csaba

A család metaforái

 

A család pontos definíciója nagyon fontos a jogban, a szociológiában, de amikor azokat a hiedelmeket, hagyományokat és szokásokat szeretnénk megismerni, amelyek valamely család életét szakadatlanul áthatják, akkor használhatóbb megoldásnak bizonyul azoknak a képeknek, metaforáknak a megismerése, melyeket maguk a családtagok fogadnak el önmagukról saját közös működésük, létezésük jellemzésére.

A leggyakrabban használt képek közé tartozik a ház, a kemence, a tűzhely, a virágoskert és a gyümölcsfa. A ház - amelyik egy közös fedelet ad, menedéket biztosít, és állandó reparálásra szorul, vagy ahol a szobákat néha át kell rendezni. Az alapok adják a tartósságot, a falak képezik a határokat. A kemence és a tűzhely - a légkör, a szeretet melegére, fontosságra utal. A gyerekkor boldog várakozása, kíváncsisága éppen úgy benne van ebben a metaforában, mint a szülők kiszámítható felelőssége, törődése. Az együttlét, az ábrándozás, a fizikai közelség fontosságát is megérezhetjük ebből a képből. A virágoskert - ahol mindenkinek megvan a saját színe, formája, illata, de nemcsak a kerítés túloldalán szemlélődő érzékeli a közös jelleget, a kertész személyességét, hanem a virágok illata is közös öntudatot áraszt. A gyümölcsfa - a gyökerek jelentőségét, a fatörzs közvetítő szerepét és a hajtásokon évről évre jelentkező termés fontosságát, a generációk kölcsönösségét szemlélteti.

A pszichológiában, a pszichoterápiában az ötvenes évektől változott a tudományos érdeklődés - az egyéntől a család felé. A családterápia már nem az egyént akarja változtatni a tünetek megszüntetése érdekében, hanem a család együttműködési módját, mert a természet és társadalomtudományokból származó megfigyelések azt igazolták, hogy a család az a legfontosabb kontextus az egyén számára, ahol a többszörösen kölcsönös viszonyokban az egyén személyessége nemcsak kialakulhat, de bizonyos feltételek között meg is változhat.

A családterápia metaforája a kibernetikai rendszer volt. Nagyon sok előnyt és sok hátrányt jelentett ennek a hasonlatnak az alkalmazása. Előnyként mutatkozott az, hogy így sikerült egységben látni több, korábban elszigeteltnek tűnő jelenséget, mint például az állandóságra törekvést, a változásokhoz történő alkalmazkodást, vagy a természettudományokban bevált ok-okozati gondolkodás feladásának szükségességét az emberi kapcsolatok megértéséhez és az egésznek, például egy családnak mint új minőségnek a jelentkezését, az őt alkotó egyénekhez, alrendszerekhez képest. Ugyancsak a rendszer-hasonlat segített abban, hogy a családtagok közötti kommunikáció és szabályok jelentőségét megérthessük.

Hátránynak tűnt a hasonlat mechanikussága, a meghibásodott rendszer és a nem működő család párhuzama, vagy az erőre, hatalomra, mint a befolyásolás legfontosabb eszközeire összpontosító terapeuták "stratégiás" törekvései. Ők lettek azok, akik tudták, hogyan kéne a családnak működnie, alrendszereit, struktúráit felépítenie, határait kialakítania és őriznie.

Az élő rendszerek tulajdonságait kutató Maturana és Varella (1980) terelte a figyelmet egy fontos, közös jellemzőre, mégpedig az önmegújító képességükre. Így a család mint élő rendszer már nem egyenlő a külső irányítással vagy kontrollal, hanem saját erőforrásai, hiedelmei és értékei szerint új, számunkra váratlan megoldásokra vállalkozhat. Így léphetett a kibernetikai rendszerhasonlat helyébe - például Lynn Hoffmannál - a folyó metaforája, amelyik mindig megújhodik, saját eredete, légköre van. Ebben a képben a terapeuta már nem a szakértő, hanem a családdal egy darabig együtt utazó, résztvevő megfigyelő, aki állandó párbeszédben van a család tagjaival.

Nem a tudományos megközelítés igyekezete, hanem a hit teremtette lehetőség keretezi azt a képet, ami szerint a család a gyülekezet, az egyház kicsinyített mása. Mindkettőre jellemző, hogy tagjai úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint az ugyanazon testhez, Krisztus testéhez kapcsolódó testrészek. A tagokat, mint az inak és az izületek, az Istentől elfogadott szeretet köti össze - Krisztussal és egymással is.

Szerintem több ponton is kapcsolódhatnak a család megértését, erőforrásaiknak meglátását segítő hitbeli és a terápiás hasonlatok. Ezek közül csak egyet emelek ki, mint a jövőbeli együttműködést, megértést szolgáló lehetőséget - a szülők és gyermekeik közös bevonását eredményező lehetőségek megteremtését, ahol a különböző generációk tagjai kölcsönösen gazdagíthatják egymást látásmódban, érvelésben, tapasztalatokban. Az életkorok, generációk szerint szabdalt csoportok, osztályok nem természetes közösségek, nem teszik lehetővé egymás gazdagítását sem a terápiában, sem pedig a hitben járás alkalmainál.

 


Rátay Csaba: Civil szervezetek a családok boldogulásáért